Hidrológiai tájékoztató, 1989
1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Tamásné dr. Dvihally Zsuzsa: Szikes vizeink kémiai kutatása
ben folytatódó nagyszámú vizsgálatsorozatot, melynek eredménye a fent említett monografikus feldolgozás. — Az asztatikus szikes vizek intenzív iondinamizmusóval Ruttkay András és Veszprémi Béla foglalkoztak. A fülöpszállási tavak limnológiai vizsgálata során Nógrády Tamás közölt értékes vízkémiai adatokat. A Fertő tó vízkémiai sajátságainak sorozatos elemzését Szabó Ernő végezte. A hortobágyi szikes tavak és egyéb halasítható szikes tavak az akkor mór HAKI-nak nevezett intézet egyik fő kutatási iránya volt. Magam részéről Maucha professzor aspiránsaként, Ponyi Jenővel közösen a Kistelek környéki szikes vizek sorozatos vízkémiai elemzésével foglalkoztam több éven át. Vizsgáltuk a szikes vizek kémiai jellegének évszakos változásait, az oxigénháztartás összetevődnek, valamint a C0 3— HC0 3-ion mennyiségi viszonyainak napszakos és regionális ingadozásait és rámutattunk arra, hogy ezek a változások nem csupán fizikai-kémiai folyamatok, töményedés és hígulás következményei, hanem a tó élővilágának élet jelenségei vei, az életfolyamatok intenzitásával állnak szoros összefüggésben. Az 1950-es évek a szegedi iskola kibontakozásának időszaka. Ekkor kezdte meg és szervezte meg itt Megyeri János és Kiss István az alföldi szikes tavak rendszeres zoológiai és algológiai vizsgálatát. Munkájukat Szeged, illetve Orosháza környékén kezdték, majd fokozatosan terjesztették ki a távolabbi vidékekre is. Mindketten tanítványok sokaságának figyelmét irányították a szikes vizek vizsgálatára és munkájuk során sok értékes kémiai adattal is gyarapították a szikes vizekre vonatkozó ismereteket. A fő vizsgólati terület az Alföldön a Dunótól a Tiszáig nagyjából egy vonalban húzódott ÉNy—DK-i irányban és a következő tavakra terjedt ki: Fülöpszállás, Harta, Dunapataj, Bócsa, Soltvadkert, Kiskunhalas, Harka-tó, Kistelek, Szegedi Fehér-tó, Fertőlaposa, Gyevi Fertő, Bugac, Domaszéki Lodri tó, Kunmadaras, Gyopáros, Kardoskúti Fehér-tó, Kakasszéki tó. A tavak biológiai vizsgálata során, ma már klasszikusnak számító kémiai adatok is születtek, melyek ma már összehasonlításként hivatkozási alapul szolgálnak. A Vadkerti-tó három évtized távlatából napjainkra megváltozott kémiai jellege, vagy a Szelidi-tó „kiédesülése", ezeknek a vizsgálatoknak, az eredeti állapotnak az ismeretében értékelhető csak Az 1960-as évektől kezdődően a szikesvízi témák jobban specializálódnak, földrajzilag elkülönülnek. Kiemelendők a Fertő tavi kutatások is. Az MTA tudományos osztályainak képviselődből alakult Fertő-táj Bizottság széles körű helyzetfelmérést végzett, melynek célja a táj komplex kutatása és majdan egy monográfia megjelentetése volt. A hatalmas apparátussal imponáló mennyiségű anyagot feldolgozó kiadványok, kötetek, kutatási javaslatok és beszámolók gazdag anyagot tartalmaznak a Fertő tó vízkémiai viszonyairól is. A különböző tájegységek eltérő vízkémiád viszonyaival foglalkozott Donászy és Fábriné (1969), majd Szabolcs István és Várallyay György. A tavon területileg illetékes magyar és osztrák szervek a hidrológiai észlelések mellett rendszeres vízkémiai vizsgálatokat is végeztek a közösen kijelölt mintavételi helyeken (Várday, 1971). A tó oxigénháztartásával és sóháztartásával, eutrofizációjával és az egyes komponensek közötti öszszefüggésekkel 1968—1974 között Pannonhalmi Miklós foglalkozott. A tó vizének algaflórájával és kémiai vízminőségével pedig Tevanné Bartalis Eva foglalkozott ugyanebben az időszakban és rámutatott az összes oldottsó-tartalom és az oldott sókomponensek évszakos változásaira. Csak egy-két beszámolót emeltem ki a hatalmas mennyiségből, melyet a bizottság az elmúlt 20 év alatt összeállított. A Velencei-tó vízkémiai sajátosságait Maucha, majd Donászy és Csajághy vizsgálták kezdetben. Az 1960as évektől kezdődően kormányhatározat írta elő a Velencei-tó fejlesztési tervét, ennek következtében fontossá vált a tó vízminősége. A Velencei-tavi Intézőbizottság és a VITUKI közötti együttműködés keretében a tavon, Felföldy Lajos által irányított komplex hidrobiológiái vizsgálatok tudományosan megalapozták a gyakorlati problémák megoldásónak lehetőségét. Kiemelendők a tó oxigénforgalmára és -termelésére, a nádasok