Hidrológiai tájékoztató, 1988

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Erdelics Barnabás-Jeczkó János: Az üzembehelyezés előtt álló Szabolcsveresmarti-tározó vízminőségének prognosztizálása

2. táblázat Különböző eljárások során kapott előrejelzési hibák (cm-ben) Tokaj—Szolnok viszonylatban, egyszerű árhullámok esetében Megnevezés Lineáris regresszió Ortogonális rendszer Faktoranalízis Maximális hibák minimalizálása n = 14 71 = 14 n = 24 n = 14 n = 24 n = 14 n = 14 n' = 7 n' = 14 n' = 7 n' = 14 n = 14 (A H) 9 18 9 17 9 11 (A H) max 21 45 32 45 31 15 o 11 21 11 20 11 12 felhasználásával készült előrejelzési rendszerek megbízható eredményeket szolgáltatnak. Az előrejelzések kiadása során feltüntetett hibakorlát jelentősen csökkenthető a „maximális hibák minimalizálása'' eljárással. Földrajzi Értesítő, 4. 3. 1955. 68—79. IRODALOM [1] Bartha P.—Szöllösl Nagy A.: A vízrajzi előrejelzés fejlesztési programja és eddigi eredményei. Vízügyi Közlemények, 1982. 1. füzet. [2] Kovács S.: Előrejelzési rendszerek felépítése a Tisza középső szakaszára a természeti tényezők és a mesterséges beavatkozások figyelembevételével. LGMI, Leningrád, 1987. [3] Nováky B.: Szolnoki árhullámok tetőzéseinek rövid idejű előrejelzése. KÖTIVIZIG, Szolnok, 1971. [4] Szesztay K.: A Tisza vízjárásának előrejelzése. VITUKI Bp. 1972. [5] Vágás I.—Simády B.: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei. Vízügyi Közlemények, 1983. 3. füzet. [6] Vajk ö.: Numerikus folyamatos előrejelzési modell kialakítása a Tisza Tiszafüred—Csongrád közötti szakaszára. KÖTIVIZIG, Szolnok, 1981. Az üzembe helyezés előtt álló Szabolcsveresmarti-tározó vízminőségének prognosztizálása DR. ERDELICS BARNABAS—JECZKÓ JÄNOS Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza Bevezetés A Szabolcsveresmarti-tározó a felsőszabolcsi belvízöblözet középső részén, Szabolcsveresmart, Döge, Kékese, valamint a Tisza balparti homokdombok közötti mélyfekvésű területen, az ún. veresmarti medencében létesül (1. ábra). A terület fő belvízgyűjtője a Belfőcsatorna. A tározó alapfunkciója a belvízöblözet Dombrád—szöveteni-csatorna alatti részének védelme a csatorna feletti vízgyűjtőről érkező belvizek ellen. A belvizek a Belső-csatornából szivattyús átemeléssel a mintegy 5,4 km hosszú, magas fekvésű tápcsatornán át kerülnek a tározóba visszatartás, tározás céljából. Kevés belvíz esetén kedvező tiszai vízállás esetén a tározó a Tiszából is bármikor tölthető. A tervezett üzemvízszintnél (100,50 m B.f.) 10,2 millió m

3 belvíz tározódhat 340 ha vízfelülettel. Maximális üzemvízszintnél (101,00 m- B.f.) 413 ha vízfelület kialakulásával 12,2 millió m

3 víz tarozására nyílik lehetőség. A tározó kiürítése három ponton történhet, a ki-beadagoló zsilipen keresztül a Tisza felé, illetve a XV. és XVI. csatornákon a Belfő-csatorna felé. A tározó alapfunkciójának ellátása mellett a mindenkori vízminőség figyelembevételével mód nyílik a tározó vizének járulékos hasznosítására, az öntözés, halászat, üdülés, pihenés igényeinek kielégítésére is. A mezőgazdasági üzemek részéről jelentkező vízhasznosítási igények teljesítése a XV. és XVI. sz. csatornákon épített 2 m

3/s vízkiadagolásra alkalmas zsilipekkel biztosítható. A járulékos halászati hasznosítás megvalósításának kidolgozása folyamatban van. A javasolt extenzív halgazdálkodás összehangolható a tározó alapfunkciójával, az üdülés, pihenés feltételeivel. A feladatok koordinálására 1987-ben Intéző Bizottság alakult, melynek egyik titkára az Igazgatóság vezetője. A területrendezésre és környezetfejlesztésre a megyei tanács rendezési tervet készített. A tározóban tárolt vízkészlet és a tározó körzetében levő vízbázisok védelme érdekében felmértük a vízgyűjtőn levő szennyező forrásokat, a kibocsátott szennyvizek mennyiségét és minőségét, ezek hatását a tápvizek minőségére. Meghatároztuk a hatásterületen a talaj- és rétegvízkészlet minőségét, értékeltük a több éve (Belfő-csatorna), évtizede (Tisza) folyamatosan vizsgált tápvizek minőségét. Fentiek ismeretében prognosztizáltuk a tározó várható vízminőségét. Vizsgálataink eredményeiről a következőkben adunk vázlatos áttekintő képet. 1. A tápvizek minőségét befolyásoló hatások A tározó vízminőségét részben a tápvizek útján közvetlenül, részben a vízgyűjtőről közvetve bekerülő szennyezések veszélyeztetik. A vízgyűjtő szennyező forrásait az 1. ábrán szemléltetjük. Közülük a tározó vízminőségére a legnagyobb veszélyt azok a szennyvízkibocsátók jelentik, melyek közvetlenül szennyezik a Belfő-esatornát a tározó felett. A főbb szennyvíztermelők és azok jellemző adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban látható, hogy a vízgyűjtő terület legjelentősebb szennyezője Kisvárda város, itt is a városi szennyvíztisztító, mely a tározó felett naponta 3500 m

3 nem kellően tisztított szennyvizet bocsát a Belfő-csatornába. Tartósan nagy a tápcsatornába bocsátott szennyvíz szervesanyag- és ammónium-iontartalma, határérték felé emelkedik oldott sókoncentrációja. A Belfő-csatornát terhelő szennyező forrásként említhetjük meg a kisvárdai városi oxidációs tavat, a város egyes csapadékcsatornáit és időnként a MÁV fényeslitkei szennyvíztelepét. Az egyéb szennyező források közül ki kell emelnünk a vízgyűjtőn létesült, hagyományos tartástechnológiát alkalmazó és szakosított állattartó telepeket (Tuzsér, FényeSlitke, Döge, Kékese, Szabolcsveresmart, Rozsálypuszta, Kisvárda), a tu34