Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - BESZÁMOLÓK - Dr. Oertel Nándor: XXX. Hidrobiológus Napok - Dr. Siposs Zoltán: Beszámoló "A Dunántúli-középhegység ÉK-i részének bányavízvédelme, és ennek hatása a térség vízgazdálkodására" című ankétról

XXX. Hidrobiológus Napok TIHANY, 1988. OKTÓBER 6—8. 1988. október 6—8. között rendezte meg a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete és az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága (Biológiai Szakbizottság) közreműködésével Tihanyban a XX. Hidrobiológus Napok háromnapos nagyrendezvényét. A szervezőbizottság az előadássorozat témájául és egyben alcíméül a „Vízfolyások kutatása és környezetvédelme"-! választotta az alábbi két fő szempont alapján. 1. Áramló vizeink (folyam, folyó, patakok) kutatása | nagy intenzitással folyik ugyan számos hazai kutatóintézetünkben, az eredmények azonban ezen a fórumon szinte már egy évtizede nem kerültek összefoglalásra. Ez idő alatt számos alapkutatási, módszertani és gyakorlati eredmény született és ezek együttesen jelentős szemléleti változást is hoztak az utóbbi években az áramló vizek és életközösségeik kutatása terén. 2. A témaválasztás második szempontjául az szolgált, hogy felszíni vízfolyásainkon az utóbbi évtizedben rohamosan jelentkeznek az emberi beavatkozás környezetátalakító, környezetkárosító hatásai. Az emberi szempontból szükséges szabályozási munkák, a hagyományos szennyezések, a vízgyűjtőkről érkező növekvő tápanyagterhelés, az utóbbi időkben előtérbe került mikroszennyezők külön-külön és együttesen is jelentkeznek megváltoztatva, sokszor visszafordíthatatlanul károsítva a folyóvízi ökoszisztémákat. Ezeknek a környezeti változásoknak a vizsgálata, illetve gyakorlati megoldása az áramló vizekben számos új — az állóvizekétől eltérő — módszert és alapkutatási eredményt igényel. A kerek évfordulóját ünneplő Hidrobiológus Napokat dr. Entz Béla, a Limnológiai Szakosztály elnöke nyitotta meg. Ünnepi bevezetőjében rövid, de átfogó értékelést adott az elmúlt 30 ülésszak eseményeiről, , azoknak a hazai hidrobiológiában betöltött, tudományterületet alakító jelentőségéről. Ezután megemlékezett elhunyt tagtársunkról, ifj. dr. Szabó Zoltánról, Szakosztályunk első titkáráról, aki szinte egész tudományos életét a szennyvízbiológia kutatásának és e szakterület oktatásának szentelte. A délelőtti ülésszak ezek után a Dunakutatás eredményeit bemutató előadásokkal folytatódott. Ezekből képet kaptunk arról, hogyan hat a folyó vízjárása a fitoplankton mennyiségi viszonyaira, illetve taxonómiai összetételére, milyen környezeti tényezők befolyásolják a bevonatlakó algaegyüttesek kialakulását, hogyan nyertek teret a Duna fő ágában a makrofiton állományok és milyen ezek bioelem-, illetve nehézfémkoncentrációja, mely környezeti hatások és hogyan befolyásolják a folyó Ciliata populációinak alakulását, és végül hogyan változik időben és térben a nehézfémek akkumulációja a parti régió domináns fonalas zöldalgájában, a Cladophora glomeratában. Délután előadásokat hallhattunk a szekunder produkció témaköréből: a Daphnia fajok elterjedéséről és produkciójáról, valamint a keszegeknek a kerekesféreg-planktonra gyakorolt hatásáról. Ezt egy-egy, a közegészségügyi gyakorlatban végzett felszíni vizsgálatokról, illetve Debrecen város ivóvízhálózatának bakteriális aktivitásáról beszámoló előadás követte. A délutáni tudományos ülésszakot dr. Bérezik Árpádnak a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer problémaköréről adott áttekintő előadása zárta. Este diavetítéssel színesített szakmai-úti beszámolót hallhattunk Koreáról. A második nap délelőtti blokkját a Tiszakutatásról szóló előadások alkották. Dr. Bancsi István bevezetőjét követték a Tisza, illetve az alföldi folyók makrozoobentosz társulásairól; a közép-tisza-vidéki holtágak helyzetéről; a Körös vízrendszerének balállományáról; a Kiskörei-tározó élőbevonat vizsgálatairól; a Tisza és eeyéb hazai folyóvizeink bakteriális termeléséről, a nitrogénkötés, nitrifikáció és denitrifikáció elméleti és módszertani kérdésköréből származó előadások. Délután a résztvevők megkoszorúzták az 50 éve elhunyt algológus, vízigombász dr. Scherffel Aladár tihanyi sírját. Ezt követően a Balaton. Kis-Balaton témakörben ismertetőt kaptunk az oldott szervesanyag önelégetésének mineralizációs folyamatokban játszott jelentőségéről; a balatoni vízi szervezetek nehézfémszintjéről; valamint a Kis-Balaton Védőrendszer tápanyagvisszatartó működéséről, illetve vízi vegetációjának alakulásáról. Az est folyamán élménybeszámoló és videofilm segítségével szereztünk szakmai és úti tapasztalatokat Algériáról. A harmadik nap délelőttjén nagy szakmai érdeklődés és jelentős hallgatói létszám mellett zajlott a Kisvízfolyások kutatása c. utolsó témakör. Hazai kisvizeinknél különös jelentőséggel kerültek előtérbe naoiaink eeyre sürgetőbb környezetszennyezési nroblémái. Dr. Oláh János általános bevezetőjét követték a Pilis és a Börzsöny-hegység patakjainak vízkémiai viszonyait, gerinctelen makrofaunáját. az évtizedes változásokat és e kisvízfolyások ökológiai értékelésére kidolgozott új térképészeti módszereket bemutató előadások. A sort a Sajó szennyezési problémáit, valamint a Körösvidék dinoflagellata vegetációját ismertető két előadás zárta. Az elnöki zárszó röviden értékelte a 70 résztvevő előtt zajló 35 előadásból álló rendezvényt, melynek szakmai jelentőségét és időszerűségét jól tükrözte a mind három napra jellemző lankadatlan érdeklődés, a hozzászólások (82) nagy száma és a viták, konzultációk színvonala. Dr. Oertel Nándor Beszámoló a „Dunántúli Középhegység ÉK-i részének bányavízvédelme és ennek hatása a térség vízgazdálkodására' című ankétról A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és ÉszakDunántúli Csoportja, a Magyar Hidrológiai Társaság, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Tatabányai Csoportja közös rendezésében került sor 1988. november 22-én a Tatabányai Bányák Vállalat tanácstermében, az ankétra. Az ankét elnöke: Csaszlava Jenő csoporttitkár (Tatabánya). Az ankét szervezői: Geszler Ödönné (Központi Bányászati Fejlesztési Intézet) és Sas Endre (Tatabányai Bányák Vállalat). Gutmann György—Szűcs József: „A Dorogi Szénbányák vízvédelme és szerepe a térségi vízgazdálkodás-