Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Góg Imre: Százötven éve keletkezett a Gyilkos-tó

szivattyútelepeket a fővízkivételek teljesítményével összhangban, szintén 5 m

3/s vízszállító-képességre célszerű megépíteni, mégpedig olyan formában, hogy kétirányú vízforgalom is lehetséges legyen (ha nem is teljes kapacitással), különös tekintettel a tározók töltésére. A Körös—Maros-csatornával a területre juttatott víz szétosztása — mint említettük — jórészt megoldható a meglevő belvízcsatorna-hálózat igénybevételével, bár egyes csatornákat, illetve csatornaszakaszokat kisebbnagyobb mértékben át kell alakítani, s vízkormányzó műtárgyakra is szükség van. Ezek az átalakítások öszszehangolhatók számos belvízcsatorna egyébként is esedékes bővítésével. A különálló belvízöblözeteknek új csatornával való összekötése további lehetőséget teremt a vízszétosztás javítására. A főcsatorna és az országhatár közötti magasabb fekvésű terület vízellátása érdekében a főcsatornából kiágazó és esésnövelő szivatytyúteleppel ellátott mellékcsatornák szükségesek (a dombegyházi és a mezőhegyesi mellékcsatorna). Az így kialakuló vízellátó-vízszétosztó (s egyben vízelvezető) rendszer segítségével az országhatártól egészen Orosháza térségéig juttatható el a folyók vize, megteremtve így a nagyüzemi öntözéses gazdálkodás bevezetésének legfontosabb feltételét. Emellett lehetőség nyílik az ipari vízellátás fejlesztésére, a jóléti vízigények kielégítésére (pl. az Orosháza melletti Gyopáros-tó vízpótlására), s bizonyos környezetvédelmi követelmények teljesítésére is (pl. a szennyvizek hígítására, a hígtrágyák hasznosítására). A békés—csanádi vízgazdálkodási rendszer megvalósításának becsült beruházási költsége 1985. évi árszinten 1,3 milliárd forint. Ez kétségtelenül igen tekintélyes összeg, de jóval kevesebb, kb. fele annak, mintha a vízszétosztást is új csatornahálózattal óhajtanánk megoldani. A vázolt elképzelés nagy előnye, hogy megvalósítása praktikusan, az igényekhez rugalmasan alkalmazkodva ütemezhető, így a munkálatok viszonylag nem túl nagy beruházási költséggel is elkezdhetők. A költségek csökkentése érdekében természetesen szó lehet arról is, hogy az alapkoncepciót megtartva, a Körös—Maros-csatornát kisebb vízszállításúra építjük, s a hiányzó teljesítményt — távlatilag — más rendszerből pótoljuk. 1986-ban az ATIVIZIG-nél elkészült Csongrád megye hosszú távú öntözésfejlesztési terve. Ebben a Körös— Maros közötti terület öntözővízellátását egészen a megyehatárig jórészt a meglevő öntözőrendszerek bővítésével, hatásterületük kiterjesztésével tervezzük, mivel erre viszonylag kedvező lehetőségek kínálkoznak, így a békés—csanádi vízgazdálkodási rendszer hatásterülete ezen a részen beszűkülne. E rendszer első ütemeként is fölfogható csanádi öntözőrendszer nyugati határát nagyjából a sámson—apátfalvi-főcsatorna mentén jelöltük ki. A Békés megyei öntözőrendszerek bővítésével vízgazdálkodási rendszerünk hatásterülete északon is beszűkülne, határa délebbre tolódna. Ilyen módon a békés—csanádi-rendszer vízellátó létesítményeit természetesen kisebb teljesítményűre kellene megépíteni. Végül megjegyzendő, hogy a fővízkivételek végső helye és a főcsatorna vonalvezetése is eltérhet az itt bemutatottól, ha azt a részletesebb helyszíni fölmérések és vizsgálatok indokolják. A végső megoldást az időközben még bizonyára változó igények és a pénzügyi lehetőségek szabják majd meg. Százötven éve keletkezett a Gyilkos-tó GÓG IMRE A Görgényi-havasok és a Gyergyói-havasok által közrefogott Gyergyói-medence