Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: A belvíz-veszélyeztetettség mértékének meghatározása

mításba vehető, így 625 g/nap Cd szennyeződés nem haladja meg az előírt értéket. — Az üzem 3 db ioncserélő oszloppal rendelkezik, amelyek a technológiában felhasználhatók. A kiegészítő berendezések és műtárgyak méretezésénél az üzemben már meglevő lehetőségekhez igazodtunk. — Adottnak vettük az anyalúg kezelése során kialakult technológiát. 4. Összefoglalás A vázolt technológia megvalósításával viszonylag olcsó eljárás kialakítása válik lehetővé. Az elmenő vizek kadmiumtartalma olyan kicsi, hogy a gyári vízáramokkal egyesítve, a mérési helyen a határkoncentráció biztonságosan betartható és a kadmiumtartalom jelentős része a technológiában újra hasznosítható. Ugyanez vonatkozik a folyamatban részt vevő vízre is. Alkalmazható minden olyan helyen, ahol áz ioncserélőn a megkötés során áthaladó vízmennyiségnél a technológia saját víz szükséglete legalább 200-szoros, vagy az üzem más egységeiből ennyi víz távozik. Kapacitásnövelése egyszerű. A technológiai elvek lehetővé teszik az anyalúg ioncserés feldolgozását is, ha ezt a körülmények indokolttá teszik. IRODALOM [1] Literáthy, P.: Hidrológiai Közlöny, 1977. 1. [2] Calmon, Gold: „Ion exchange for Pollution Control". CRC Press, 1979. A belvíz-veszélyeztetettség mértékének meghatározása* DR. PALFAI IMRE Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Az Országos Vízügyi Hivatal megbízására (1984—85ben) a VITUKL irányította azokat a vízrendezési kutatásokat, ahol az ATIVIZIG a belvízi veszélyeztettség és a természeti tényezők kapcsolatát vizsgálta a 12 Tisza-völgyi belvízi tájegységben, együttműködve a vízügyi igazgatóságokkal. A kutatások 1986-ban, folytatódtak, s felölelik az Alföld egész területét. A munka nem előzmények nélküli. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervhez (az 1980-as évek elején) — a belvizek hidrológiai jellemzőihez — szerkesztésre került a Magyarország belvízjárta területeit ábrázoló áttekintő térkép. A térképszerkesztés módszerére és a belvíz-veszélyeztetettség mértékének meghatározására — többek között — a Vízügyi Közlemények 1985. évi 2. számában közreadott tanulmányom is kitér. A belvízi veszélyeztetettség és a természeti tényezők kapcsolatának vizsgálatáról, melynek kezdetei szintén a kerettervi munkára nyúlnak vissza, most számolok be először. A belvízi veszélyeztetettség fogalmán valamely síkvidéki területnek azt a több tényezőtől függő adottságát értjük, mely szélsőséges hidrológiai helyzetekben lehetővé teszi a belvízképződést, a belvízi elöntések kialakulását. Egy adott terület belvízi veszélyeztetettsége, ha azt emberi beavatkozások nem befolyásolják, állandónak tekinthető, míg a belvízveszély az aktuális hidrológiai helyzettől függően változik. Vizsgálatainknak az az újdonsága, hogy a belvízi veszélyeztetettség korábban erősen szubjektív és ezért bizonytalan megítélése helyett, a veszélyeztetettség mértékének objektív és számszerű jellemzésére törekszünk. E jellemzés az eddigieknél megbízhatóbb támpontot ad síkvidéki területeink vízrendezésének fejlesztéséhez, a fejlesztések helyének, sorrendjének és mértékének meghatározásához. Vizsgálatainknak ez a célja. Munkánkat a belvízi veszélyeztetettség térképi ábrázolásával kezdtük. Ehhez a vízügyi igazgatóságok gátés csatornaőreinek helyszíni felmérésein alapuló belvízelöntési térképeit használtuk fel. E térképek a vízügyi igazgatóságoknál 1961-től kezdve többé-kevésbé föllelhetők voltak, de azokat — különféle méretarányuk miatt — először át kellett szerkeszteni azonos, 1:100 000-es méretarányúakra, a néhány évben * Elhangzott az MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztályival, valamint a MAE Növénytermesztési Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályával közösen rendezett 1986. szeptember 25-i előadóülésén. hiányzó felméréseket pedig — az elöntött területek őrjárásonként rendelkezésre álló adataiból — pótolni kellett. Az 1961—1980 közötti időszak évi legnagyobb elöntéseit ábrázoló térképeket sorra egymásra helyezve meg lehetett állapítani, hogy egy adott helyen a húsz év alatt hányszor volt elöntés. Ebből kiszámítottuk az elöntések előfordulásának relatív gyakoriságát. A gyakorisági értékeket négy kategóriába soroltuk (<0,05, 0,05—0,10, 0,11—0,20 és >0,20), s az azonos kategóriába tartozó területek lehatárolásával — a túl apró részleteket elhanyagolva — megszerkesztettük a belvíz-veszélyeztetettségi térképet, mely az elöntések relatív gyakoriságának területi változását ábrázolja. A részletes munkatérképek az egész Alföldre elkészültek. Az 1. ábrán példaképpen az Alsó-Tisza vidékének belvíz-veszélyeztetettségi térképét mellékeljük. A kerettervi munkáknál a részletes, munka térképekről 1:500 000-es méretarányú áttekintő térképet szerkesztettünk, melyen ábrázolástechnikai okokból három elöntésgyakorisági kategóriát különítettünk el. Az Alföld belvíz-veszélyeztetettségi térképét pontosítjuk a továbbiakban, és a lehetséges felhasználók számára 1:200 000-es méretarányban hozzáférhetővé tesszük. E munkához a belvízi elöntések kialakulásában szerepet játszó főbb természeti tényezők (domborzat, talaj, talajvíz stb.) térképeit fogjuk igénybe venni. A belvíz-veszélyeztetettségi térkép alapján bármely körülhatárolt terület (pl. belvízöblözet) belvízi veszélyeztetettségének mérőszámát (BV) meg tudjuk határozni azzal, hogy az egyes kategóriákra jellemző gyakorisági értéket (középértéket) területarányosan súlyozzuk : 0,001 Fi + 0,075 F„ + 0,15 F,„ + 0,40 F,

v BV = • 100 Fi -)- Fii -f- Fin -(- Fiv A BV értékét az Alföld 72 belvízrendszerére kiszámítottuk. A szélső értékek: 0,2 és 7,3. A számításnál figyelembe vettük az 1981—1986. évi belvizeket is. Ezek a tiszántúli területeken nem indokoltak korrekciót, a Duna—Tisza köze jelentős részén (a Duna-völgyben és a Hátságon) azonban a BV értékét 20%-kal csökkenteni kellett, mivel itt az utóbbi hat évben alig volt belvízi elöntés. Ha a belvíz-veszélyeztetettségi térkép pontosabb formában elkészül, a BV-mutatóra is megfelelőbb értékeket határozhatunk meg. A belvízi veszélyeztetettség és a természeti tényezők kapcsolatát többváltozós lineáris regresszióval vizsgáltuk. Függő változónak a belvíz-veszélyeztetettségi térképről belvízi tájegységenként, illetve belvízrendsze13