Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Tamásné dr. Dvihally Zsuzsa: Szikes vizeink kémiai kutatása

sítéshez közelálló eljárás, amit pufferolásnak nevezünk. Ezeket elsősorban az ipari szennyvizek előkezelésénél használjuk fel biológiai szennyvíztisztítóra vagy városi szennyvíztisztítóra vezetésük előtt. 2.2. Redox reakciók. A redox reakcióknak a változó vegyértékű fémek oldatba, illetőleg csapadékformába való vitele céljából van jelentősége. Ez lehet közbenső folyamat (pl. oldatba vitel), és lehet cél is (pl. ártalommentesítés). Ide tartozik a vas-mangán eltávolítástól a galvánfürdők nehézfémei méregtelenítéséig sokféle eljárás. A teljesség kedvéért napjaink nagy problémájának, a nitrogénvegyületek eltávolításának egyik útja lehet a töréspontig való klórozás, amelynek a csírátlanítás nagy gyakorlata mellett még mindig nem eléggé kézbentartott káros mellékfolyamatai is vannak, mint pl. a klóramin- és a trihalometán-képződés. Itt a kondíciók vízfajtánkén ti individuális kézbentartásának még számos kutatási előfeltétele van. A talaj-talajvíz redox rendszer egyensúlyának biztosítása (megfelelő kémhatás beállításával) a hidromelioráció egyik feladata. 2.3. Felületi és kolloid folyamatok kémiája. Korunkban a termelés és a fogyasztás korszakváltáshoz érkezett. Olyan szennyezőanyagok jelentek meg a vizekben, amelyek eltávolításához a kolloidkémiai technológiák nélkülözhetetlenek. Az új anyagok egyik jellemzője, hogy 10-' és 10~* m tartományban okoznak íz-, szag- és humánfiziológiai (genetikai, daganatkeltő) károkat (3. ábra). Ezek a kolloid diszperziók lehetnek hidrofil és 3. ábra. A vízben előforduló részecskék és szűröpórusok méret spektruma hidrofób fehérjék, olajok és szervetlen szennyezések egyaránt. Megfelelő adszorbensek és adszorbeáló módszerek (pl. fluid ágyas, fix ágyas) megválasztásával a XXI. század vízminőség-szabályozását oldhatjuk meg. A kolloidkémia körébe tartozó nagy alkalmazási terület a koaguláció. A koaguláció előidézésének, más szóval a kolloid diszperz rendszer megbontásának lehetőségeit alkalmazza a vízgazdálkodási technológia, amikor háromértékű fémsókkal megváltoztatja a felületi töltés mértékét. A koagulációs technológia köréhez tartozik a flokkuláció kérdése is, amely szerves kapcsolatot alkot a koagulációs folyamat és az ez után következő fáziselválasztás technológiai műveletével. Ennek a hármas

1 rendszemek számos kolloidikai kérdése tisztázásra vár, elsősorban nem elméleti, hanem az individuális víztechnológia szempontjából. 2.4. Ioncserélés. A cserebomlásos folyamatok között tárgyalhattuk volna az ioncserélés folyamatát, azonban mivel az egyik alkatrész nem oldatban, hanem szilárd fázisban van jelen, külön tárgyalást igényel. Az ioncsere természetes anyagokkal is végbemegy. Ilyenek a zeolitok vagy a kénsavval kezelt tőzeg. A modern technológia azonban ioncserélő műgyantákat használ, amelyek mind anionokat, mind kationokat képesek lecserélni. Az ioncserélést nagy mennyiségben használják vízlágyításnál, de a jövője a szelektív ioncsere lehet, amely olvan feladatokat kell. hogy megoldjon, mint a nehézfémek eltávolítása (pl. króm), vagy olyan időszerű kérdés megoldása, mint a nitrogén-vegyületek (akár kationcserével NH/, akár anioncserével N0

3~) eltávolítása. 2.5. Biokémiai folyamatok. A biológiai szennyvíztisztítás adja a legjobb példáját annak, hogy a vízkészlet-gazdálkodó mérnök már a múlt században leutánozta, és térben és időben lecsökkentette azokat a természeti folyamatokat, amelyek az élővizekben a szerves anyagok lebontását végzik. Először cseoegtetőtestre permetezve a háztartási szennyvizet, majd levegőbevitellel ellátott medencékben teremtette meg a mikroorganizmusok optimális életfeltételeit. A háztartási szennyvizek és az ún. biológiailag bontható- ipari szennyvizek tisztítása ígv napjainkban megoldott. A biokémiai reakciók kinetikája jól feltárt. Az eljárás viszonylag kis ráfordítással igen hatékony. Megállapítható, hogy azokat az anyagokat, amelyeket a természet szintetizált, természetes úton a mai bioenglneering le tudja bontani. Azonban századunk második felében új anyagok, zömmel szintetikus anyagok jelentek meg a vizeinkben, amelyek a természetben kialakult mikroorganizmusok részére vagy nem hozzáférhetőek vagy toxikusak. Következésképpen a természetben az evolúció során kialakult lebontórendszer az új fajta szenynyezéseket elimitálni nem képes. A jövő útja tehát csakis a génsebészet lehet, amely anyagra orientált, de ugyanakkor táplálékelvonással szabályozható új mikroorganizmusok előállításával tudja megoldani a feladatot. Ez a génmanipulációs technológia már a korunkban rohamosan előtörő biotechnológia körébe tartozik. Szikes vizeink kémiai kutatása* TAMASNÉ DR. DVIHALLY ZSUZSA Halászati Termelőszövetkezetek Szövetségének Laboratóriuma, Göd Mivel nékem jutott az a megtisztelő feladat, hogy elsőként beszélhetek ma a szikes vizekről, szeretném ismertetni a szikes vizek kutatásának múltját és jelenlegi helyzetét is. Előadásomban is és az utánam következő előadásokban is nemzeti kötelességként ránk háruló feladatról, •Előadásként elhangzott a Dél-magyarországi Hldrobiológus Napok 1988. május 30-1 bajai előadóülésén. valamint nemzetközileg ismert és elismert kutatási eredményekről történik ismertetés, melyekre méltán lehetünk büszkék. Mégis, több mint 30 év távlatából meg kell állapítanunk, hogy szikes vizeink kutatása sohasem volt elsőrendű fontosságú a hidrobiológiái témák között. Többször indult kezdeményezés (mindig a témát művelő kutatók részéről) a szikes vizek szervezett, összefogott hidrobiológiái kutatására, de ez országos viszonylatban, úgy, ahogy valóban lehetett volna, soll