Hidrológiai tájékoztató, 1987

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Spikut Katalin: Megemlékezés igló dr. Szontagh Tamásról (1851-1936)halálának ötvenedik évfordulóján

Dr. Papp Ferenc mellszobra (Mészáros Mihály szobrász alkotása) (Katkó Tamás felvétele) — a meleg források megfigyelésének, új barlangok kutatásának, hazai építőkövek hasznosításának, valamint a tanszék által szervezett, rendszeres kirándulásokkal a természet szeretetének és, védelmének. Igyekezett megtanítani a résztvevőket arra, hogy ha a természetben járnak, ne csak nézzenek, de lássanak is. A hallgatóknak nemcsak a szakmai ismeretek megszerzésében volt tanáruk, hanem minden emberi, személyi, anyagi problémában igyekezett a hozzáfordulóknak segítségére lenni. A budapesti melegforrásokkal első kapcsolata — amint az a publikációiból kiderül — 1932-ben volt, amikor Földvári Aladárral közösen újra bemérik — a Schafarzik Ferenc által ismertetett — a Gellért hegy lábánál levő szökevény forrásokat. E mérésekről a Hidrológiai Közlöny 1932. évi számában írnak. Már ebben a cikkben felveti a Dunába elfolyó értékes meleg víz hasznosításának gondolatát, mely a következőképp hangzik: „Miután a közeli nagy fővárosi fürdők nem szorulnak rá ilyen pótlásra, a legmegfelelőbb lenne ezeknek a forrásoknak most kárba vesző vizét az ,Ingyen Duna Fürdő' és a ,Levente Uszoda' számára felfogni, hogy ott épp a legjobban rászoruló, szegényebb lakoság is megismerhesse azt a természeti kincset, ajándékot, melyet különben nem áll módjában élvezni." Ettől kezdve szakmai munkásságában fordulat áll be, mert egyre jobban és többet foglalkozik a budapesti hévizekkel, melyet igazolnak az egymásután megjelenő — idevonatkozó — cikkei, tanulmányai. 1936-ban a Földtani Értesítőben a Szent Gellért fürdő forrásairól ír. Ugyanez évben a Hidrológiai Közlöny ben „Ásványvizeink és a Föld alkata" címen jelenik meg írása. 1937-ben, a Földtani Közlönyben ír a következő címen: „Használjuk ki és védjük gyógyforrásainkat". Ugyancsak 1937-ben jelenik meg a Hidrológiai Közlönyben első nagy monográfiája német nyelven, több mint 200 oldalon „Die armen Heilquellen von Budapest". Ez az első olyan, munka a budapesti hévizekről, melegforrásokról, mely teljes átfogó képet ad az akkori állapotokról. Pontos mérnöki felmérés alapján ismerteti a források helyét mind vízszintes, mind magassági értelemben. A felmérési rajzokon kívül saját mérési adataival ad képet a források hozamáról, hőmérsékletéről, valamint azok vízszintingadozásairól. Részletes irodalmi felsorolást ad a budapesti langyos és meleg forrásokról. E monográfia magyar nyelvű változatával elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Székesfőváros természettudományi jutalmát. Ez a tanulmány képezi az alapját az 1942-ben megjelenő „Budapest meleg gyógyforrásai" című könyvének. 1937-ben aktívan részt vesz a Budapesten tartott Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus szervezésében. 1940-ben megalapítja az Ásvány- és Földtani Tanszéken, dr. Vendl Aladár tanszékvezető egyetemi tanár akadémikus irányításával, a Budapesti Központi Gyógyés Üdülőhelyi Bizottság anyagi támogatásával a Rheuma- és Fürdőkutató Intézet Forráskutató Osztályát. A Forráskutató Osztályban maga köré gyűjtötte azokat a lelkes hallgatókat, akiknek bevonásával megszervezi a budapesti langyos és meleg források, kutak rendszeres mérését és a mérési adatok feldolgozását, valamint közreadását a Hidrológiai Közlöny ben. Ezeket a mérési, megfigyelési eredményeket már bedolgozza a „,Budapest meleg gyógyforrásai" című munkájába. E könyv megjelenése előtt, 1941-ben elnyeri a Fővárosi Vízművek által kiírt pályázat díját, mely a dunántúli karsztvizek felhasználására vonatkozott Budapest vízellátásában. E pályázatában is szem előtt tartja a budapesti meleg források védelmét, amikor azt javasolja, hogy a karsztvíz-faltáró kutakat csak a meleg források védőterületén kívül telepítsék. Az egész javaslatát áthatja a meleg források féltő gondossága, de ezenkívül megmutatkozik mély emberi gondolkodása és érzelme, melyet munkájának alábbi idézete szemléltet: „Az életben, a történelem alakulásában nem ésszerűség irányítja az eseményeket, a fejlődést, hanem igen gyakran annak ellenkezője. Az egyes emberek életében ugyanolyan gyakori a minden észt meghazudtoló lehetőségek kiválasztása, mint a nemzetek sorsának kialakulásában. Amennyiben ennek a beállításnak helyessége kétségbevonatnék, vagy annak nyilvános elismerése közmunkák megindítása szempontjából nem kívánatos, elég arra utalni, hogy a nemzetek naptárában a béke ünnepe ritka alkalom és a hétköznapok harca irányítja az életét. Más szóval a természet törvényei alól nincs kivétel és így minden lehetőségre fel kell készülni. Lehetnek szünetek, de örök béke — kivált itt hazánk területén — el nem gondolható." Ilyen mélyenszántó gondolatok mellett is tovább buzdít a kutatásokra, a következő szavakkal: „Minden, ami rejtett érték, felszínre hozandó. Minden, ami elkallódni kész érték a felszínen, az élet szolgálatába állítandó. Az ember képességének, rátermettségének igazi mértéke, a nehézségek mérlegelése és kellő megfontolás után annak megoldása, legyőzése." A következő idézet féltő gondosságára utal, amidőn a karsztvizek feltárásában tett javaslatában így szól: „Amennyiben nem védené törvény a meleg forrásokat, akkor sem lehetne a fővárosnak, saját legnagyobb természeti kincsét veszélyeztetni." A fentiek egyértelműen bizonyítják, hogy Papp Ferenc már közel ötven éve aggódott a budapesti melegforrásokért és felhívta a figyelmét — minden alkalommal — az illetékeseknek azok fokozott védelmére. Ezek után jelenik meg 1942-ben a már említett, „Budapest meleg gyógyforrásai" című 252 oldal terjedelmű összefoglaló munka. Ez a könyve mindazt tartalmazza, amit a budapesti langyos és meleg vizekről tudni kell. A könyv végén közölt 375 db címjegyzék felöleli a teljes irodalmat, amely a budapesti hévizekkel kapcsolatosan 1942-ig megjelent. Aki a jövőben a budapesti langyos és meleg vizekkel kíván foglalkozni, annak ezzel a munkával kell kezdeni ilyen "irányú tevékenységét. A könyv végén a szerző még a meleg források jövőjére is gondol, amikor a következőket írja: „A jövő egyike a legnagyobb tartalmat jelentő fogalomnak. Jövő alatt lehet érteni az elkövetkezendő időt, de ugyanazzal a kifejezéssel jelöljük azt is, hogy vajon 5