Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Sajgó Zsolt-dr. Scheuer Gyula: Az almásneszmélyi Csokonai-forrás vízföldtani viszonyai

közvetlenül érintkezve mezozóos karbonátos rög helyezkedik el, amely vizét közvetítő üledéken keresztül juttatja a felszínre. A közelmúltban (1987) végzett vizsgálatok a Csokonai-forrásnál váratlan és meglepő eredményeket szolgáltattak. A forrás mellé telepített fúrás 35 m mélységig hatolt le és 9 m vastag finomszemcsés (iszap, agyag) folyóvízi-mocsári-ártéri üledékek alatt a talpig édesvízi mészkövet harántolt, amelyet több szintben közbetelepülő homokos rétegek szakítanak meg. A fúrással a feltételezett tényleges vízadó mezozóos karbonátos kőzetet nem sikerült feltárni. A forrás genetikai adottságait a 2. ábra szemlélteti. 2. ábra. A Csokonai-forrás vízföldtani szelvénye 1. Csokonai-forrás aknás forrásfoglalása, 2. Fetételezett vízvezető triász karbonátos sasbérc, 3. Felsőpannoniai üledékek (agyag, iszap, homok), 4. Hévíz feláramlás a fedő üledékekbe, 5. Mocsári és ártéri üledékek, 6. Tavi édesvízi mészkő, 7. Folyóvízi homokos kavics. A Csokonai-forrásnál feltárt földtani és vízföldtani adottságok teljesen eltérnek a 150—300 m körzetben tapasztalt viszonyoktól. A körzetben 5—15 m vastag szemcsés folyóvízi üledékek mutathatók csak ki és a feküt mindenütt felsőpannoniai képződmények alkotják. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a forrás környezetére egyedi adottságok a jellemzők. A forrásnál a feltárt édesvízi mészkőrétegek egy nagyobb (100—200 m nagyságú) forrástó kialakulását bizonyítják, amelyben a forrás által a mélyből felhozott karbonátanyag kicsapódott és felhalmozódott. Az édesvízi mészkő és a folyóvízi kavicsos üledékek vastagsága a terület szakaszonkénti megsüllyedését bizonyítja a hegységperemi törések mentén. A forrás és környezete a Komáromi-öblözet fiatal süllyedékén belül egy erőteljesebben megsüllyedt mélyebb „fiókmedencének" tekinthető. Az ősföldrajzi helyzet a következők szerint vázolható. A források a Duna és az Általér völgyében kezdték meg működésüket, azok árterén forrástó alakult ki és ebben halmozódott fel az édesvízi mészkő. A közbetelepülő kavicsos-homokos rétegek a forrás környezetének erőteljesebb süllyedését jelzik, amikor is a forrástó időszakosan megszűnt és a folyó elöntötte — mederfenékké változott — és a források mint fenékforrások működtek tovább, majd a folyómeder áthelyeződött és a források környezetében ismét karbonátanyag kiválására alkalmas üledékképződési feltételek alakultak ki, vagyis a folyóvízi tevékenységtől kevésbé befolyásolt tavi forrásműködés alakult ki. A fúrással négyszer megismétlődő ilyen, — az előzőekben vázolt — ciklus mutatható ki. E földtörténeti és vízföldtani eseményeket a felsőpleisztocén második felére és az óholocénre rögzíthetjük. A Csokonai-forrásnál feltárt tavi típusú édesvízi mészkő azoknak a sorába tartozik, amelyek a NyugatGerecsében nagyon gyakoriak és ezek keletkezése a mai források őseinek üledékfelhalmozó tevékenységével állnak összefüggésben. Az almásneszmélyi források feletti hegységrészen az édesvízi mészkövek olyan nagy területi elterjedésben, vastagságban és számban mutathatók ki, hogy ilyen vonatkozásban a Gerecse hegység leggazdagabb részének ítélhetők (1. ábra). Az édesvízi mészkövekkel bizonyítottan a forrásműködés már a felsőpannoniai alemeletben megkezdődött és a pleisztocénben tovább folytatódva egészen napjainkig tartott, majd a káros emberi beavatkozás hatására szűnt meg. összefoglalva megállapítható, hogy az almásneszmélyi Csokonai és Lilla karsztos hévforrások tevékenysége az édesvízi mészkövek révén visszakövethető egészen a felsőpannoniai alemeletig, és a hévíztároló rendszer egyik fő megcsapolójaként szerepeltek. A hévforrások a maiak tágabb környezetében (3—4 km) fakadtak a felszínfejlődési és földtörténeti események hatására változtatva a helyüket, közelítve a mai feltörési helyükhöz. Megjegyezzük, hogy e területen a megfigyelések szerint az egykori felszín feletti karsztvízszín annyira lecsökkent, hogy ma már a környezet talajvízszíne alatt helyezkedik el 5—6 m-rel. Ennek következtében az a folyamat, hogy a karsztvíz nagyobb nyomásviszonyai révén táplálja a talajvizet — oldalirányú karsztvízeláramlás — a mai adottságok mellett megfordult és a feltételezett eltemetett karsztrögön keresztül a szennyezett talajvíz táplál be a karsztrendszerbe. Minél magasabb lesz a talajvíz szintje és ha tovább sülylyed a karsztvíztükör, illetve csökken a nyomása, annál több talajvíz juthat be a karsztrendszerbe, károsan befolyásolva ezzel az évezredek alatt kialakult természetes állapotot. IRODALOM [1] Emszt K.: Dunaalmási langyos források vegyi vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 9.1. 1929. 104—106. [2] Papp F.: Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. In.: Magyarország ásvány és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, Bp. 1957. [3] Pécsi M.: A magyarországi Dunavölgy kialakulása és Celszínalaktana. Földrajzi Monográfiák 3. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959. [4] Scheuer Gy.—

Schweitzer F.: Oj szempontok a Gerecse és a Budai-hegység édesvízi mészkőösszleteinek képződéséhez: Geomorfológiai és geokronológiai jelentőségük. Kézirat. Bp. 1984. [5] Schréter Z.: A Budai és Gerecse hegység peremi édesvízi mészkőelőfordulásai. A MAFI Évi Jel. 1951-ről, 1953. 111— 146. [6] Vígh Gy.: Véleményes jelentés a dunaalmási melegíorrások hidrogeológiai viszonyairól. Kézirat, MAFI Adattár T.: 14 384. [7] Vitális Gy.—Hegyi l.-né: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 62. 2. 1982. 73—84. 28