Hidrológiai tájékoztató, 1988

2. szám, október - Fejér László: Vízügyi évfordulók az 1989. évben

lékben engedte állami pénz felhasználását az említett célra. A 20 évre megszavazott összesen 60 millió koro­na tervszerű felhasználását a világháború kitörése végleg megakadályozta. Irodalom Dános Miklós: A vízjogi törvény, a kapcsolatos törvények, a reájuk vonatkozó rendeletek. I— III. köt. Bp., 1919. Megjelent Lampl Hugó és Sajó Elemér közös mun­kája „A beton" címmel. A szerzők az első magyar nyelvű, „betonenciklopédiát" a soroksári Duna-ág felső torkolati zsilipjének (Kvassay-zsilip) építésével kapcso­latban végzett kísérleteik és közel másfél évtizedes épí­tési tapasztalataik alapján állították össze. A kiadvány értékét növelte, hogy függelékében elemezte és átte­kintette a fontosabb hazai és külföldi betonirodalmat. A mérnökegylet és az akadémia közös támogatásával megjelent Bogdánfy Ödön „A vízierő" című könyve. A témában írott első hazai szakkönyv a vízerőtelepek létesítésének gazdasági és műszaki feltételeit tárgyalta abban az időben, mikor a magyar ipar fejlődése egyre sürgetőbbé tette új, olcsó energiaforrások feltárását. A műegyetemen bevezették a mérnökök közgazdasá­gi továbbképzését, melynek során a mérnöki oklevéllel már rendelkezők egy év alatt megszerezhették a köz­gazdasági mérnöki címet. Ezzel az intézkedéssel az 1871-es műegyetemi átszervezés során megszüntetett közgazdasági felsőoktatás újraéledt Magyarországon. Irodalom Szabadvánj Ferenc: A Budapesti Műszaki Egyetem 2Ü0 éve. Bp., 1982. 50 évvel ezelőtt, 1939. január 18-án fKorbuly Mihály (Budapest) vegyészmérnök, a Halélettani és Szennyvíz­tisztító Kísérleti Állomás megalapítója és évtizedeken keresztül igazgatója, a hazai élelmiszeripari szennyvi­zek kutatásának egyik úttörője. (*1868. július 9. Tól­bánhegyes) Irodalom Unger Emil: Korbuly Mihály (nekrológ). Halászat, 1939. 25 évvel ezelőtt, 1964. január 13-án fPávai Vajna Fe­renc (Szekszárd) geológus, a hazai földgáz- és kőolaj­kutatás egyik úttörője. Munkássága a meleg gyógyvizek feltárására és hasznosítására, valamint a hőenergiabá­nyászatra is kiterjedt. Az ő térképező módszerével ki­mutatott alföldi geológiai szerkezetek közül megfúrt hajdúszoboszlói, karcagi, debreceni földgázos hévizek a hőenergiában szegény Alföldnek igen komoly gyógyté­nyezői. A 30-as években Budapesten a Rudas-fürdő mellett hat új forrást tárt fel, közöttük a rádiumban igen gazdag Juventus-forrást. (*1886. március 6. Csomg­va) Irodalom Csiky Gábor: Pávai Vajna Ferenc emlékezete (1886—1964). Földtani Közi., 1965. 3. sz. március 16-án fMiháltz István (Szeged) egyetemi ta­nár, az Alföld földtani kutatásának kiemelkedő tudósa. Tudományos munkásságának egyik nagyszerű eredmé­nye, hogy a folyóvíz letárolásban és üledékképződés­ben felismerte az eróziós és felhalmozódási ciklusokat, valamint azok törvényszerűségeit. Foglalkozott a lösiz és futóhomok képződésével, s ezzel kapcsolatban a Du­na—Tisza-csatorna nyomvonalának kérdéskörével. Ku­tatásának gyakorlati haszna megmutatkozott a tisza­palkonyai hajózsilip, a Körös-Kurca-zsilip, a tiszalöki vízlépcső helyének földtani megismerésénél, valamint számos alföldi öntözőcsatorna nyomvonalának kijelölé­sénél. (*1897. május 9. Árpástó) Irodalom Molnár Béla: Dr. Miháltz István (1897—1964). Hidr. Közi., 1965. 