Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Hrenkó Pál: Balla Antal földmér- és vízépítőmérnök születésének 250. évfordulójára

Balla Antal földmérő- és vízépítőmérnök születésének 250. évfordulójára A XVIII. században a középkori Magyarország romjain egy, a maihoz inkább hasonlító arculatú új ország épült ki. A változás különösen a középső országrészt, a Duna és a Tisza táját érintette, ahol leghosszabb volt a török uralom, és legnagyobb a pusztítás, ahol a viruló települések nyomait kőtemplomuk omladéka jelezte, a sivár homokpusztákon, a pusztító áradások és járványkeltő posványok vidékén alig pislákolt az élet. A veszélyes vizekre, az úttalan pusztaföldekre először a földmérők és vízfelmérők hatoltak be. Mérőasztalukon rajzolódott ki legelőször a magyar föld valóságos képe: a szabályozatlan vízrendszer, á gyér úthálózat, a ritka településrend a hozzá csatlakozó kertekkel, szántókkal. A felmérésekhez szorosan kapcsolódott a tervezés, amelyek kidolgozói a jelesebb mérnökök voltak. Ebben az eredeti felmérő-tervező munkában járt az élen Nagykőrös szülötte. Balla Antal földmérő és vízfelmérő (geometra és hidraula). Apja, Balla György, Kőrös mezőváros bírája és hatgyermekes családja 1760-ban Mária Teréziától kapott magyar nemességet és címert. Az oklevélben az ifjú Antalt is megtaláljuk a felsorolásban, aki 1739. december 18-án látta meg a napvilágot. Miután elvégezte a bölcseleti és matematikai tanfolyamot, Magyarországban felesküdt földmérő lett. A kötelező földmérési gyakorlatot feltehetően Ruttkay Mihály hites földmérő mellett végezte el Pest. Pilis és Solt vármegyében, illetve a Kalocsai-érsekség uradalmában. Első keltezett térképét 1764-ben Gimesi Forgách J. Oróf udvari földmérőjeként, készítette a péceli szántók megosztásáról a birtokos Telekiek és Rádayak között. Szentendre és Pomáz vitás határának térképét 1766ban Nógrád vármegye rendszeres mérnökeként másolta Ruttkay után. Felesküdött az Udvari Kamaránál is. és 1770-től kezdve tiszteletbeli kamarai földmérőként számos vármegyében kapott szerződéses földmérési, tervezési és hitelesítő feladatot. Kistelek mintaszerű telepítési tervét 1775-ben dolgozta ki. A homokvonulatok és vizenyős lapályok között 100 telkes falu tervét rajzolta meg, és a házhelyek, valamint a kertek, szántók parcelláit pontosan kitűzve. kicövekelve alapozta meg a mai város képét. Később (1785) a klarisszák államosított birtokán Ceglédbercel telepítési tervét is ő dolgozta ki. 1776—1778 körül a szegedi részeken tevékenykedett. Szeged város belsőségét és teljes határát felmérte, és a hozzá tartozó telekiegyzókeket elkészítette. Ez a munka képezte alapját a város II. József-féle kataszteri felmérésének. Mint a legrészletesebb, hiteles ábrázolás a város és a Tisza-part korabeli állapotának kutatására nézve becses dokumentum, hogy csak néhány megnevezését idézzük: Vedritz György 293. (Vedres István szülőháza), Dugonits erdeje, Kereszt töltés Lacuna, Eugenius árka stb. A Bácsi-uradalom térképét 1777-ben rajzolta meg. Ugyanekkor mérte fel a Tisza-völgy legkritikusabb, a Mirhó-foktól a Kakat-éren át egészen a Sárrétekig húzódó árvonulatának területét. A Mirhó-gáton át egy, a Tiszából kiszakadó fattyúág táplálta a Gyolcsi-öblözetet, a Kara János vizenyőit (ahol a hírhedt