Hidrológiai tájékoztató, 1990

1. szám, április - BESZÁMOLÓK - Dr. Cziráky József: Nemzetközi balneotechnikai rendezvények Európában

5. kép. Krynica, zenepavilon (Szerző felv.) tették a szénsavas vizű gyógyforrásokat és kutakat (6. kép), kirándulás alkalmával pedig Krakkó városát és várát, valamint a wieliczkai sóbánya múzeumot. A SITH XV. Kongresszusát Lengyelországban 1979. október 4—8. között Cieplice Slaskie-Zorój gyógyhelyen Alsó-Sziléziában tartotta [8] a Lengyel Egészségügyi Mérnökök és Technikusok rendezésével. Lengyelország területét gyógyvízföldtani nézőpontból három nagyobb tájegységre lehet felosztani. 1. A Nagy Lengyel Alföldön fosszilis eredetű konyhasós-jódos-brómos ásvány- és gyógyvizek fordulnak elő (Busko, Ciechocinek, Inowroclaw, Polczyn, Kolobrzeg stb.). 2. Lengyelország délkeleti részén, a Lengyel-Kárpátok hegyvidékén kalcium-hidrogénkarbonátos-vasas és szénsavas vizeket (Krynica, Szczawnicza stb.) használnak a betegek gyógyítására. 3. A Lengyel Szudéták vidéké-n nátrium-szulfátos-hidrogén-fcanboínátos termális és kénes-szénsavas hideg gyógyvizeket (Cieplice Slaskie, Kudowa, Polanica, Szczawno stb.) találunk. Hazánkat csak ketten képviselték. A kongresszusi ülésszakok témái: I. Gyógymedencék kialakításának balneotechnikai problémái. II. Gyógyfürdőkben előforduló korróziós jelenségek. III. Gyógyfürdőkezeléseknél használt készülékek ós berendezések. IV. Szabad témáik. A résztvevők megtekinttették Cieplice Slas/kie-Zdrój és Szczawno Zdrój gyógyforrásait és gyógyászati berendezéseit, továbbá Kowary rádiumemanációs gyógybarlangját. A Német Szövetségi Köztársaságban tartotta a SITH X. Kongresszusát Bad Salzuflen gyógyfürdőhelyen [9]. 1974. október 20—24. között. Magyarországot háromtagú delegáció képviselte, akik előadásokat is tartottak. Bad Salzuflen az NSZK északi részén Vesztfáliában, a Weserbergland vidékén fekszik, ahol számos híres 6. kép. Krynica, Tadeusz szénsavgázos kút (Szerző felv.) gyógyfürdő (Pyrmont, Meinberg, Lippspringe, Driburg, Oeynhausen stb.) található. Bad Salzuflen területén 112-3 g/i sótartalmú nátriumkloridos (Sohle) és szénsavas (2867—1640 mg/l termális (37 °C) és hideg ásványvizeiket használnak fel a gyógyfürdőkben fürdő- és ivókúrára, valamint inhalációra. A „Gradierwerke" a szabadtéri inhaláoió legrégibb formája (7. kép). Ez egy 7. kép. Bad Salzuflen, sóbepárlómű (Szerző felv.) 8—10 m magas gerendaállványzat, melyet tüskés galylyakkal befednek. A sós vizet a faállványzat tetejére nyomják fel szivattyúval, ahonnan csatornákból folyik a igallyakra. A tüskék nagy felületén a sós víz elpárolog és a közelében sétáló betegek a sós levegőt belégzik. A Kurhaus (8. kép) nagytermében gyógyvízföldtani, forrás- és fürdőtechnikai, gyógyhelytervezési, orvosi és egyéb előadásokat tartottak. A kongresszus résztvevői megtekintették Bad Sazuflen, Bad Meinberg, Bad Waldlies born és Bad Driburg gyógyfürdőhelyek balneotechnikai berendezéseit. A Szovjetunió déli részén, a szép fekvésű Kaukázus vidékén Kiszlovodszk (9. kép) gyógyfürdőhelyen 1972. szeptember 25—október 5. között volt a SITH VIII. Kongresszusa. A Szovjet Nemzeti Szervező Bizottság meghívására négyen vettek részt [10] hazánkból a nagy méretű kongresszuson. Az első témakör a balneológiai intézmények építését és berendezését, a második az ásványvizek kutatását és vizsgálatát, a harmadik pedig az ásvány- és gyógyvizek gyógyászati alkalmazásának, továbbá a gyógyiszapok felhasználásának balneotechnikai feltételeit ölelte fel. A kongresszusi résztvevők megnézték a híres kiszlovodszki „Narzan" szénsavas vizű gyógyforrást (10. kép), a gyógyfürdőket, továbbá 8. kép. Bad Salzuflen, gyógyház (Szerző felv.)