szerepére, a szennyvízelhelyezés és a halasítós kérdéseire vonatkozó vízminőségi vizsgólatsorozatok, javaslatok és intézkedések. A tő úszólápjait és hatásukat a tó vízminőségére sokéves kutatómunka alapján Balogh Márton foglalta össze kandidátusi értekezésében. Vízkémiai vizsgálatai nemcsak háttéradatokat szolgáltatnak botanikai vizsgálataihoz, hanem bemutatják az úszólápok nitráteltávolító képességének hatásfokát is a tó különböző biotópjaiban. A Velencei-tó különböző típusú élőhelyeinek mikroklímájáról, vízkémiai viszonyairól és zoológiai vizsgálatáról Andrikovics Sándor és Kertész György témavezetők irányításával diákköri pályamunkák és szakdolgozatok is készültek Buda Éva, Czeglédy Beatrix, Kecskeméthy Péter, Patkó Ágnes és Vári Ligia munkájaként. A közölt vízkémiai adatok önmagukban is értékelhető új ismeretanyagot jelentenek a tó különböző tájegységeire vonatkozóan. Az igazi szikesek az alföldi szikesek rendszeres és komplex kutatására az 1960-as években Megyeri János témafelelős vezetésével munkaközösség alakult. Ennek tagjai azokból tevődtek össze, akik már korábban is foglalkoztak szikes vizekkel; így pl. Kiss István ekkor már három évtizede dolgozott e témában, Uherkovich Gábor és Szemes Gábor, valamint a köréjük csoportosuló tanítványok tevékenysége jelentős. A csoport 1962 —1975 között 11 szikes tavat dolgozott fel komplex módon és eredményeiket mintegy 70—75 közleményben adták közre bel- és külföldön. A cikkek többségében értékelhető vízkémiai adatok is szerepelnek. Az 1970-es években megszületett az együttműködés a Szegedi Akadémiai Bizottság és a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága között. Ennek eredményeképpen a kiskunsági szikes tavak komplex kutatása előtérbe került és anyagilag is támogatottá vált. A Kisréti-tó, a Zabszék-tó és a Kelemenszéki-tó komplex feldolgozása megtörtént, összeállítást nyert. A tavak természetvédelem alá kerültek, ez remélhetőleg lehetővé teszi az eredeti vízkémiai állapot megőrzését, illetve visszaállítását (dr. Molnár Béla tézised). Az együttműködés keretében a Kiskunsági Nemzeti Park szikes vizeinek, valamint a területileg másutt levő többi szikes tó kialakulását és vízföldtani fejlődéstörténetét Molnár Béla mutatja be a Kiskunsági Nemzeti Parkkal foglalkozó monográfiában az izsáki KoLon-tó, a Fülöpházi-tavak és a Péteri-tó példáján, a tavak vízkémiai viszonyait, Maucha-íéle csillagábráit pedig Szépfalusi József adatai nyomón ismerteti Megyeri János a nemzeti park élővilágával együtt a fentieken kívül a Szappan-szék, Hattyú-szék, Szekercés6zék, Szívós-szék és a Kondor-tó vizsgálata során. A többi szikes víz vizsgálata is tovább folyik a DélAlföldön, és egyes tiszántúli területeken is. Szépfalusi József több előadásban és jelentésben ismertette vízkémiai vizsgálatának eredményeit. Megyeri professzor tollából elkészült egy nagy összefoglaló munka, mely a szikes vizek hidrobiológiái és ezen belül a vízkémiai kutatásáról szól, ez azonban az MTA Biológiai Osztályánál megrekedt és nyomtatásban nem jelent még meg. A Vadkerti-tó vizének kémiai állapotára és a kémiai jelleg megváltozására vonatkozóan Schmidt Antal közölt értékes adatokat (1978). A Szelidi-tó megváltozott vízkémiai jellegéről 30 éves távlatból történő visszatekintéssel ugyancsak Schmidt Antal tartott összefoglaló előadást a Nemzetközi Limnológiai Társaság XXIII., Lionban megrendezett kongresszusán (1987). Napjainkban a dél-alföldi szikes tavak környékének földtani és ezen belül vízföldtani kutatása az OKTH anyagi támogatásával a Szegedi JATE Földtani és őslénytani Tanszékén Molnár Béla professzor irányításával folyik. Ennek a munkának a keretében a szikes tavakat körbevevő talajvizek kémiai viszonyaival is foglalkoznak. A téma anyagából Molnár professzor részéről akadémiai doktori értekezés, tanítványai részéről pedig több egyetemi doktori értekezés készült. Bel- és külföldön megjelent számos közleményük a legújabb időkre vonatkozó értékes adatokkal gyarapítják a szikes vizek kémiai viszonyaira vonatkozó ismeretanyagot. Napjainkban a Hortobágyi Nemzeti Park szikes vizeinek hidrobiológiái és azon belül vízkémiai vizsgálatával Csányi Béla, Gulyás Pál és Németh József foglalkoznak. Néhány Duna—Tisza-közi szikes tó biológiai és kémiai vízminőségét pedig Simor József, Schmidt Antal és Dobler Lászlóné vizsgálja.
