Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Papp Ferenc: A Dunai Vízlépcsőrendszer műszaki tervezése

az 1977. szeptember 16-án aláírt és 1983. október 10-én módosított magyar—csehszlovák államközi szerződésnek, valamint a Nagymarosi Vízlépcső megvalósítására 1986. május 28-án megkötött magyar—osztrák szerződésnek is az alapja. Kiviteli tervezés A közösen elkészített — magyarul és szlovákul is kiadott — KET kidolgozta az építési munkamegosztást is. Az államközi szerződés értelmében a közösen elhatározott építési munkák 50%-át Magyarország végzi s így annak kiviteli tervezése is magyar feladat. Mivel a közös létesítményeknek csak 42%-a van magyar területen, csehszlovák oldalon is kell terveznünk és építenünk. Így került munkáink közé a Dunakiliti-Hrusovi tározó bal parti védvonalának határon túli szakasza, a Bősi vízlépcső felvízcsatornájának összekötő töltése és teljes alvízcsatornája, valamint az Alsó-Garam és az Alsó-Ipoly öblözetek védelmi létesítményei. A magyar területen levő feladatokat 13 fő létesítményre osztottuk: — Dunakiliti—-Hrusovi tározó, — Dunakiliti duzzasztómű, — Régi Dunameder és a Szigetköz, — Szap alatti mederszakasz, — Komárom—Gönyüi öblözet, — Komárom város és öblözete, — Nyergesújfalu—Dunaalmási öblözet, — Esztergom város és öblözete, — Pilismaróti öblözet, — Visegrád—Dömösi öblözet, — Nagymaros—Ipoly öblözet, — Nagymarosi vízlépcső, — Nagymaros alatti mederszakasz. Az önállóan végzett további munkák egységes szemléletét a már említett KET, valamint az ugyancsak közösen kidolgozott tervezési és megvalósítási irányelvek biztosítják. Ezek betartására pedig a Közös Operatív Csoport (KOCS) ügyel, mely ellenőrzi az elkészült kiviteli terveket, szükség esetén jóváhagyja a KET-től való eltéréseket. A magyar oldali kiviteli tervezés már 1978-ban megkezdődött, sőt Dunakiliti és Rajka térségében megindult az építési munka is. 1981-től azonban a népgazdaság beruházási gondjai miatt felül kellett vizsgálni a korábbi ütemterveket, s ennek eredményeként 1985-ig nem történt érdemi előrehaladás sem az építés, sem a kiviteli tervezés terén. Mégis ez a 4 év volt a vízlépcsőrendszer tervezésének legizgalmasabb, legmozgalmasabb időszaka. Erre az időre esett a népgazdasági szintű tervezésben a környezetvédelmi szemlélet megjelenése, s ez indította meg azt a tervezői szemléletváltozást is, melynek jelei ma már jól felismerhetők a Dunai Vízlépcsőrendszer kiviteli tervezésében is. Tervezési szervezet A Dunai Vízlépcsőrendszer műszaki tervezési munkáit kezdettől fogva a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV), illetve jogelődje a Vízerőmű Tervező Iroda (VTI) végezte. így aztán kézenfekvő volt, hogy a beruházás magyar részének lebonyolításával megbízott Országos Vízügyi Beruházási Vállalat (OVIBER) a VIZITERV-et választotta generáltervezőjének, s ez a páros irányítja ma is a nagyberuházás műszaki tervezését, melyhez a felgyorsult ütem, a megnövekedett feladatok miatt egyre több részvevő bevonása szükséges. Csehszlovák részről ugyanezt a szerepet a pozsonyi VVIP és Hydroconsult kettős látja el. Érdekesen alakult a Nagymaros vízlépcső kiviteli tervezésének kérdése. A nasyműtárgy teljes megvalósítására egy jónevű bécsi vállalat, a Donaukraftwerkc (DoKW) kapott megbízást, amelyik tervezte, építette és üzemelteti az osztrák Duna-szakasz vízerőműveit. Ez a megbízás természetesen a kiviteli tervezésre is vonatkozott, fenntartva azonban a VIZITERV generáltervezői feladatait és felelősségét. Menet közben kiderült, hogy a DoKW-nak szüksége van a korábbi tervezési tapasztalatokra, sőt néhány témában tervezői kapacitása is kisegítésre szorul. Az OVIBER bizományosi közreműködésével létrejött szerződés keretében a Nagymarosi vízlépcső tervezésénél a VIZITERV és az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat (ERŐTERV) a DoKW altervezője lett. Még bonyolultabb az a