Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - KÖNYVISMERTETÉS - Szlabóczky Pál: Juhász József: Hidrogeológia. Második átdolgozott kiadás (Könyvismertetés) - Dr. Cziráky József: Dr. Beck Béla (szerk.): A fővárosi fürdők 75 éve (Könyvismertetés)

nelmi Magyarország 14 megyéjét választották mintául. Ezek a megyék — Bács-Bodrog, Békés, Bereg, Bihar, Csongrád, Győr, Heves (beleértőleg: Jász-NagykunSzolnok), Moson, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Tolna, Torontál és Zemplén — vízügyi szempontból elsődleges jelentőségűek voltak, hiszen itt folyt a vízszabályozási' tevékenység 80%-a. A kiválasztott megyék anyagaiból pontos statisztikai elemzések, összehasonlítások voltak készíthetők, számadatokkal erősítve az értékelő megállapításokat. A könyv egyébként hatalmas eredeti kutatási forrásanyagot tár fel és értékel. Ezt a tárgykört ilyen részleletességgel eddig még nem dolgozták fel. A könyvnek különleges érdeme az alapadatokig visszanyúló pontosság. A tárgyalt időszakot fejezetei hét korszakra osztják. Az időrendi elkülönítés történelmi dátumokhoz kapcsolódik: II. József fellépéséhez, a szabadságharchoz, a kiegyezéshez, a szegedi árvízhez, majd az első világháború befejezéséhez. Sőt: áttekinti még a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság vízügyi szervezeti eseményeit és az azokban résztvevőket is. A pontos levéltári feltárás persze annak a veszélyét is felidézte, hogy a kortársak vízügyileg alá nem támasztható vélekedései is hangot kapnak a műben. Egyes intézkedéseket, a közvéleményben hangot kapott megítéléseket gyakrabban befolyásoltak kellően hozzá nem értő értékítéletek. Kétségtelen, hogy pl. a Tiszaszabályozás esetében a szerzőt a feltárt anyag nyomán sok ilyen hatás érte, amelynek a szövegben is nyoma van. Örömmel állapíthatjuk meg azonban, hogy a szerző a lényeges kérdésekben a vízügyi szakmai értékítéletek szerint adta értékeléseit. De az is igaz, hogy a pontosság és a hűség terén nemcsak a történettudománynak vannak szem elől nem téveszthető feladatai, hanem éppen az adott esetben: a történelmi értékeléseket determináló műszaki tudománynak is. összegzésben elmondható, hogy ez a könyv a vízügyi tudomány nagy értéke és nyeresége, szerzője munkásságának fontos állomása, amelyet az érte hozott, munkát és anyagiakat nem kímélő áldozat még értékesebbé tesz. Dr. Vágás István Juhász József: Hidrogeológia. Második átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. A 11 éve megjelent első kiadástól szebb és jobb nyomdai kivitelben, praktikusan átdolgozva és kibővítve jelent meg az első magyar nyelvű hidrogeológiai témájú szakkönyv második kiadása, 87 nyomdai ív terjedelemben (972 oldal). Tartalmi szerkezete egyaránt a könyv taunlmányozására bírja a nem hidrogeológus szakembert, a hidrogeológiával is foglalkozó mérnököt, geológust, és a szakma „mélyebb rétegeiben" jártas hidrogeológus mérnököt. Az olvasó közönség első csoportját elsősorban az ízléses, figyelemfelkeltő ábrák és leíró fejezetek, az utóbbit az általános érvényű elméleti levezetések ragadják meg. Ritka érdeme a könyvnek a gyakorlatias sematizmus és a tudományos igényesség kiegyensúlyozott ötvözése! Szerző az előszóban hangsúlyozza: ez nem „kézikönyv" ezt az igényt egy „Hidrogeológiai praktikummai" vállalná kielégíteni. Erre már 20 éve várunk! Itt hangsúlyozzuk ez a könyv nem az alkalmi hidrogeológusok „képleittára": a vizek föld alatti mozgásának, helyzetének a felszínitől jóval bonyolultabb, mérnöki szintű értelmezéséhez ad klasszikus elméleti alapot, modern formában. Hiszen a vízmozgás törvényszerűségei az elmúlt néhány évtizedben sem változtak, csak a leírási módszerek! Az elméleti részeket rendre gyakorlati eredmények ismertetése követi, az elfoglalt mai ember igényéhez igazodva: ábrákon, táblázatokban összefoglalva. A könyv tartalma jól tükrözi a szerző 3 évtizedes egyetemi oktatói és tervező, kutatómérnöki tevékenységének kikristályosodott eredményeit, nem utolsósorban, szimpatikus előadásmódját. A szokásosnál nagyobb