Kara János gátja inkább akadályozta, mintsem segítette az átkelőforgalmat), egészen a Hortobágy és Berettyó vizeivel egyesült vízrengetegig, amely a Körösökben jóval alább talált vissza a Tiszába. A részletes térkép szegélyén a mérnök pontokba foglalva jegyezte fel szakvéleményét, amely a későbbi szabályozáshoz adott támpontot. Az elismert mérnököt 1777-ben Pest, Pilis és Solt vármegye mérnökévé nevezték ki. Megyei feladatai mellett messzebbre kiterjedő munkákat is végzett. Az állandó Duna-hídról tanulmánya jelent meg. Különösen a folyófelmérésben és a vízszabályozás ügyében ért el szép eredményeket. Ezek alapját a Hajózási Igazgatóság (1773) rendelkezései, illetve az 1780ban kiadott új utasítás képezte, amely a vidéki mérnökök hajózási és vízépítészeti szolgálatát szabályozta, és a megkezdett folyami térképezés befejezését sürgette. Balla ekkor felmérte a Tisza megyéjébe eső szakaszát. Gondos munkája a Biai-tavak térképe és keresztmetszeti rajza, amelyet 1779-ben dolgozott ki a három tó és a két pereskedő vízimalom környezetéből. Amikor a Duna-szabályozás (1779—1781) szervezete működött, ő a Tiszára fordította figyelmét. Részletes Tisza-hajózási térképe alapján 1781. évi nevezetes jelentésében már a folyó szabályozásának kérdéseivel foglalkozott: „Ami a Tisza folyása körül való javításokat illeti, az főképpen abban állna, hogy folyásának rettenetes nagy csavargásait, illendő és alkalmatos helyeken szükséges volna általszaggatni, mely mód a vizek ágyát készítené, mivel nagyobb folyást nyerne ekképpen a víz és így a víznek árja hamarább letakarodna, mind pedig a hajókázók igen nagy útjok megrövidülésére szolgálna. Nevezetesen pedig Ö-Kécskén felül éppen Nagy-Rév helység körül ezt éppen nagy haszonnal végbe lehetne vinni, mintegy 300 ölnyi ásással úgy, hogy azon utat, a melyet most a Tisza-víz 11 000 ölnyi kerengéssel jár bé, 300 öllel elvégezhetné." A Duna Pesttől Érdig húzódó szakaszának hajózótérképét 1784-ben mérte fel 1:28 800 méretarányban. Tételenként feltüntette rajta a hajózás, hajóvontatás vízi és parti elemeit, elhárítandó akadályait. Ujabb rendelet jelent meg 1784-ben az ország hajózható víziútjainak egységes (1:86 400) térképezéséről, különös tekintettel a parti építkezés és a hajózási akadályok felvételére. A felmérő szervezetben Balla az öt vármegyét (Pest, Heves, Nógrád, Borsod, Fejér) egyesítő pesti kerület igazgató hajózási mérnöke lett. A kerületébe eső Tisza-szakasz előzetes (praelimineur) folyótérképe korábbi felmérése alapján készült el 1786ban. A saját területén tehát a Tiszán és a Dunán is előre dolgozott. Jelentős feladata volt a Duna—Tisza-csatorna tervezése, amelyet részletes felmérés, szintezés és a terep beható tanulmányozása útján oldott meg. A tervet Franz Schönstein udvari tanácsos vetette fel 1789-ben. A Kancellária átiratára a Helytartótanács, illetve a Hajózási és Építészeti Igazgatóság a terv kivitelezésére Sax János Zakariás igazgatót és mellé segédül Ballát rendelte ki. A tervezet teljes egészében Balla munkája. A Pest és Szolnok közti vonal 1791-re, az újabb vonalak változatai 1804-ben készültek el. A szolnoki magastervezésű vonalon a Duna feletti 45 m magas vízválasztót 30—44 hajózsilippel hidalta át. A lap alján keresztmetszetet szerkesztett. Sax csak bírálta a 3