Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - Dr. Dobos Irma: A 70 éves Magyar Hidrológiai Társaság múltj aés jelene 1917-1987 (Könyvismertetés)

Könyvismertetés TÁRSASÁG MÚLTJA ÉS JELENE A 70 éves Magyar Hidrológiai Társaság múltja és jelene 1917—1987. Szerkesztette: Vitális György dr. Kiadja a Magyar Hidrológiai Társaság. Készítette a Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat nyomdája. 3000 pld., B/5-ös formátum, 142 oldal. Bp. 1987. Évforduló vagy időszerűség mindig arra ösztönöz és kötelez, hogy az eseménysorozatot és annak kihatásait folyamatában elemezzük. Egy jól szerkesztett mű nemcsak a műszaki problémákról és megoldásukról ad számot, hanem korképet is ad történelmünk vizsgált időszakáról. Az Ifjúsági Tanács kezdeményezésére ilyen kötetet adott most ki a Magyar Hidrológiai Társaság, amelyhez hasonló — bár más felépítésű — közel 40 évvel ezelőtt dr. Vendl Aladár tollából az anyatórsulatról látott napvilágot. A Magyarhoni Földtani Társulaton belül 1917-ben néhány lelkes alapító tag által életre hívott Hidrológiai Szakosztály ma már az 5000 főt is megközelítő, nagy tekintélyű szakmai fórummá alakult. A 70 éven belüil különösen az utolsó 30—40 év olyan lendületet adott a társasági életnek, hogy annak bemutatása tovább már nem várathatott magára, ezért annak összegezése mindenképpen időszerű volt. A Szerkesztő Bizottság tagjai és a szerzők is méltán kiérdemlik az elismerést azért a szakszerű és gondos munkáért, amelyből a víz iránti lelkesedés és tisztelet, a múlt és a jelen megbecsülése tükröződik. A kötet logikus felépítése és a fejezetek fegyelmezett tartalmi összeállítása a szerkesztőtől régóta ismert újabb kitűnő munkájáról ad számot. Ügy hisszük, hogy egy ilyen jellegű — mindéin igényt kielégítő — összeállítás szerkesztőjének megválasztása, a lehető legjobb megoldás volt. A kötetet a Társaság elnöke és a szerkesztő előszava indítja, majd 6 főfejezet után .a Függelék zárja. Az első fejezetben a hazai vízügyek történetének rövid áttekintésével ismerkedhetünk meg. A korlátozott lehetőség miatt a 18. századig csak igen vázlatos áttekintést ad a szerző a vízügyi munkálatokról és nagyobb teret szentel a következő évszázadok felszíni vizeinek. Ezt leginkább az indokolta, hogy a tulajdonképpeni nagyszabású munkálatok csak mindössze két évszázada kezdődtek az országban. Kár, hogy a szerző alig néhány sort szentelt felszín alatti vizeinknek, pedig azok sok irányú kihatása az ország gazdasági-társadalmi életére vitathatatlanul nagy hatással volt és az ma is. A második fejezet a Magyar Hidrológiai Társaság kialakulásáról tudósít, kiemelve a több mint 50 éven át irányimutató első alapszabályt. A nagy jelentőségű változás 1949-ben következett be, amikor a Hidrológiai Szakosztály kivált az anyaegyesületből és önálló tudományos egyesületté alakult. Ettől kezdve azután, hogy az állami vízgazdálkodási szervek társadalmi bázisa latt, különösen nagy szerepet kapott a Társaság. A 3. fejezet 13 szakosztály történetét és tevékenységét röviden, de mégis olyan széleskörűen öleli fel, hogy abból minden, lényeges kérdésre válaszit kaphatunk. Nagy értéke a fejezetnek, hogy a szakosztályok céljait és megvalósításukat részletesen elemzi. Közli az elnökök és a titkárok tevékenységének időtartamát, a nagyobb rendezvényeket, a nemzetközi szervezetekben való részvételt és más szervekkel az együttműködést. Némely szakosztály a teljesség kedvéért még a taglétszám alakulását is bemutatja, kiegészítve a kiemelkedő tevékenységet végző tagtársak felsorolásával. A következő nagy fejezet az előzőhöz hasonló felépítésben a területi szervezetek munkáját ismerteti. Ezek a vidéki szakemberek aktivizálására alakult szervezetek a helyi vízügyi problémák megoldásával járulnak hozzá az országos szintű munkálatokhoz. A Társaság központi bizottságainak kialakulásáról és tevékenységéről számol be az 5. fejezet. Elsőként az önálló tudományos folyóirat, a Hidrológiai Közlöny számos nehézséggel küzdő 66 éves kiadási életével ismerkedhetünk meg. Ez idő alatt a lap fennmaradásáért talán a legtöbbet dr. Vitális Sándor, az MHT elnöke tette, de mellette még több főszerkesztő és szerkesztő is beírta nevét a Közlöny kiadásának történetébe. Az elmélet és a gyakorlat közötti kapcsolat kialakítására 1961-ben dr. Papp Ferenc egyetemi tanár kezdeményezésére hívták életre a Hidrológiai Tájékoztatót. Ettől kezdve a szerkesztői feladatot folyamatosan ellátó dr. Vitális György kitűnő szervező munkájának köszönhető, hogy a kiadvány a vízgazdálkodás valamennyi ágát felöleli és az azóta megjelent 37 számban 1492 közlemény széles szakmai érdeklődést váltott ki. Itt kell utalnunk arra a 78 forrásmunkára is, amelyet a kötet szerzői felhasználtak munkájukhoz, s abból 73 a Hidrológiai Tájékoztatóban jelent meg. A szerkesztő szervező munkája mellett a vízügy iránti önzetlen lelkesedést is tükrözik ezek a számok, hiszen a legtöbb folyóirattal szemben, ez a kiadvány szerzői díjat nem tud biztosítani, s ennek ellenére mégis mindig bőségesen rendelkezik színvonalas anyaggal. A továbbiakban ez a fejezet az 1960-as évektől megalakult különböző bizottságok és tanácsok munkáival ismerteti meg az olvasót. A 6. fejezet az egyesület vezető és ellenőrző testületeinek hatáskörét, célját és tagjait mutatja be napjainkig. A Függelék a tagság által kevéssé ismert jogi tag vállalatok névsorát, a hazai és a külföldi tiszteleti tagokat, a Társaság kitüntetettjeit, a közgyűléseket és a nagyrendezvényeket közli időrendi sorrendben. A kötetet záró ábra az MHT szervezetét és szervezeti egységeit, az 1987. évi állapotnak megfelelően, tünteti fel. összegezésül kijelenthetjük, hogy ez a tartalmi és formai tekintetben egyaránt értékes kiadvány mintául szolgálhat a többi tudományos egyesület életének feldolgozásához is. A szinte nyomdai hibáktól mentes kiadvány a Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat Nyomdájának munkáját dicséri. Dr. Dobos Irma 43