Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Aujeszky Géza-dr. Scheuer Gyula: Új hévízkút a Budapest Római-fürdői strandon

1. ábra. Helyszínrajz a korábbi (1961. évi) és a jelenlegi állapot feltüntetésével és járatok elhelyezkedését és kapcsolatát a forrásokkal. Érdekességként megemlítjük, hogy a fúrások a források szűk környezetében 30—40 cm-es mélységben közvetlenül a talajtakaró alatt 1—2 m vastagságú tavi kifejlődésű laza — kézzel törhető édesvízi mészkövet tártak fel, bizonyítva ezzel, hogy a kezdetleges medencés forrásfoglalások előtt természetes állapotban a források feltörésének környezetében egy jelentős kiterjedésű tó alakult ki. Így genetikailag a római-fürdői források is hazai vonatkozásban azoknak a karsztos hévforrásoknak a csoportjába tartoznak, amelyek forrástavakként ismeretesek (Hévíz, tatai Fényes források, egri források), mert alulról feltörő fenékforrások táplálják. Ezt a természetes állapotot változtatták meg a korábbi (1962 előtti helyzet) kezdetleges forrásfoglalással, amikor a forrásfeltörések köré medencét építettek, követve és alkalmazkodva a vízkilépési helyekhez. Ennek köszönhető a már megszüntetett medence „furcsa" alakja. Ez a nagyon gazdaságos forrásfoglalási mód természetesen csak addig funkcionál, ameddig a medencét a források fel tudják tölteni és a szükséges vízcsere a túlfolyón eltávozó felesleges vízzel megoldott. Római-fürdőnél ez az üzemelési mód leállt a forrásoknál bekövetkezett feltöltési magasság csökkenése miatt. Ez a harmincas évekhez viszonyítva 1961-ig 2,0 m-nek adódott. A fürdő újranyitása érdekében nagyarányú rekonstrukciós munkálatok történtek. A légi állapotot felszámolták és egy teljesen új korszerű strandot hoztak létre. Ennek keretében került sor a legjelentősebb források foglalására. A kútgyűrűs 6—7 m mélységű homokos kavicsba süllyesztett fenékbeömlésű aknakutas forrásfoglalás valósult meg azzal a kikötéssel, hogy az üzemi vízszintek csak 105 mAÍ-ig süllyeszthetők, mert ha ez alá szívnak, akkor a környező talajvíz is hozzákeveredhet a forrásvízhez, ami elszennyeződést és hőmérsékleti csökkenést okozhat. 1. Oj kút helye, 2. Aknás forrásfoglalás, 3. Felszíni létesítmények és épületek (gépház, kabinsor stb.), 4. 1960—61-ben készült Jelentősebb kutatófúrás, 5. Régi strandmedence forrásfeltörésekkel. Az FTV a távlatban végleges megoldásként a vízadó mészkőre telepített kutak létesítését javasolta olyan helyekre telepítve, ahol a próbafúrások nagyobb mennyiségű hévizet tártak fel, mert ezekkel a strand vízellátása biztonsággal — figyelembe véve, a további várható vízszintcsökkenéseket — megvalósítható. Ilyen végleges kúthelynek volt értékelhető többek között a 4. sz. kutatófúrás. Ilyen előmunkálatok és javaslatok után került sor 1986—87-ben a Fővárosi Fürdőigazgatóság megrendelése alapján az OVIFUV kivitelezésében a római-fürdői 1. sz. kút megépítésére. A kivitelezést megelőző előmunkálatok során a korábbi (1961—62) kutatási eredményekre támaszkodva a 4. jelű próbafúrásnál 2. kép. A 4. sz. próbafúrás feltörő vize 1961-ben 40