Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Ásványvizek artézi kutas feltárása a Nyugati-Kárpátokban

szaki nehézségek miatt közel három hónapos kísérletezés után sem lehetett tovább mélyíteni. Ennek ellenére a kútból naponta 1200 m

3 24 °C hőmérsékletű ásványvizet lehetett termelni és hasznosítására már 1880 tavaszán felépült a tükörfürdő [14, 15] (2. kép). 2. kép. A gánóczi fürdőépület Az ásvány- és gyógyvizek kémiai elemzése A vizsgált fürdők ásvány- és gyógyvizét sok neves orvos, gyógyszerész, később kémikus vizsgálta. A vihnyei forrást már J. Crantz (1773), több Selmecbányái akadémiai tanár, Molnár János (1867) pesti városi vegyész; a hévízkút vizét pedig Schenek István (1884) akadémiai vegytan tanár elemezte. A gánóci kút hévizéről először Scherfei V. A. (1880) gyógyszerész, a pöstyéni hévízről többek között Torkos Jusztus János, a trencsénteplici hévízről C. Hauer bécsi kémikus közöl minőségi adatokat. Az eredményes artézi kútfúrások az analitikai kémia felé fordították a figyelmet, amelynek legklasszikusabb területe mindig az ásványvíz-elemzés volt. Az ország ásvány- és gyógyvizeinek legtöbbjét már a 18. század végén és a 19. század elején megvizsgálták, de az eredmények nem elégítették ki az analitikusok igényét. Than Károly (1834—1908) 1864-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók marosvásárhelyi vándorgyűlésén új javaslatot nyújtott be az ásványvíz-elemzésekre és az eredmények értékelésére. Munkájának lényege, hogy a víz összetételét nem sókban, hanem ionokban adta meg. Az egyenérték százalék bevezetésével pedig meghatározható a víz valódi jellege és ezáltal a különféle vizek összehasonlíthatók. Igazának bizonyítására összefoglaló és értékelő munkájában 74 korábbi, sókban kifejezett ásványvízelemzést átszámított, majd jellegük alapján csoportosított. A Felvidékről származott ránk-herlányi ásványvizet a vasas savanyú, a vihnyeit a vasas hévizek, a pöstyénit pedig a kénes hévizek közé sorolta [17]. Emszt Kálmán 1911-ben Than Károly vizsgálati módszerét követve, szép eredményt közöl az ipolynyitrai időszakos szökőkútról. Az egyenérték százalék alapján megállapítható, hogy az ásványvíz igen sok magnéziumot és kloridot tartalmazó szénsavas nátrium-hidrogén-karbonátos langyos (22,4 °C) hévíz [7]. Ásványvizek számbavétele Az ásványvizek első országos számbavétele — amelyet térképi ábrázolás egészített ki — az 18Í8. évi párizsi világkiállításra készült. A térképmagyarázót Lengyel Béla [11], a térképet pedig Zsigmondy Vilmos útmutatása alapján Zsigmondy Géza kéziratos formában állította össze. A sok hibával terhelt térképet Bernáth József orvos hamarosan átdolgozta és 1880-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók kiadványában jelent meg, a következő évben [1] pedig a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1:1 152 000 méretarányban adta ki. Az ásványvíztérkép elkülöníti az alkáliás, földes, keserűsós, konyhasós, vasas, savanyú, és kénes vizet, a 30 °C-nál nagyobb hőmérsékletű hévízzel rendelkező fürdő-, illetve palackozó helyeket és az ismeretlen minőségű ásványvízelőfordulásokat [5]. Ezt a számbavételt néhány év múlva Chyzer Kornél Zemplén vármegye főorvosának feldolgozása követte, aki először egy térképmagyarázót állított össze és csak a következő évben adták ki az 1:1 440 000 méretarányú ásványvíztérképet. Ez hasonló