Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - EGYESÜLETI HÍREK, ESEMÉNYEK - Takács Lajos: Vízmérceavató ünnepség Gyulán

Vízmérceavató ünnepség Gyulán* Tisztelt kollégák, kedves barátaim! A Magyar Hidrológiai Társaság, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság és a magam nevében tisztelettel üdvözlöm Önöket, akik vették a fáradtságot, hogy egy régi vízügyi-műszaki emlék felújításánál megjelenjenek (1. kép). 1. kép. A vízmérceavató ünnepség résztvevői (Fotó: Kiss Zoltán) Vízügyi körökben közismert, hogy ebben az évben volt 100 éves évfordulója a magyar vízrajzi szolgálat megalakításának. 1886. július 1-ével az egykori Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban kezdte meg működését — egy kiváló vízimérnök, Péch József vezetésével — a vízrajzi osztály. Péch József kezdő mérnökként a Tisza vidékén, dolgozott. Ott élte át a katasztrofális 1855. évi árvizet, és ott tapasztalta a tájékozatlanságból fakadó kapkodás és bizonytalanság kétségbeejtő érzését. Nem tudta, hogy egyik napról a másikra kell-e további áradással számolnia. Arról meg éppen tájékozatlan volt, hogy az áradó víz milyen magasságig emelkedhet. Tapasztalatainak hatására már az 1855. év végén országos napilapban sürgette egy árvízjelző szolgálat megszervezését. Nem célom, hogy közel ötvenéves mérnöki tevékenységét, küzdelmes életútját bemutassam. A vízrajzi szolgálat 100 évének fejlődésével, eseményeivel sem kívánok bővebben foglalkozni. A centenárium alkalmával ezt számos kiváló szakember megtette. Itt mindössze arra kívánok utalni, hogy a vízrajzi szolgálat a vízállás- és csapadékadatok kezdeti megfigyelésétől és regisztrálásától rendkívül nagy utat tett meg napjainkig. Sokrétű információs és előrejelző munkájában — az automatikus távérzékelő és jelentő készülékeken, az időjárási radaron keresztül a számítógépig — a technika legmodernebb vívmányaira támaszkodik. A hazai adatgyűjtésen, feldolgozáson és információn kívül nemzetközi hidrológiai adatcserét is végez. Minden tevékenységének azonban máig egyik legfontosabb eleme a vízmérce, ami megfelelő helyen elhelyezve, hűen mutatja a folyó vízjátékát, a mércekapcsolatok összevetésével pedig a várható vízállásokat, ami különösképpen árvíz idején nyújt pótolhatatlan segítséget. Minden bizonnyal ilyen, célból helyezték el elődeink az itt megtalált és felújított vízmércét is. Nézzük meg, hol és mikor kerülhetett elhelyezésre ez a vízmérce. * Az MHT Békés megyei Területi Szervezete és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság szervezésében, a Vízrajzi Centenárium területi zárórendezvényeként 1986. december 1-én Gyulán, az Élővízcsatorna hídjánál rendezett vízmérceavató ünnepségen elhangzott avatóbeszéd. Takács Lajos Vásárhelyi-díjas tagtársunk, a Békés megyei Területi Szervezet volt elnöke, ny. vízügyi igazgató avatóbeszédét teljes egészében közöljük (Szerk.). Az a hely, ahol most állunk, 1858-ig az élő FehérKörös medre volt. Itt állott a hajdani „kapus" fahíd, amelynek kiöregedése után, 1816-ban ez a ma is meglevő, kétnyílású boltozott híd, az ún. „nagy kőhíd" épült. Az ilyen szerkezetű hidak között a maga 2X12 m-es nyílásával és 8,60 m-es eredeti szélességével a második legnagyobb híd volt az országban (2. kép). 2. kép. Az Élővízcsatorna hídjánál felavatott vízmérce (Fotó: Kiss Zoltán) Az emléktábla szövege a következő: „KAPUS HÍD. ÉPÜLT 1876-BAN A FEHER-KORÖS MEDRE FÖLE. 12 MÉTERES TÉGLABOLTOZATÜ NYILASAI HAZÁNK RÉGI HIDJAI KÖZÖTT A LEGNAGYOBBAK. HÜVELYK BEOSZTÁSÚ VÍZMÉRCÉJÉT A XIX. SZAZAD ELSŐ FELÉBEN TELEPÍTETTÉK. HELYREÁLLÍTOTTA A KÖRÖS-VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATOSAG A MAGYAR VÍZRAJZI SZOLGALAT CENTENÁRIUMA ALKALMÁBÓL 1986-BAN." A Körösök 1834-ig háborítatlanul, természetes medreikben folytak. A hosszantartó és egyre több kárt okozó árvizek azonban sürgetően követelték a folyók szabályozását. Az 1816. évi árvíz az egész Körös-völgyet sújtotta, az 1855. évi pedig különösképpen Gyulát érintette. Ez az árvíz városunkban több mint 600 házat pusztított el. A szabályozási munkák — még nem átfogó terv alapján — 1834-ben indultak meg, a Kettős-Körösön Békés, a Hármas-Körösön, pedig Szarvas térségében. A Körösök részletes vízrajzi felmérését és szabályozási tervét Huszár Mátyás kamarai mérnök készítette 1818—1822 között. Szintezési munkáit megelőzően a folyókon vízmércéket helyezett el. Huszár Mátyás tervének kivitelezése gazdasági és politikai nehézségek miatt nem történt meg — a folyókon csak kisebb, lefolyásjavítási munkákat végeztek. A szabályozások ügye 1845-től jött lendületbe, amikor is az ármentesítés! munkák királyi biztosául gr. Széchenyi Istvánt nevezték ki. Széchenyi a munkálatok 36