Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Molnár Béla: A Dongér-tó földtani és vízföldtani viszonyai

7 L__J ann 2. ábra. Dongér-tavi I. sz. földtani szelvény (Molnár B.— Muesi M.— Magyar L. után) 1. Finom homokos apróhomok. 2. Apróhomokos finom homok, 3. Durva kőzetlisztes finom homok. 4. Finom homokos durva közetllszt. 5. Szikesedett intúziós (alluviális) lösz. 6. Finom kőzetlisztes durva kőzetliszt. 7. Durva kőzetlisztes finom kőzetliszt. 8. Agyagos finom kőzetliszt. 9. Finom kőzetlisztes agyag. io. Humuszos üledék. 11. Növénymaradványos, gyengén tőzeges rétegek. 12. Karbonáttartalom 3. ábra. A Dongér-tavi IV. sz. földtani szelvény (Jelmagyarázat a 2. ábráéval azonos) (Molnár B. — Mucsi M. — Magyar L. után) pedésére utal. Szemcseösszetételé ben a löszre jellemző 0.02—0.05 mm0 frakció uralkodik, bár emellett a nedvestérszíni kialakulás és a későbbi szikesedés eredményeként, a 0.02 mm alatti frakció is jelentős (mintegy 20—40%-nyi. Karbonáttartalma 20—30%-os mennyiséggel minden fúrásszelvényben kiugró, pH értéke 8—9 közötti értékkel valamivel nagyobb, mint az előző összleté volt. Miháltz I.-né szerint kevés csiga és pollen tartama eltér az alatta és felette települő rétegsorokétól, és hasonlít az egyéb helyékről is leírt infúziós, löszökéhez [14], A nedvestérszíni jellegnek megfelelően néhány helyen (pl. a 7., 8., 11., 12. sz. fúrásban) növénymaradványos gyengén tőzeges lencséket tartalmaz. A löszréteg vastagság különbségei eróziós okokra vezethetők vissza. A legnagyobb vastagság azokon a részeken pusztulhatott belőle, ahol ma már nincs a felszínen. 3. A lösz fölött sok helyen 3—5 m vastagságú, lencsés kifejlődésű, gyakran kiékelődő, de tőzeges lencsét soha nem tartalmazó folyóvízi ártéri, tavi és futóhomok üledék települ, amelynek szemcseösszetétele az agyag és az apró homok között változik. A területen észlelt legfinomabb vízzáró anyag üledék is ebben jelenik meg, és az minden esetben a felszín közelében, vagy éppen a felszínen helyezkedik el. A homok nehézásvány-összetétele minden esetben kevert (dunai-tiszai) származású, ezzel szemben a lösz alatti, mint láttuk tiszai származásra utalt [10, 11]. A nehézásványok dunai származású részlege a nagyobb távolságban történt szállítás miatt mindig koptatottabb mint a tiszai ártérről származó részlegé. A kvarcszemcsék alakjában szintén különbség van. A lösz feletti homokban a 3. típusú koptatott futóhomokra jellemző szemcsék uralkodnak. A karbonáttartalma (15—22% közötti) és — közvetlenül a felszín alatt — a pH értéke is nagyobb (8,5—9,2), mint a lösz alatti rétegeké (2. és 3. ábra). A települési helyzetből adódóan világos tehát, hogy a lösz felett finom szemcseösszetételű ártéri és tavi üledék, valamint kevert dunai-tiszai származású futóhomok következik. A futóhomok a Duna—Tisza köze és a Tiszavölgy találkozásánál több helyen közvetlenül a löszre települ és a felszínen is megjelenik (2. ábra I. szelvény, 6—9. fúrás), máshol (és ez a gyakoribb) a Tisza felé haladva, ártéri és tavi üledék között ékelődik ki. A megrajzolt földtani térkép (1. ábra) a legdurvább üledéket (aprószemcséjű futóhomok formájában) a terület északnyugati részén a morfológiailag is legmagasabb helyen tünteti fel. A futóhomok olyan délkelet felé előrenyomuló nyúlványokkal végződik, amelyek iránya a Duna—Tisza köz uralkodó széljárásának irányával egyezik meg [19], Az összefüggő futóhomok-területtől délkeletre hol a löszre települten, hol pedig a folyóvízi ártéri tavi üledék alól kibukkanva finomszemcséjű futóhomok található. Ezek az általános felszínből 40—50 cm-re kiemelkednek, irányuk pedig a már ismertetett futóhomok nyúlványok irányával egyezik. A lösz, amely a felszínen a legtöbb esetben erősen szikesedett, a terület északkeleti és déli részén van. A 49