felépítésű mint a Bernáth-iéle, a fürdőket és a gyógyhelyeket viszont jobban részletezi. A magyarországi artézi kutakat Halaváts Gyula (1853—1926) a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa vette számba az 1896. évi millenniumra [10], A felvidéki ásványvizet feltárt kutak csak részben szerepelnek a kiadványban, amelynek fő oka a kérdőívekre támaszkodó adatgyűjtés és az a feltételezés, hogy artézi kutat elsősorban medence-területen (alföldön) létesítettek. Ehhez a kiadványhoz Szontagh Tamás (1851—1936) kéziratos térképet készített, majd a Magyar Királyi Földtani Intézet kiadásában új adatokkal kiegészítve nyomtatásban jelent meg [16]. A térképen elkülönülten szerepelnek az ásvány- és az ivóvizet adó, valamint az artézi (felszökő) és a fúrt (negatív) kutak. Külön jelölést kaptak 100 m-es mélységközökben az egy és több, illetve a különböző mélységű kúttal, az eredménytelen fúrással és a vízvezetékkel rendelkező helységek. A feltárt víz gáztartalmára ugyancsak történt utalás. Megtaláljuk a térképen a két kis mélységű pöstyéni kivételével a ránk-herlányi, a gánóci, a trencsénteplici, a vihnyei és a losonci ásványvizet feltárt kutat. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályában Szontagh Tamás 1918. március 29-i előadása négy jelentős (gánóci, trencsénteplici, ránk-herlányi, ipolynyitrai) ásvány- és gyógyvizű kút földtani és vízföldtani eredményét foglalta össze. IRODALOM [1] Berndth J.: A Magyar Korona országainak ásványvízi és fürdői térképe. Bp., 1981. «, [2] Boleman I.: A fürdőtan kézikönyve. Igló, 1884. [3] Boleman I.: Vihnye vastartamú hévvíz Bars megyében. Selmeczbánya, 1878. [4] Chyzer K.: A Ránk—Herlányi fürdő s Európában legnagyobb artézi időszaki szökőkútjának ismertetése. Bp., 1881. [5] Dobos I.: Ásvány- és gyógyvizeink számbavétele száz évvel ezelőtt. Hidrológiai Tájékoztató, 1980. okt. 3—4. [6] Dobos I.: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása. Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, X. 1981. 97— 122. [7] Emszt K.: Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás. Földtani Közöny, XLI. 11—12. 1911. 729—734. [8] Gallia R.: Trencsén—Teplicz gyógyfürdő (Felső-magyarországon) és kénforrásai. Bp., 1895. [9] Gerő N.: Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás télen. Földtani Közöny, XLII. 4. 1912. 273—276. [10] Halaváts Gy.: A magyarországi artézi kutak története. Az 1896. évi ezredéves kiállítás alkalmával. A M. Kir. Földtani Intézet gyakorlati ak. és népszerű kiadványai. Bp., 1896. [11] Lengyel B.: Les eaux minérales de la Hongrié. Bp., 1878. [12] Magyar Állami Földtani Intézet Országos Földtani Adattár: Felvidék/Víz. [13] Petnekl A.: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. A Magyar Keresk. és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve. Bp. 1982. [14] Sax A.: A gánóczi gyógyfürdő. Orvosi Hetilap, 31. 23. 1887. 729—732. [15] Scher(f)fel, A. W.: Bad Gánócz und chemischen Verhältnisse seiner Bohrtherme. Teutschan, 1882. [16] Szontagh T.: A Magyar Korona országai területén levő városi vízvezetékek, artézi és fúrt kutak átnézeti térképe. M. Kir. Földtani Intézet kiadványa, Bp., 1908. [17] Than K.: Az ásványvizek kémiai constituciójáról és öszszehasonlításáról. Bp., 1890. [18] Zsigmondy B.: A ránk-herlányi artézi szökőkút. Természettudományi Közlöny,, 1875. nov. 1—14. 46