5. sz. Kriván Pál: Dr. Miháltz István emlékezete (1897—1964). Földtani Közi., 1965. 3. sz. július 13-án fAlcser Jenő (Budapest) mezőgazdasági mérnök. Munkásságával jelentősen hozzájárult a kor­szerű öntözéses gazdálkodás hazai népszerűsítéséhez és fejlesztéséhez. Szakirodalmi tevékenysége a gépi öntö­zések gyakorlatának szinte teljes körét felöleli. (*1903.?) Irodalom Vízgazdálkodási Lexikon. augusztus l-jén a főváros árvízi biztonságának foko­zása érdekében megkezdődtek a Rákos- és Szilas-pata­kok szabályozási munkálatai. A patakmedrek szűk vol­ta miatt az 1962—1984 közötti időkben háromszor is áradást okozott a felhőszakadások nyomán lezúduló víz. augusztus 16-án üzembe helyezték a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyáregységét, s ezzel az 1961-ben elfogadott öntözési kormányprogramnak megfelelően lehetővé vált az esőztető öntözőfürtök szivattyúinak és egyéb berendezéseinek nagy ütemű hazai gyártása. szeptember 15-én f Marchhart József (Debrecen) vízi­mérnök. Az alsószabolcsi tiszai társulat egykori mér­nöke komoly érdemeket szerzett a Tiszafüred—Raka­maz közötti 111 km hosszú Tisza-balparti töltés meg­erősítésében, a hortobágyi belvízrendszer 996 km-es csatornahálózatának kiépítésében. (*1896. október 15. Debrecen) Irodalom Ihrig Dénes: Marchhart Józseí (1896—1964). Vízügyi Közle­mények, 1965. 3. sz. Sz ük Tibor: Id. Marchhart Józseí. Hidr. Közi., 1965. 5. sz. november 16-án a Magyar—Jugoszláv Energetikai Albizottság első ízben foglalkozott a napjainkban is­mét időszerű Mura—Dráva vízienergia-hasznosítási rendszer kérdésével (Gyurgyevác—barcsi vízlépcső­rendszer) . Irodalom A magyar—jugoszláv vízgazdálkodási együttműködés 30 éve. Bp., 1986. november 19—20. Az országgyűlés megalkotta a víz­ügyről szóló IV. törvényt. Az 1965. július l-jén életbe léptetett törvény és annak végrehajtási rendelete a hosszú távra szóló, maradandó jellegű általános alap­elvek rögzítésével átfogóan szabályozza a vízügyi igaz­gatás szervezetét és tevékenységi körét, megállapítva a vízgazdálkodás legfontosabb szabályait, és szabályozza az állami szervek, a társadalmi szervezetek, szövetke­zetek, más jogi személyek és az állampolgárok vízgaz­dálkodási tevékenységével kapcsolatos jogait és köte­lezettségeit. Irodalom Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése (1945—1973). Bp., 1974. A vízügyi igazgatóságokon befejeződött a vízminőség figyelő-jelentő hálózat kiépítése. A Központi Vízminő­ségi Felügyelet irányításával tevékenykedő országos szervezet 165 vízfolyás 5000 km hosszú szakaszára te­lepített 720 mintavételi hely, 390 megfigyelőállomás és 70 vízminőségi alközpont adataira támaszkodva a vi­zek rendszeres vizsgálatával képessé vált a szennyezé­sek azonnali észlelésére és előrejelzésére. Irodalom illés György: Vizeink tisztaságának biztosításáért. Vízgaz­dálkodás, 1964. 2. sz. Fájsz—Bátya—Dusnok—Miske térségében megépült az ország akkori legnagyobb esőztető öntözőhálózata, orz. ún. Kalocsai Öntözőrendszer. A Kiskunsági Főcsa­torna vizét felhasználó felszínalatti nyomócsöves há­lózat közel 7000 kh öntözését tette lehetővé. Irodalom Hernády Alajos: A Kalocsai öntözőrendszer. Vízügyi Közi., 1965. 1. sz. Fejér László 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom