Hidrológiai tájékoztató, 1989
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Baranyai Sándor: A Velencei-tó szabályozása, és annak környezeti hatásai
lődtek a nagy áradások, csökkentek az árvízi elöntések területei. A Dinnyés—Kajtori-csatorna lassan íeliszapolódott és 1927—1929-ben újabb földmunka elvégzésével lehetett 2 m 3/s vízhozam levezetésére alkalmassá tenni. 1961—1963-ban bővítették és alkalmassá tették 6 m 3/s vízhozam levezetésére. Az első időszakban Dinnyésnél a levezető csatornán betétgerendás bukógát üzemelt, végül 1962-ban 6 m 3/s vízhozam levezetésére alkalmas korszerű zsilip létesült. 1962-től lehetővé vált a tó vízszintszabályozása a lefolyás kormányzásával, azonban a zsilip kis leeresztőkapacitása miatt csak korlátozott mértékben. A tó nagy apadásait ekkor még nem lehetett megakadályozni. Az 1966-ban elfogadott szabályozási vízszintek: LNV« = 160 cm, LKV« = 120 cm voltak, 1971-ben a tóra új szabályozási vízszinteket fogadtak el: LNV S Z = 170 cm, IKV„ = 135 cm, de optimális vízszintnek a 140—160 cm közötti vízállást tartották [12, 9], A Császárvízen 1971-ben elkészült a Zámolyi-tározó és 1976-ban a Pátkai-tározó. A két tározó a tó nagy áradásainak és apadásainak mérséklésére, a nyári vízpótlásra létesült. A Velencei-tó hozzáfolyásának a szabályozása is lehetővé vált. A vízszintszabályozáshoz a kutatásokkal megalapozott előírást dolgoztak ki [12]. A tározók üzemelését és a dinnyési vízeresztést az előírás szerint úgy kell végezni, hogy a tó vízszintje az agárdi vízmércén a 140—160 cm-es vízállás között legyen („0" = 102,62 mBf). A szabályozási vízszintek kialakításánál figyelembe vették a parti beépítések magasságát, a hajózási és fürdőzési igényeket, továbbá a nádasok vegetációjához, valamint a tó nyugati részén levő természetvédelmi terület élővilágának szükséges vízszintmagasságot. A tóból vízhasználat nincs, annak nagy oldottanyagtartalma miatt. A sikeres vízszintszabályozáshoz, a sorbakapcsolt tározórendszer üzeméhez szimulációs modellt dolgoztak ki [13], amelyet néhány évig alkalmaztak, majd hitel hiányában abbahagyták és azóta anélkül végzik a vízszintszabályozást. A tározók megépítéséig a tó vízszintszabályozása csak átlagosan csapadékos időszakban volt sikeres, szélsőségesen aszályos években igen alacsony és nagy csapadékok idején pedig igen magas vízállások fordultak elő (1. ábra). Utoljára 1963-ban volt nagy árvíz, J. aora. a veiencei-io evi jeuemzo mzanasai (Vízmérce „0" = 102,62 mBf) amit fagyos talajon levő vastag hótakaró gyors olvadása és egyidejű nagy csapadék váltott ki. Az árvíz elöntötte a tószéli üdülőterületet, sőt még a vasútvonalat is. Utoljára 1968-ban volt rendkívül alacsony vízállás, ami az aszályos meleg nyáron, a hozzáfolyás elapadása és a nagy párolgási veszteség miatt következett be. Ezt követően, de főként a két tározó üzembe helyezése után a vízszintszabályozás teljesen sikeresnek tekinthető [3, 8]. A vízszintszabályozás környezeti hatása: — Megszűntek a rendkívül magas és alacsony vízállások és azok káros hatásai. — A szabályozási vízszintek és az évi vízszintingadozás kielégítik a hajózás, a fürdőzés, a sporthorgászat és a nádasok igényeit. — Állandósult a tó környezetében a talajvízszint magassága. — Állandósult a partvonal, a parti sáv beépíthetővé vált, az árvízi elöntés nem veszélyezteti a parti sávot. A Velencei-tó vízszintszabályozása, a vízszintek az utolsó két évtizedben megfelelnek a társadalmi igényeknek, a tó élővilágának, nádasainak; csupán a tavaszi vízállások emelése látszik szükségesnek a tó élővilága szempontjából. Erre pedig a parti beépítések miatt kevés lehetőség van. 2. A part- és mederszabályozás és környezeti hatása Partszabályozás. A Velencei-tó partszabályozása 1938-ban Agárdnál kezdődött, az Agárdi Fürdőegylet itt épített először partvédő művet. 1942-ben pedig Velencénél és Gárdonynál a strandnál építettek partvédő műveket, utána az építés szünetelt. Agárdon a Béke-strand és kikötő építése 1962-ben spontán kezdődött, azonban 1970-ig mindössze 3 km hosszban épült partvédőmű [6], A Velencei-tó partszabályozása, A Velencei-tó üdülőfejlesztési terv (elfogadva 1009/1969 (III. 28.) Korm. sz. rendelettel) és a Velencei-tavi Fejlesztési Program (elfogadva: 1001/1971 (I. 19.) sz. Korm. határozattal), valamint a Középdunántúli VÍZIG" „A Velencei-tó part- és mederszabályozási általános terv" [10] alapján történt, a terv többszöri korszerűsítésével és kiegészítésével. A cél a következő volt: — A tó vízszintjének állandósítása. — A sekély parti sáv feltöltése; beépítésre, hasznosításra alkalmas területek létrehozása. — A tópart szabályozása; a parterózió megakadályozása. — Csónakkikötők, hajókikötők építése. — A szennyvíz távoltartása a tótól. 36
