Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szalai György: Megkezdődött az ENSZ természeti katatsztrófa-megelőzési decenniuma

pusi ciklonok, hurrikánok, tornádók, orkánok stb. Ezeket a szélviharokat heves esők kísérik, illtetve olyan tengeráradásokat hozhatnak létre

1, amelyeknek a magassága elérheti ia 8 métert, sokszáz ikm

2 parti terület elöntését eredményezve. Egy tornádó széllökései elérhetik az 500 km/h-t és igen jelentős kánokat okozhatnak. A vihardk és hóvü/haroik ugyancsak pusztítók lehetnek, bár kisebb területet érintenek. A hidrológiai jellegű katasztrófák közül a leggyakoribbak az árvizek, amelyeket a nagy csapadékok vagy hóolvadás okozhatnak, bár ezekben a jelenségekben sok tekintetben ma már az ember tevékenysége is közrejátszhat: szűklátókörű környezetgazdálkodás, helytelen földhasználat, erdőírtás, rosszul megtervezett urbanizáció olyan tényezők, melyek növelik a kockázatot. A természeti katasztrófák sokszor több folyamat együttes következményeként lépnek fel, amelyek láncreakciókat indítanak el. Így pl. egy földrengés tenger alatti rétegcsúszást (földcsuszamlást) indíthat el, ami óriási hullámokat kelthet, amelyek eláraszthatják a környező parti területeket. A vulkánkitörések néha talajfolyásokat, sőt árvizeket okozhatnak azáltal, hogy elolvasztják a havat. Vannak más jellegű természeti katasztrófák is, mint pl. a szárazság, amely hosszantartó, s ennek megfelelően hatásai is hosszútávúak. Űgy becsülik, hogy az elmúlt 20 évben világméretekben közel 3 millió ember életét követelték a természeti katasztrófák, további legalább 800 milliónak pedig a létét tették kérdésessé. A trópusi ciklonok évenként átlagosan 2 milliárd USD kárt okoznak a környezetben, anyagi javakban, állatokban, amellett, hogy 20—30 ezer ember pusztulását követelik. A szárazság — különösen Afrikában —-) sokmillió életet fenyeget. Mindezek a gondok súlyosan megterhelik számos fejlődő ország törékeny gazdasági infrasruktúráját és akadályozzák előrehaladását. A természeti katasztrófák nem ismernek országhatárokat és évről évre növekvő veszteségeket okoznak. Ha az emberiség nincs is abban a helyzetben, hogy megakadályozza a természeti katasztrófák fellépését, nagymértékben lehet hatásaikat csökkenteni, esetleg elejüket is lehet venni. Ezt az iparilag fejlett országok példája igazolja. Ezekben a közösségek már kevésbé sebezhetőek, mivel megfelelőképpen tudják alkalmazni, használni a rendelkezésre álló ismereteket. A maximális hatékonyság e téren megköveteli az átfogó és összetett megközelítést, az összes megelőzési tevékenység összefogását. A tapasztalat és kutatás lassanként meggyőzően bebizonyította, hogy szükség van olyan nemzetközi tevékenység beindítására is, amely koordinálja a természeti katasztrófák megelőzésének világszempontjait és bátorítja, valamint végre is hajtja a többoldalú tudományos programokat. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 42/169 (1988) sz. határozata az 1990-es éveket a természeti katasztrófák megelőzésének nemzetközi Decenniumává (IDNDR) nyilvánította azzal, hogy ebben a periódusban a nemzetközi szervezetek különös súlyt helyezzenek az együttműködésre ezen a területen. A határozattal összefüggésben a közgyűlés megállapította, hogy „ ... a természeti katasztrófák okainak és hatásainak feldolgozása, valamint az emberi életben és anyagi javaikban bekövetkező veszteségek csökkentesének módszerei tekintetében eljutottunk egy olyan pontra, amikor mindezen ismeretek összegezésére, elterjesztésére és alkalmazására irányuló erőfeszítés nemzeti, regionális és világprogramok keretében rendkívül pozitív hatású lehetne, különösen a fejlődő országok számára." Ezek azok az általános célok, amelyek a Decenniumot indokolják. A Decennium Igazgató Tanácsa a 10 éves munka feladatait a következőképpen határozta meg: A dekád célja — minden országban megteremteni annak a feltételeit, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban csökkentsék a természeti katasztrófák hatásait, különös figyelmet fordítva a fejlődő