Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dévényi László: A Ráckevei (Soroksári)-Duna környezetvédelmi helyzete

A Ráckevei- (Soroksári) Duna környezetvédelmi helyzete DÉVÉNYI LÁSZLÓ Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vizilgyi Igazgatóság 1. Az R(S)D leírása, természeti adottságok A Ráckevei- (Soroksári) Duna [R(S)D] a magyar Duna-szakasz második legnagyobb mellékága, mely a Dunából az 1642 fkm szelvénynél ágazik ki a bal parton, majd az 1586 fkm szelvénynél egyesül a főággal. A Duna-ág mintegy 58 km hosszú, melyből 11 km a főváros területére esik. Az R(S)D alsó és felső végén torkolati művekkel lezárt, a Duna vízállásától függetlenül szabályozható vízszintű vízfolyás. A felső torkolati mű a Kvassay hajózsilipből és vízerőműből, az alsó, szabályozható, vízleeresztésre is alkalmas Tassi hajózsilipből áll. A műtárgycsoportok építését a századfordulón határozták el, létesítésüket az eddig gáttal szinte teljesen elzárt Duna-ág elmocsarasodása, a hajózhatóság, az ármentesítés, a vízszinttartás biztosítása tette szükségessé. A régi, természetes Duna-ágból keletkezett mesterséges „tó" mintegy 14 millió m

2 felületű, 35—40 millió m

3 víztömegű. Üzemszerű vízpótlás esetén víztömege nyáron 1,5—2,5 hét, télen 3—5 hét alatt cserélődik ki. Az R(S)D három jellegzetes szakaszra oszlik: a felső szakaszon (57—47 fkm) a meder keskeny és sekély, itt rakódik le a vízsebesség csökkenése miatt a Dunából bejutó hordalék legnagyobb része. A középső szakaszon (47—22 fkm) a meder kissé mélyebb, széles, nagy kiterjedésű nádasokkal, mellékágakkal övezett. Az alsó szakaszon (22—0 fkm) a meder mély és széles, a nádasok általában csak keskeny szegélyként jelentkeznek, a szabad víztükör ezért nagy. Az R(S)D vízgyűjtő területén jelentősebb természetes vízfolyás a Gyáli-patak, melynek torkolata a Duna-ág 49 fkm-es szelvényében van. 2. Az R(S)D jelentősége a vízgazdálkodásban és az üdülésben A Duna-ág kedvező természeti adottságai lehetővé teszik a legkülönfélébb vízgazdálkodási feladatok, üdülési, sportolási igények kielégítését. Természetes vízgyűjtője a Duna-ág menti csapadék- és belvizeknek. i£a?cseie£bäii van ä Duna-völgyi Belvíz- és Öntözőrendszerrel, ily módon jelentős nagyságú további terület belvizének elvezetését, illetve öntözését teszi lehetővé. Vízforgalmát a Kvassay-zsilipnél és erőműnél beeresztett, a Tassi-zsilipnél leeresztett 15—40 m

3/s vízmenynyiséggel biztosítják, a mindenkori egyeztetett igényeknek megfelelően. Az R(S)D jelenleg is fontos vízi útvonal. Vizét az öntözés, mellett halastavak vízellátására, ipari célra is használják. Az R(S)D-t nagy vízfelülete, hosszú, tagolt partvonala, a fővároshoz való közelsége, kedvező vízhőmérséklete, gazdag növény- és állatvilága igen alkalmassá teszi a vízparti üdülés, fürdés, vízisportok számára. Horgászati vonatkozásban a Duna-ág az ország egyik legrégebbi, legjelentősebb, gondosan kezelt horgászvize. Területi elhelyezkedése miatt ugyanakkor a térségben keletkező ipari és kommunális szennyvizeket is belevezetik. A már kialakult üdülőterület további spontán fejlődésének megállítására, a térség tervszerű fejlesztésének biztosítására elkészült az üdülőterület regionális rendezési és vízgazdálkodási-fejlesztési terve, melyet a Minisztertanács 1973-ban hagyott jóvá. A fejlesztési terv célja, hogy fokozatosan biztosítsa az R(S)D üdülési, idegenforgalmi célokra történő felhasználását. Ahhoz, hogy a Duna-ág maradéktalanul kielégíthessen valamennyi hasznosítási igényt, elsősorban a víz minőségének védelme szükséges. 3. Az R(S)D vízminősége A Ráckevei- (Soroksári) Duna vízminőségét alapvetően a tápvíz minősége, a szennyvíz, belvíz és csapadékvíz bevezetések, valamint az öntisztulási viszonyok határozzák meg. Befolyásolhatja a vízminőséget a Duna-ág medrében levő szennyezett iszap, valamint az időszakosan fellépő biológiai túlprodukció (vízvirágzás) is, A Duna-ág felső szakaszának vízminőségét döntően a betáplált Duna-víz minősége, és mennyisége határozza meg. A tápvíz mennyisége elsősorban a Duna vízállásának és a vízkivételi igényeknek a függvénye. A legnagyobb szennyező a dél-pesti szennyvíztisztító telep, mely naponta mintegy 65 000 m

3 biológiailag tisztított, de jelentős szervesanyagot, sok növényi tápanyagot tartalmazó szennyvizet szállít. A Gyáli-patakon keresztül bejutó néhány ipari létesítmény szennyvize az összterhelés szempontjából nem jelentős. Szigetszentimiklós térségében a lakótelep kommunális és két gyár (Csepel Autó és Pestvidéki Gépgyár) ipari eredetű, biológiailag tisztított szennyvize folyik a Duna-ágba. Szigethalom alatt már sem ipari, sem nagyobb kommunális létesítmény nem szennyezi az R(S)D-t. Ebben a térségben keletkező szennyvizeket a Nagy-Duna felé vezetik el. Jelentősebb viszont a mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezés. Helyi vízminőségrontó hatást jelenthet az alsó szakaszon levő üdülők, horgásztanyák, felépítmények, stégek megoldatlan szennyvízelhelyezése. A Duna-ágat terhelő jelentősebb objektumokat és azok szennyezőanyag-kibocsátását az 1. táblázat szemlélteti. A korábbi évtizedekben az R(S)D felső szakaszán erősen szennyezett, fertőzött iszap halmozódott fel. Az 1978—1985 között végzett meder- és partszakasz-szabályozási beruházás során az 57,3—47,5 fkm között mintegy 600 000 m

3 iszap és egyéb anyag kotrására került sor. A fenntartási kotrást a felső szakaszon rendszeresen végzik. 4. A vízminőség alakulása az utóbbi 10 év kémiai, biológiai vizsgálatai alapján A VÍZIG 1969 óta rendszeresen, 2 heti gyakorisággal vizsgálja az R(S)D-t. A vizsgálatok a felszíni vizeknél ssokéso« kémiai és biológiai paraméterekre terjednek ki. Az elmúlt években több alkalommal végeztek célvizsgálatokat is. Az állandó vlzmintavételi helyeket és a vizsgálati eredményeket a 2. táblázat szemlélteti. 1. kép. Lyukfúrás a helyszíni vízminőség-vizsgálathoz 28