Hidrológiai tájékoztató, 1990
2. szám - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Erdelics Barnabás-Király István-Jeczkó János: A nyíregyházi Bujtosi-tavak környezet-rekonstrukciójának elgonodlásai
í. ábra. A Bujtosi tórendszer vízminőségi észlelési pontjai. A tórendszer jelenlegi állapota 1. Zárt csapadékcsatorna, 2. Nyílt csapadékcsatorna, 3. Meglevő műtárgy, 4. Tó száma, 5. Felszíni vizsgálati hely 6 Talajvíz vizsgálati hely, 7. Rendszeres vizsgálati hely, 8. Meglevő tó Az elmúlt időszakban történtek kísérletek a terület rendezésére, de e beavatkozásokkal — tavakat elválasztó földgátak elbontása, sziget kialakítása, zárt csapadékcsatornák kiépítése a Belső körúton és Jég utcán — a tórendszer rekonstrukcióját nem lehetett megoldani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy 1982-től a 4, sz. főközlekedési út városi szakaszát e tórendszer felett építették ki. A tavak a nyugati oldalon az Agyag utcai nyílt árokból kapnak felszíni vízutánpótlást, a másik két oldalon levő csatorna a városi I. sz. csatornába, ez pedig a VIII/1. sz. mellékág belvízcsatornába (Igrice) vezeti a területre hulló csapadékot. Az 1—4. sz. tó között a kapcsolat biztosított, az 5. és 6. sz. tó sem egymással, sem a többivel nincs kapcsolatban. A tavak vízszintjének alakulását alapvetően a talajvíz magassága határozza meg, hiszen felszíni vízpótlást csak a nyugati területekről kapnak. A tó leürítése a 80 cm keresztmetszetű zsilipen át a városi 1. sz. csatornába történik. Igazgatóságunk 1988-ban koncepciótanulmányt készített a Bujtosi tavak vízminőségének javítására ós környezeti rekonstrukciójára. Megvizsgáltuk a jelenlegi állapotot, feltártuk a vízminőségromlás okait, meghatároztuk a szükségszerű fejlesztési irányokat, rangsoroltuk az elvégzendő feladatokat. Eredményeinkről a következőkben adunk tájékoztatást. 1. Vízminőség 1.1. A tórendszer vizének minősége. A tórendszer vizének és iszapjának minőségét döntően a pontszerű forrásként jelentkező Agyag utcai csapadékvíz-csatorna és a diffúz szennyező források határozzák meg. A tó szennyeződhet a part melletti burkolt felületekről a szennyeződést magával ragadó csapadékvízzel, a burkolatlan felületekről a talajon való átszivárgással, általában a talajon keresztül a csatornázatlan területekről, valamint a levegőből. Számottevő a károsító hatása a tavak partján levő szemétdomboknak is. Ide sorolhatjuk a négysávos körútra lehulló csapadékot is, mely a tavakba van bevezetve csapadéknyelőkön át, s szeméttel, olajjal, benzinnel stb. szennyezheti a tavakat. Az intenzív gépkocsiforgalom határérték feletti por, kéndioxid, nitrogénoxid, korom, ólom szennyeződést juttat a vízbe. Vízminőségi és környezetvédelmi laboratóriumunk a tórendszer vízminőségét több éve vizsgálja a leeresztő zsilip közelében féléves gyakorisággal. A vízminőségi helyzet reális megítéléséhez a rendszeres vizsgálatokon túlmenően, 1988. február 26-án és március 4-én az egész tórendszerre, a városi 1. sz. csatornára és a környező talajvízkészletre kiterjedő részletes vízminőség-vizsgálatot végeztünk, kiegészítve a tótalaj szervesanyagtartalmának feltárásával. Az ellenőrzési pontokat az i. ábrán, a vizsgálati eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a tórendszer vizének szervesanyag tartalma az utóbbi 3 évben általában közepes nagyságrendű volt. Oxigénkészlete tavaszi időszakban elegendő a víztérben akkumulálódó szerves anyagok lebontásához. Nyáron a mikrovegetáció túlzott mértékű tömegprodukciója figyelhető meg (vízvirágzás, algaszíneződés). A fotoszintetikus asszimilációs tevékenység során termelődő oxigén mennyisége azonban nem tudja biztosítani az anyagcsere-folyamatokhoz és a szervesanyagok lebontásához szükséges oxigénkoncentrációt. A biológiai tevékenységet jelentősen befolyásoló, időnként korlátozó szervetlen nitrogén mennyisége viszonylag alacsony (2,4—4,9 mg/l), ugyanakkor a víz orto-foszfát-ion tartalma esetenként túlzottan nagy (1987. IX. hó: P0 4 3- = 4,3 mg/l). A víz egyes években nyári időszakokban jelentősen bekoncentrálódik, sótartalma meghaladja a tűrhető vízminőség felső határértékét. Az 1988. február 26-i részletes vizsgálatok szerint a víz összes nitrogén, összes foszfor, valamint a tórendszer fenékiszapjának szervesanyag tartalma viszonylag alacsony (1. táblázat), ami a tó fejlődéstörténete, illetve vízminősége számára kedvező. A víz oxigén-fogasztásban mérhető szervesanyag-tartalma nagy, ez azonban elsősorban a tóvíz intenzív biológiai produkciójának (2. táblázat) és nem szennyezésnek tulajdonítható. Az „A" klorofill vizsgálatok szerint a tórendszer nagy része bár jelentős mértékben eutrofizálódott, a víz minősége kielégíti a tűrhető vízminőség kritériumait. 1.2. A városi 1. sz. csapadékcsatorna vízminősége. A csatorna vize a tórendszer körzetébe szennyezetten érkezik (1. táblázat). Szerves szennyezettsége a Belsőkörúti csapadékcsatornán érkező szennyvizek hatására mintegy négyszeresére emelkedik, s e térségben számottevően öntisztulni nem tud. A csatorna vízminősé32