országok szükség szerinti megsegítésére e téren; — olyan stratégiák kidolgozása, amelyek egyesítik magukban a jelenlegi kulturális és gazdasági különbségeket; — bátorítani a tudományos és műszaki erőfeszítéseket az ismeretek bővítésére abból a célból, hogy ez úton csökkenteni lehessen az emberéletben és anyagi javakban bekövetkező veszteségeket; — elterjeszteni a jelenleg ismert és az új információkat azokra a tevékenységekre vonatkozóan, melyekkel becsülni, előrejelezni, illetve megelőzni lehet a természeti kataszrófákat és csökkenteni azok hatásait; műszaki segítségnyújtási programokat és technológiai transzfereket, demonstrációs és oktatási programokat szervezni, majd e programok hatékonyságát értékelni. A Decennium 1988-ban megalakult Igazgató Tanácsának elnöke az ENSZ Titkárság nemzetközi gazdasági együttműködési és fejlesztési főigazgatója, alelnöke az ENSZ katasztrófaügyi koordinátora, tagjai pedig a tudományos és műszaki együttműködési központ magas funkcionáriusai, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (AIEA), a FAO, a Meteorológiai Világszervezet (OMM), az Egészségügyi Világszervezet (OMS), az Élelmezésügyi Világprogram (PAM), a Világbank (BM), az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (PNUD), az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (PNUE), az UNESCO vezető szakemberei. Mit lehet tenni a természeti katasztrófák hatásainak csökkentésére? Lássunk néhány példát! Az Egyesült Államokban és Japánban kitűnő előrejelző és megelőző rendszereket dolgoztak ki, amelyekkel látványosan csökkentették a ciklonok és az áradások által okozott emberveszteségeket. Ugyanakkor az olyan óvatossági intézkedések, mint az ablakok előzetes befedése fatáblákkal, az autók, állatok és egyéb mozgatható tárgyak veszélyzónán kívül eső területekre való szállítása, lényegesen csökkentette az anyagi károkat. Ugyanezeket a módszereket alkalmazva 1988ban Jamaikában sikerült a halálesetek számát néhány tucatra csökkenteni a „Gilbert" nevű hurrikán áthaladása során, noha a lerombolt, illetve megrongálódott lakások száma elérte a félmilliót. Ami a hosszantartó szárazságot illeti, az „AGRHYMET" programnak köszönhetően (melyet a Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ fejlesztési programja patronál a, szárazság elleni harc államközi állandó bizottságán keresztül) a Sahel-országok bebizonyították, hogy az agrometeorológiai és hidrológiai előrejelzések és az ezekre épülő szaktanácsadás felhasználásával egyértelműen csökkenthetők a mezőgazdasági veszteségek. Egyébként a Meteorológiai Világszervezet felvette kutatási programjába — s arra egyre nagyobb kapacitásokat fordít — a száraz és nedves periódusok megjelenésének, előrejelzésének kutatását. A biztonságos előrejelzés lehetővé tenné, hogy hatékonyabban tervezzük meg a mezőgazdasági munkákat és a vízkészlet elosztását. Ugyanakkor számos ország nem használja ki ilyen széles körben ezeket a módszereket és a tények erejével bizonyított helyes megoldásokat. Éppen ezért kell elsődleges célul kitűzni ezeknek a már ellenőrzött rendszereknek és a körülményeknek megfelelő előzetes tervezésnek a megvalósítását mindazon régiókban, amelyek eleve kitettek a meteorológiai katasztrófáknak, különösen a heves viharjelenségeknek és az áradásoknak. Emellett birtokába kell jutni azoknak a szélsőséges körülményekre vonatkozó meteorológiai és hidrológiai elemzéseknek, gyakoriságuknak és kiterjedésüknek, amely adatok lehetővé teszik az építmények biztonságosabb megtervezését, miáltal a gazdasági veszteségek minimalizálhatók. A világ meteorológiai és hidrológiai szolgálatainak kétségkívül kiemelt szerepük van az összes szóban forgó területen, különösen a természeti katasztrófák megelőzésének nemzetközi évtizedével összefüggésben. Fontos hely illeti meg őket az illetékes nemzeti és nemzetközi bizottságokban. A Meteorológiai Világszervezet még nagyobb gondossággal folytatja az egész világra kiterjedő adatcseréjét, amely ahhoz szükséges, hogy javuljon az előrejelzés színvonala, ugyanakkor nö-