Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Hajós Béla: A Velencei-tó vízgazdálkodás-fejlesztési programja

A Velencei-tó vízgazdálkodás-fejlesztési programja* DR. HAJÓS BÉLA Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár A Velencei-tó az országos idegenforgalom fő ütőerén helyezkedik el Budapest és Székesfehérvár között. A Velencei-tó felé irányuló idegenforgalom egyre nő. Ezt elősegítette az előre nem látható balatoni idegenforgalom korlátozása, az üzemanyagárak és a közlekedési költségek növekedése is, ami a kiránduló forgalommal együtt a tervezett távlati csúcslétszámot meghaladva, azt ma már mintegy 150 000 főre emelte. A megnövekedett üdülőlétszám a Velencei-tó fejlesztésének új távlatait nyitotta meg. Az új fejlesztési program kialakítása folyamatban van. Jóváhagyását megelőzően még számos vita várható a végleges kialakításig és így változtatása is lehetséges. 1. A Velencei-tó első fejlesztési programja; fő céljai, végrehajtásának időtartama, elért eredményei A társadalmi igények hatására 1962-ben kezdődtek el a tószabályozási munkák a Velencei-tavon. A spontán fejlődést, 1970-ben a kormányzati szervek intézkedésére, felváltotta a régió fejlesztését átfogó központi programja. Az első Velencei-tavi Fejlesztési Programot a kormány 1001/1971. sz. határozatával hagyta jóvá. „A Program célja a gazdaságossági követelményeknek megfelelő műszakilag megalapozott távlati terv kidolgozása a Velencei-tavi tájegység fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítására." A program 106 000 fő maximális üdülő lélekszámot vett alapul a 32 000 fő tervezett állandó lakosságon kívül. A Program célul tűzte ki a vízszínszabályozás érdekében a Zámolyi és a Pátkai tározók építését, a vízpótlás és a hévíz feltárás vizsgálatát, 16—17 km hosszban parvédőművek, hajó és csónakkikötők építését, a partmenti nádasok 300 m átlagszélességben történő kiirtását és a mederkotrást. A Program megvalósítását négy ötéves tervciklus alatt (1970—1990) tervezte megvalósítani, eszközigényessége miatt. A 1009/1976. (III. 28.) Korm. határozat a Velencei-tó és környéke üdülőfejlesztési regionális rendezési tervének jóváhagyásáról vízügyi területen a következő fontos határozatokat hozta: — a Velen,cei-tó szintjének állandósítása, — a tó partjának szabályozása a természetvédelmi terület vízpartjának kivételével, — a tó biológiai egyensúlyának fenntartása a mederfenntartási munkák végzése útján, — a tóba káros szennyvizeket nem szabad bevezetni. A tó szabályozása a VITUKI által irányított tudományos, kutatómunkára alapozott terv szerint folyt. 1972-ben készült el „A Velencei-tó és vízgyűjtője" vízrajzi atlasz. A tó hidrológiai jellemzőit 1973-ban foglalták össze. A rendszeres biológiai vizsgálatok kezdete is 1973-ra tehető. A mederszabályozásnál eleinte szélutak létesítésére, majd nagyobb összefüggő vízfelületekre, később a mozaikszerű tórészék meghagyására törekedtek. Ujabban felmerült a, természetvédelmi terület megfiatalításának gondolata iSu Kiépült a Velencei-tavi regionális vízmű, amely mintegy 300 km hosszú csőhálózaton napi 12 000 m

3 ivóvizet szolgáltat. A keletkező szennyvizeket 61 km hoszszú szennyvízcsatorna gyűjti össze és szállítja az agárdi * Előadásként elhangzott az MHT Középdunántúli Területi Szervezete 1987. május 20-i ,,A Velencei-tó vízgazdálkodásának és idegenforgalmának időszerű kérdései" című — az Alba Regia Napok keretében szervezett — ankétján. központi tisztítótelepre. A 2500 m