központjából, Gyergyószentmiklóstól északkelet felé haladva a 12 C úton érhetjük el a Gyergyói-havasok gyöngyszemét a Gyilkos-tavat. Az út első szakaszát emelkedő nélkül teszszük meg, majd az út egyre sűrűsödő fenyvesek között kapaszkodni kezd. A 9-es km-kőtől kezdve az út meredek, zord kárpáti hegyoldalon, szerpentineken keresztül halad az 1254 m magas Pongrác-tetőig. Innen nagyszerű kilátás nyílik nyugat felé a Gyergyói-medencére, kelet felé a Keleti-Kárpátok vonulatának alpesi jellegű szirtes vidékére. Leereszkedve a hegynyeregről a 24-es km-kőnél érjük el a 983 m tszf.-i magasságban levő, fenyvesek között fekvő Gyilkos-tavat. A 12 C út továbbhalad a mesevilággal határos Békásszoros, a Békási víztározó és Moldva felé (1. ábra). A romantikus és páratlan tájszépségű Gyilkos-tó, egy hegyomlás következtében, elgátolással keletkezett. A múlt század első felében, a tó vidékének még kevés ismerője volt, minden oldalról való megközelíthetetlensége miatt. Félre esett a világtól mint mondani 6zokták. Ezért irodalmi adataink több időpontot állapítottak meg a tó keletkezésének idejéről. Legvalószínűbb, hogy az 1837. évi hegyomlással, majd az 1838. évi — 150 évvel ezelőtti — feltöltődéssel jött létre a tó. 1837. év tavaszán igen nagy esőzések voltak ezen a vidéken, és a likacsos mészkő teleitta magát vízzel. Még ennek az évnek a nyarán — augusztusi 14-én — a Gyilkos-kő sziklafala egy kiszögelésének lazább anyaga lecsúszott a völgybe és elzárta a Békás-patak felső völgyét, valamint a Likas-, Hagymás-, Vereskő- és Gyilkos-patakokat. Hegyomlással minden magashegységben keletkeznek duzzasztások, de ezek többnyire igen rövid életűek, mert az így keletkezett gátat a víz könynyen „átfűrészeli". De ennek a Gyilkos-kői hegyomlásnak nincs párja Erdélyben. A hegycsuszamlást így írta le 1882-ben Ditrói Puskás Ferenc: „...délután hét óra tájban, kelet felől, szokatlan tömörségű óriási sötét felhők kezdvén tornyosulni, cikázó villámlásokkal bérceink felett. És már távolról ijesztő morajjal közeledvén csakhamar rendkívül erős záporral sötétítették el a láthatárt, amely az egy percig sem szünetelő villámlások által lőn csak folyvást világítva. A villámlások mintha a világ végét jeleznék, a záporszerű zuhogás között szakadatlan mennydörgések és csattogások követték azokat. Megrémült ember és állat a borzasztóan nekivadult szilaj elemtől, mely villámütés által Gyergyó vidékének több pontján gyúlásokat is okozott. A bőszült vihar egész reggelig űzte rémes játékát. Ez alkalommal szakadt össze a nagy víztömegtől átázott, s gyér talajánál fogva lecsuszamlott két hegy a gyergyói havasokban, mely miatt az ott lefolyó patak feldugulván, a Gyilkos-tó képződött belőle." A gyilkos-kői hegycsuszamlás nemcsak a tó vizének a felduzzasztása szempontjából vált nevezetessé, hanem a felszínre hozott gazdag kövület-előfordulások miatt is. A vastag törmeléklejtő darabjaiban és fent a szálban álló rétegekben csavart csiga formájú Ammonites faj került elő, amelyek között néha nagy levesestányér terjedelműeket is találtak. Az itt gyűjtött anyagból 33 mindaddig teljesen ismeretlen volt az őslénykutatásban. A hegycsuszamlás után az év hátralevő részében — nyár végén és ősszel — kevés csapadék volt e vidéken. Az 1838-as év eleji hóolvadás és esőzések hatására, lassan feltöltődött az elzárt, korábbi vadvirágos patakvölgy és tófenék lett belőle. Kialakult egy 2200 m hosszú és 150 m széles felületű csodálatos tó a Nagy Cohárd (1507 m), a Kis Cohárd (1352 m), és a Gyilkos-kő (1373 m) lábánál, festői környezetben. A tó mélysége 15—20 m lett. 37