Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Balázs József: A Velencei-tavi üdülőkörzet vízellátása és csatornázása

Az újonnan szabályozott partszakaszok: Szúnyogsziget nyugati oldala 300 fm Szúnyogsziget keleti oldala 1800 fm Velencei északi kanyar 400 fm Velencei déli kanyar 600 rn Dinnyés keleti szakasz 450 fm Dinnyés nyugati szakasz 550 fm Összesen: 4100 fm Megvalósul további négy csónakkikötő. 3.3. A megszűnő nádasok zömmel III—V. osztályúak, a csökkenés 107 ha, a tó jelenlegi 996 ha állományának 10%-a. A tó megfiatalításában aktívan résztvevő szakemberek úgy vélték, hogy a természetvédelmi terület zárit nádasában nyílt vízfelületeket kellene létrehozni. A hidrobiológusok és a terület kezelőinek szakvéleménye alapján e beavatkozásokat elvetették. A jelenlegi javaslat ezért kizárólag azon tisztások iszapkotrását tartalmazza, amelyeket a természetvédelmi terület határa metszi és közvetlenül kapcsolódnak a tó egyéb területeihez. A fejlesztést a környezetkímélés érdekében azzal a korlátozással kell megvalósítani, hogy a nyílit víztükör előállítását célzó nádkotrást a silányabb minőségű nádasok rovására kell végrehajtani. 3.4. A vízfolyások rendezésénél a Császárvíz, a Burján árok, a Vereb—Pázmándi vízfolyás és a Dinnyés,— Kajtori csatorna felújításának elsőbbségét szükséges biztosítani. Ez utóbbi jókarbahelyezését a Velencei-tó vízszín szabályozása is indokolja. A belterületi vízrendezéseket elsősorban a-már csatornázott területeken kell megvalósítani társulati pénzügyi bonyolítási formában, amihez állami támogatás is járul. A déli part üdülőterületének védelmére övárok rendszert terveztek, amelyek vizét tározókban fogják viszsza és előtisztítják (1. ábra). Az északi part vízfolyásainak torkolatánál nádas szűrőmezők védik az eutrofizálódás ellen a tavat. 3.5. Az ivóvízellátást 268 000 fő számára kell biztosítani. Ennek érdekében az ercsi vízbázison, további 30 000 m

3/d víztermelő kapacitást kell kiépíteni. A vízbázis vizét 36,4 km új gerincvezeték kiépítésével lehet a tó térségében szétosztani. A szennyvízitelep kapacitását 20 000 m

3/d határig bővíteni kell, oly módon, hogy csúcsban 26 000 m

3/d mennyiséget is fogadni tudjon, ehhez szükséges kiépíteni 20 km főgyűjtő csatornát, 25 km nyomócsövet és 9 db átemelőt. A fenti létesítményekeit még csak koncepció szinten dolgozták ki egységes, keretbe foglalás nélkül, úgy a jövő kiépítésére vonatkozó adatok változhatnak. A műszaki feladatok végrehajtásának pénzügyi megalapozása még csak hiányosan van meg, ezért azt nem vázolja az ismertető. A Velencei-tavi üdülőkörzet vízellátása és csatornázása* BALiÄZS jözsef Vízügyi Tervező Vállalat Székesfehérvári Kirendeltsége 1. Ivóvízellátás 1.1. A vízműrendszer kialakulása, jelenlegi kiépítettsége. A Velencei-tó és, környéke már a2 1930-as évek végétől kedvelt üdülő- és kirándulóhely volt. A közműves vízellátás kiépítése azonban csak az 1960-as évek közepén kezdődött meg. Elsőként a Gárdony-bikavölgyi vízmű épült meg, 4 mélyfúrású és 8 sekélymélységű kúttal. Együttes vízadó képességük 1100 m

3/d volt. Egyidejűleg Gárdonyban, Agárdon és Velence egy részén épült elosztóhálózat. 1972-ben üzembe helyezték a kápolnásnyéki vízmű 6 kútját, összesen 1600 m

3/d teljesítménnyel. A vízföldtani adottságok ismeretében a helyi vízművek nagyobb arányú fejlesztésére nem volt lehetőség. 1974-ben üzembe helyezték a Velencei-tavi Regionális Vízmű alapvető vízbázisát és szállító rendszerét, amely Ercsi térségében a Duna kavicsteraszára települt 12 partiszűrésű kútból, szivattyúházból és 16 km hosszú NÄ 400 mm méretű távvezetékből áll. Ezit követően a rendszerhez kapcsolódtak a még ellátatlan partközeli települések, mint Nadap, Sukoró, Dinnyés^ Pettend és Pákozd. A regionális rendszer jelenleg 12 800 m

3/d víztermelő kapacitással, 3710 m

3 tárolótérfogattal és 300 km-t meghaladó regionális, és eloszitóhálózati vezetékkel rendelkezik. A tó déli oldalán két, az északi tagolt domboldalakon több nyomásövezet alakult ki, amint azit az 1. ábra szemlélteti. A regionális vízművet a VIZITERV tervezte, és a Dunántúli Regionális Vízmű Velencei Üzemigazgatósága üzemelteti. A rendszer irányító központja Velencén * Előadásként elhangzott az MHT Középdunántúli Területi Szervezete 1987. május 20-1 „A Velencei-tó vízgazdálkodásának és Idegenforgalmának időszerű kérdései" című — az Alba Regia napok keretében szervezett — ankétján. van. Ide érkeznek a létesítményéktől a különböző információk, mint a szintjei, hibajel, mért vízmennyiség, a jellemző hálózati pontok nyomásértékei. Lehetőség van a központ beavatkozására, a fontosabb elzáró szerelvények távműködtetésére, a helyi automatikák ki-, illetve bekapcsolására. 1.2. A vízellátás jelenlegi helyzetének értékelése. A Velencei-tavi. Regionális Vízmű döntő részben üdülőterületi településeket szolgál ki. Jellemző a téli és nyáiri fogyasztás közötti nagy különbség, továbbá a sajátos nyári tartós csúcsok jelentkezése a hétvégeken. A regionális rendszer ellátási területének jelenlegi, részben méréssel, részben számítással meghatározott vízigényei: téli átlag 4000 m

3/d, nyári átlag 11 700 m

3/d, nyári tartós csúcs 19 100 m

3/d, nyári napi csúcs 21 200 m

3/d. A vízműkapacitás és a számított igények összevetéséből levonható következtetések: — A téli átlagos vízfogyasztás, a nyári napi csúcsigény 20%-át sem éri el. Ez üdülőhelyi sajátosság. — A vízműrendszer kis tárolótérfogattal rendelkezik. A nyári napi csúcsvízigényhez viszonyított arány jelenleg csak 17%. Ez még az órai csúcsvízigény kiegyenlítéséhez sem elégséges. — A kitermelt víz döntő része, több mint 80%-a, egyetlen 16 km hosszú távvezetéken keresztül jut a fogyasztóhoz. A vezetéken nyári időszakban fellépő üzemzavar súlyos ellátási problémákat okoz. — A víztermelési kapacitás nem megfelelő, mert alig haladja meg a nyári átlagos napi vízigényt. A vízműrendszer a jelenlegi igényeket már nem tudja maradéktalanul kielégíteni. Ugyan az ellátási gondok az éves üzemnapok 5%-ában sem jelentkeznek, de ez olyan időszakra esik, amikor nagy tömegek üdülését, hétvégi pihenését érinti kedvezőtlenül. A vízellátás javításához szükséges létesítmények — a meglevő távvezeték egy szakaszának és az átemelő