terjedelmű mű felöleli a vízföldtan majd minden témakörét, de elsősorban Szerző saját tudományos, oktatói és ipari célú munkásságát tükrözi. A könyv adatbázisát érzékelteti a 600 tételes irodalomjegyziék és az 500 betűjelölés korrekt értelmezése. Kár, hogy itt elmaradt a mértékegységek közlése. Ajánljuk Juhász József egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora: „Hidrogeológia" című könyvét hazai vagy külföldi munkák során e szakmával kapcsolatba kerülő minden mérnök és geológus részére, de elsősorban a szakmai sarlatánizmus ellen küzdőknek: szellemi fegyver gyanánt. Szlabóczky Pál Dr. Beck Béla (szerk.): A fővárosi fürdők 75 éve. Pallas Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 1987., 319 oldal. Készítették: dr. Beck Béla, Hegedűs Lajos, Horváth József, Meskó Csaba és dr. Rácz Endre. A szerkesztő előszavában megállapítja, hogy a magyar fürdőkultúra fejlődésében és világhírének kialakulásában alapvető szerepe van fővárosunknak. A termális gyógyvizek tekintetében Budapest, mint város, első helyen áll a világon. Majd rövid áttekintést nyújt a szerkesztő a fővárosi fürdőélet kialakulásáról, a felszínre törő meleg források vizének balneológiai felhasználásáról. A budapesti fürdőügy fejlődésében fordulópontot jelentett a Széchenyi-gyógyfürdő megépítése ás megnyitása 1913. június 16-án. A 75 éves évforduló alkalmából jelent meg a nagy alakú könyv, címlapján a Széchetnyi-ífürdő főbejáratának fényképével. A szerkesztő munkatársai nevében is kijelenti, hogy a könyv összeállításához csak hiteles forrásmunkákat használtak fel a fővárosi fürdőkre vonatkozó adatok összegyűjtésénél. A könyv azt kívánja bizonyítani, hogy fontos gazdaságpolitikai érdekek fűződnek a kivételes gyógyvízkincsünkből adódó lehetőségek minél jobb kihasználásához. A jubileumi emlékkönyv hét fejezetből áll és ezt a szakszerűen összeállított, 223 könyvet és tanulmányt tartalmazó irodalomjegyzék egészíti ki. Az I. fejezet Budapest fürdőváros gondolatát, a Balneológiai Egyesületet, a Budapest Fürdőváros Egyesületet, továbbá a Budapesti Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság munkáját, valamint a tabáni gyógyfürdő centrum kialakítására vonatkozó terveket ismerteti. A II. fejezet a Fővárosi Fürdőigazgatóság tevékenységével, a vállalat szervezetével, feladatainak változásával, a fürdőgazdálkodással és végül a kolopi gyógyiszapki termelő teleppel foglalkozik. A III. fejezet a budapesti török korabeli fürdőket ismerteti. Ilyen a Rudas, Rác, Király és Császár gyógyfürdő. A IV. fejezet a gyógyfürdőket és az állandó fürdőket tárgyalja. Ezek közé tartozik a Széchenyi, Gellért, Lukács, Újpesti, Pesterzsébeti és Dandár gyógyfürdő, továbbá a Szabadság (Dagály) fürdő, a Csillaghegyi fürdő és szálló, a Pestlőrinci strand és tisztasági fürdő, valamint a Kürt utcai tisztasági fürdő. Az V. fejezet az idényfürdőket, strandokat tárgyalja. E csoportba sorolható a Palatínus, a Csepeli és Római strandfürdő, a Pünkösdfürdő, továbbá a Kispesti, Rákoscsabai, Cinkotai, Albertfalvai és Paskál strandfürdő. A VI. fejezet a régi budapesti fürdőkről emlékezik meg. Ilyen volt a Margitfürdő a Margitszigeten, az Erzsébet fürdő és a Hungária fürdő. Ismerteti a XIX. századi pesti fürdőket: a Rumbach-féle vasasfürdőt, a Diana fürdőt, az Első Magyar Gőzfürdőt, a Gschwindfürdőt és a Körúti fürdőt. Tárgyalja az akkor üzemelő népfürdőket, Duna-fürdőket és Duna-strandokat. Végül a VII. fejezet a budapesti nyilvános fürdők adatait ismerteti. Ezek között a fürdők 1890—1949 közötti forgalmát, a fürdők berendezését és személyzetét 1894—1936 között, továbbá a gyógyforrások forgalmát 1935—1946 között, valamint Budapest 1985. évi fürdőlétesítményeinek táblázatos összeállítását. A fürdőügyi szakkönyvet olvasva, helyszínrajzait, táblázatait, grafikonjait szemlélve megállapíthatjuk, hogy készítői gondos munkát végeztek és hiánypótló művet alkottak a budapesti fürdőügyi szakirodalomban. A jubileumi kiadvány jobb minőségű papírt és kötést is megérdemelt volna. Dr. Cziráky József