konstrukció, mely a Nagymarosi vízlépcső acélszerkezeti munkáinál alakult ki. Ezt a feladatot a fővállalkozó DoKW által meghirdetett versenytárgyaláson a GanzMÁVAG nyerte el, és ő bízta meg a VIZITERV-et a kiviteli tervek elkészítésével. Mindezek mellett a VIZITERV generáltervezői feladatai közé tartozik, hogy ellássa a csehszlovák partnerrel való folyamatos tervezői egyeztetést is. Az események felgyorsulása, a tervezői feladatok növekedése szükségessé tették a VIZITERV-en belüli tervezési szervezet átalakítását is. Korábban a vezérigazgató-helyettes közvetlen irányítása mellett működött egy 8—10 fős Dunai Létesítményi Főmérnökség (DLF), amelyik az előkészítő tervezést irányította, a tervezési munka pedig a hagyományos irodai keretek között folyt. Az 1985. év közepén a DLF korábbi vezetőjének irányításával egy 120 fős iroda állt rá a dunai feladatokra, sőt azóta tovább bővült a környezettervezési igényeknek megfelelően. A nagylétszámú irodaszervezeten belül megmaradt a munkákat átfogóan irányító Dunai Létesítményi Osztály, a speciális feladatok megoldásában pedig továbbra is közreműködnek a többi iroda osztályai és a külső altervezők. A kiemelt jelentőségű munka bonyolult összefüggései szükségessé tették egy személyi felelősségen alapuló létesítményi főmérnöki mátrix-rendszer kialakítását is. Ennek lényege, hogy az előzőekben felsorolt fő létesítmények tervezési munkáit elejétől a végéig egy felelős megbízott irányítja, és ő kíséri figyelemmel a megvalósítás és próbaüzem időszakát is; a legfontosabb szakterületi témákban (hidrológia, geodézia, geológia, környezetvédelem, energetika, gépészet, organizáció, rendszertervezés stb.) pedig az egész vízlépcsőrendszerre kiterjedően a szakági létesítményi főmérnökök koordinálják a tervezést. Szemléletváltozás Bár a vízlépcsőrendszer alapvető műszaki megoldásai a 60-as évek végén készült első beruházási programban leírtakhoz képest nem változtak, a tervezési szempontok, a vízépítéssel kapcsolatos társadalmi elvárások egyértelműen módosultak, s ennek következtében a tervezők szemléletében is változás történt. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez jelentős és ma már általános, de kétségtelenül felismerhető és egyre szélesebb körben érvényesülő jelenségről van szó. A folyamat kezdete közelítően egybeesett „Az emberi környezet védelméről" szóló rendelet 1976. évi törvénybeiktatásával. Való igaz, hogy a vízépítéssel foglalkozó tervezőket kissé meglepte a számonkérés: miért nem veszik figyelembe a tervezett létesítmények környezeti hatásait? Ügy éreztük, mindig is számoltunk azokkal, hiszen tervezéseink tárgya egy olyan lényeges természeti elem, mely nem tűri meg a lehatárolt „műtárgy-szemléletű" tervezést. így kaptuk meg HZ Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanácstól a nagy feladatot: készítsük el a vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmányát. A munka nagyságrendjét érzékelteti, hogy összeállításához 17 intézmény 96 tanulmányát használtuk fel, jelentőségét pedig kifejezi, hogy bírálatára 11 magas hivatal képviselőiből alakult egy tárcaközi bizottság. Bár a hatástanulmányhoz készült vizsgálatok és vizsgálati eredmények szintetizálása során nem merült fel olyan probléma, mely a vízlépcsőrendszer alapvető megoldásainak változtatását igényelte volna, a feltárt összefüggések alapján megkezdődött — és ma is folyik — a Közös Egyezményes Terv részletes felülvizsgálata és szükség szerinti módosítása. A vízlépcsőrendszer tervezésében megnyilvánuló szemléletváltozásról azt is el kell mondanunk, hogy ez nem jelent „természeti determinizmus"-t, vagyis, a természeti jelenségek meghatározó szerepének elfogadását, de kiutat jelent abból a jellegzetes tervezői hibából, melyet hivatalosan „műszaki-tudományos optimizmus"nak neveznek, és amely a környezet mesterséges alrendszerének tulajdonít érdemén felüli jelentőséget. 18