3/d kapacitású telepen a tisztított szennyvizet átemelik és más vízrendszerbe juttatják. Az első fejlesztési program gyakorlatilag 3 tervciklus alatt befejeződött. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy ez az a ritka nagyszabású terv, amely az előirányzott határidőnél előbb megvalósult. Vízszintkiegyenlítő árvízi tározó térfogat 17 mill, m

3, Mederkotrás 8,5 mill, m

3, Partvédőmű 21183 fm, Rendezett parthossz 15 440 fm, Nádas terület csökkenés 3,617 km

2, Pénzügyi ráfordítás 1971—1985 között vízellátással, csatornázással együtt 2 077 mill. Ft. A tó vízállás észlelése óta, a tározók megépülte előtt a vízjáték 181 cm volt, de a legnagyobb éves vízszintváltozás is elérte a 118 cm-t. A Velencei-tó vízszintjét a 21.254/76. számú módosított vízjogi határozat értelmében a 140—160 cm közötti tartományban kell tartani. A két tározó üzembehelyezése, 1975 óta az esetek több, mint a felében sikerült a szabályozási sávban tartani a Velencei-tó vízállását. A 160 cm feletti vízállások — ez év tavaszától eltekintve — nem tértek el lényegesen az engedélyezettől, a minimumok azonban 130 cm alá is süllyedtek. Végeredményben 1975 óta a 126—172 (46) cm-en sikerült szabályozni a Velencei-tó vízállását. A megépült part vonalazása kifogástalan, egyedül Velencefürdő nyugati partszakaszán igazodik kevéssé az áramlási viszonyokhoz és a megépült hat hajókikötő közül a velencei déli kanyar kikötője túlméretezett. A kiépült partfalak szerkezetileg állékonyak, esztétikusak és gazdaságosan valósíthatók meg. A csónakkikötők — számszerint 13, ötezer férőhellyel — szerkezetileg jó típuskialakításúak. Főként a medencés, partba simuló kikötőik felelnek meg az áramlástani követelményeknek. 2. A végrehajtást követően felmerülő nyitott kérdések 2.1. A fejlesztési tervben előirányzott létszámadatokat a tényleges üdülőlétszám meghaladta. Kérdés, hány fő a tó terhelhetősége? Amint a Balatonnál is vissza kellett fogni a vízvédelem érdekében az üdülőlétszám fejlesztését, felmerül itt is a korlátozás gondolata. „A Velencei-tó népességkapacitásának meghatározása" c. koncepcióterv a tó szabad oxigéntartalmából kiindulva irreális, gyakorlatilag korlátlan terhelhetőséget állít. A vízminőségvédelem érdekében vitatnunk kell ezt az álláspontot. A tó biológiai terhelhetőség számítása túlzott, a feltételezett 4,8—10-10

5 db/ml baktériumszám növekedés mellett a szaprofita baktóriumszám a megengedett határértéket túlhaladná. Igazgatóságunk a higiénés terhelhetőség mellett foglal állást és javasolja a strandterületek geometriai mérőszámával számba venni az üdülőlétszámot, figyelemmel arra, hogy 1971-ben még 10 m

2/fő volt egy strandférőhely terhelése, ma már csak 6 m

2/fő. 2.2. A tó használhatósága és értéke a vízminőség megóvásán múlik. A túlterhelés, ellenére is megóvtuk a tó vízminőségét. Ezt csak akkor tudjuk igazán, értékelni, ha a figyelembe vesszük, hogy számos üdülőtavat kellett az utóbbi években a strandoló közforgalom elől a KÖJÁL-nak elzárnia. A folyamatos ellenőrzés érdekében a Velencei-tó egész vízgyűjtőjére kiterjedő környezetvédelmi jelzőrendszerre van szükség. Ennek fő állomásait a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság által működtetett vízrajzi és vízminőségi hálózat alkotja, amely a 70-es évektől kezdve folyamatosan működik. 2.3. A Velencei-tó nagy részén befejeződött a meder és partszabályozás; a szabályozás vízvédelmi hatása nyilvánvaló. A tó magnézium-nátrium-hidrogéinkarbonátos, szulfátos típusát megőrizte. Sótartalma 700—3000 34