Hidrológiai tájékoztató, 1990

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Körtvélyi Kálmán-Kun Ferenc: A Tarna vízgyűjtő fejlesztésének vízkárelhárítási kérdései

48 t/ha-ra tehető, ami azt jelenti, hogy évente mintegy 20 000 m

3 termőtalaj kerül a paitakok medrébe. E káros állapot megszüntetésére már 1910-től kezdve tettek lépéseket, ezek az első beavatkozások azonban néhány vízmosáskötő gát építése és a legkritikusabb helyeken történő akáctelepítés volt. Az 1928— 40-es évek között a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal mintegy 60—70 db vízmosástörő gátat épített ott, ahol a vízmosásokból származó hordalékmozgás a legnagyobb volt. Ezek a gátak a hordalék visszatartását, a vízfolyások fenékesésének csökkentését jórészt ellátták, illetve ellátják még ma is. A VIZITERV 1964-ben készítette el a Felső-Tarna völgy komplex talajvédelmi iránytervét, amelynek alapulvételével került sor olyan jellegű beavatkozásokra Szajla, Terpes, Bükkszék térségében, ami szép példája az erózió megakadályozásának. Sajnos, a komplex talajvédelmi tevékenység a sürgős beavatkozást igénylő 58 000 ha területhez képest „csepp a tengerben". Az intenzív talajpusztulás mind a felületi, mind a vízmosásos erózió formájában ma is jelentkezik, az egyes területek vízmosásokkal történő felszabdalása néhol eléri a 3,9 km/km

2 értéket is. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a beavatkozások elmaradása ellenére évről évre csökken a talajpusztulás fajlagos értéke, intenzitása a kezdeti állapothoz viszonyítva. Ennek oka azzal magyarázható, hogy az I. világháborút követő erdőirtás eredményeként a barna erdőtalajok ún. „A" szintje szinte néhány év alatt lepusztult, a jelenlegi „B" szint lepusztulása viszont lassabban következik be. Ami a vízfolyások rendezését illeti, külön kell választani a problémákat a Budapest—Miskolc vasútvonaltól délre, illetve északra elhelyezkedő területeken. A szélsőséges csapadékeloszlás és a változatos domborzat a lefolyási viszonyokban is szélsőségeket eredményez. A főág torkolati vízhozamai: NQM = 228 m

3/s NQ

2m = 210 m

3/s NQiom = 136 m

3/s Ugyanakkor a lehetséges legkisebb vízhozam értéke: 0,060 m

3/s. A legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya: 1:7200. A kisebb mellékágak a nyári hónapokban esetenként kiapadnak. A dombvidéki terület szélsőséges vízlefolyása nagyrészt meghatározza a vízkárelhárítási teendőket, amelyeken elsősorban víztározással lehet enyhíteni. A tudatos, tervszerű vízimunkák eredményeként a vízgyűjtőn eddig 23 db tározó létesült 19 119-10

6 m

3 térfogattal és 693,2 ha vízfelülettel. A további tározóépítés szükségességét bizonyítja az, hogy a különböző osapadékosságú években a Tarnavízrendszer árhullámainak gyakorisága eltér a többi vízrendszerétől. Tarna Egyéb jellemzése , vízrendszerek árhullámainak gyakorisaga nedves 1—13 4—10 átlagos 3—7 2—4 száraz 1—2 0—2 A Tarna általános rendezésére a két világháború közötti időben került sor, az azt követő időszakban megtörtént a vízrendszer folyamatos kiépítése. Nagymérvű üzemközi és üzemen belüli vízrendezési tevékenység is történt, biztosítva a völgyfenékre telepített belsőségek védelmét is. A mellékágak nagymérvű rendezése azt eredményezte, hogy az árvízi hozamok és árvízszintek rohamosan emelkedtek, amit elsősorban a Mátra déli oldalán épített tározók csak részben tudtak ellensúlyozni. Közrejátszott az előzőekhez az is, hogy a talajvédelem területén nem sikerült a kívánt hatást elérni. A Tarna vízgyűjtő változatossága szükségessé teszi a sokrétű vízkárelhárítási tevékenységet. A Tarna főág a Budapest—Miskolc közötti vasútvonal alatti szakaszon árvédelmi töltésekkel rendelkezik, ugyancsak visszatöltésezésre kerültek a mellékágak az árvízi duzzasztás által érintett szakaszokon. Az árvédelmi művek kiépítésére az 1963. évi tavaszi rendkívüli árvíz után került sor. A kiépítést követően — amely az 50 éves gyakoriságú árvizek 1,0 m-es biztonsággal történő levezetését biztosította — 1970., 1978., 1979., 1980., 1985. években a számított mértékadó árvízszintet elérő, vagy azt meghaladó árvizek vonultak le, bizonyítva azt a megállapítást, hogy az árvízszintek emelkedő tendenciájúak. Az árvízi elemzésekből arra lehet következtetni, hogy a számított 50 éves gyakoriságú árvízszintek 5— 10 éves gyakorisággal előfordulnak. Mindezekből látható, hogy a fővölgyi tározás megvalósítása elengedhetetlen. Tározó építésre leginkább alkalmasnak látszik a Terpes község fölötti Tama-szakasz, amint azt az I. ábra szemlélteti. Az itt történő 1. ábra. Tározási lehetőségek a Felső-Tarna vízgyűjtőjén völgylezárással 14,0 millió m

3 hasznos térfogatú tározó alakítható ki 350 ha vízfelülettel. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszéke vizsgálta a tározó árvízcsúcs csökkentő hatását. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a tározó megépítésével és az árvízi célokat elsősorban szem előtt tartó üzemeltetéssel elérhető, hogy 8,0 millió m

3 árvízi térfogat álljon rendelkezésre. A tározó nélkül és a tározó megléte esetén kialakuló maximális vízszintek közötti különbségek az egyes szelvényekben a következők: vízszintkülönbség Verpelét 121 cm Kál 112 cm Jászdózsa 114 cm Az eredményeket a teljes Saint Venánt egyenletek megoldása szolgáltatta. További árvízszint csökkentési lehetőséget biztosít a Parádi Tárnán kialakítható ún. Recski tározó, melynek javasolt kiépítési térfogata 17,0—18,0 millió m

3. A Tar24