Hidrológiai tájékoztató, 1987

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Spikut Katalin: Megemlékezés igló dr. Szontagh Tamásról (1851-1936)halálának ötvenedik évfordulóján

meg a legtöbb agrogeológiai térkép, az egyik ilyen térkép aranyérmet nyert az 1900. évi párizsi kiállításon. Tudományos munkásságának legnagyobb és legjelentősebb részét a hidrogeológia jelenti. A Földtani Intézetaen Böckh János, az akkori igazgató felkarolta a hidrogeológiai vizsgálatokat. Erre külön geológusi állást rendszeresített, és erre a munkára igen jó szakembert talált Szontagh Tamás személyében. 1902-ben a földművelésügyi miniszter megbízásából a Tertő tó geológiai ée hidrológiai viszonyait tanulmáíyozó bizottság elnöke volt. A tó agrogeológiai, hidro;eológiai és klimatológiai viszonyainak vizsgálata után isszegzésképpen Szontagh Tamás erősen kihangsúlyoza, hogy az országra nézve súlyos csapás lenne, ha a •"értő tavat teljesen lecsapolnák. A munka főbb erednényeit ugyancsak az Intézet Évi Jelentésé ben írta neg (A Fertő tó geológiai tanulmányozása. A Magyar Cirályi Földtani Intézet Évi Jelentése 1902-ről. Budaiest, 1903. 180—184.). 1908-ban a budai várhegyi alagút víztelenítésére ki:üldött bizottság vezetésével bízta meg a pénzügymiliszter. Erről írott szakvéleményében olvasható, hogy a Várhegy oldalában langyos (17—18 °C) források talállatók. (A budai várhegyi alagút vízmentesítése és gyö:eres helyreállítása. Budapest, 1909.) Szontagh Tamás a későbbiekben tudományos vizsgáltait egyre inkább kiterjesztette a gyakorlati élet terültére is. Leginkább a vízviszonyok érdekelték a legjobban. Számtalan szakvéleménye látott napvilágot különöző fürdőkről, legjelesebben a budai keserűvizekről. 1919-ben „Magyarország mesterséges vízellátásá"-ról Természettudományi Közlöny, LI. 1919. 65—77.), 1921en pedig „Magyarország artézi kútjai"-ról jelent meg iváló tanulmánya (Hidrológiai Közlöny, 1. 1921. 14— B-K Hazánkban vezető tudósa volt a hidrogeológiának, iilönösen az artézi kutak és az ásvány- és gyógyvízforisok védőterületi kérdésének. Ezekről sok térképe és lakvéleménye jelent meg. Fővárosunk gyógyfürdőinek és forrásügyeinek kérdésében Szontagh Tamás volt talán a legkiemelkedőbb szakértő a maga korában. Az ő tudományos munkásságának hatására jött létre az azóta már megvalósult elképzelés, hogy Budapest világhírű fürdőváros legyen. Nagy jelentőségű hidrogeológiai munkásságán kívül nagy érdeme, hogy a bakonyi ún. vörösföldben bauxitot ismert fel, melynek világgazdasági jelentősége azóta egyre nő. A vázlatos ismertetés alapján is kitűnik, hogy milyen jelentős tudományos tevékenységet fejtett ki. Felismerései, megállapításai főleg a jelen és a jövő nemzedékének az életét teszi gazdagabbá, szebbé, boldogabbá. Spikut Katalin IRODALOM [1] Fülöp J.—Tasnádl Kubacska A.: 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest, 1969. 52. [2] László G.: Iglói Szontagh Tamás dr. emlékezete. Földtani Közlöny, 67. 1937. 1—3. 1—14. [3] Horusitzky H.: Iglói Szontagh Tamás dr. emlékezete. Hidrológiai Közlöny, 17. 1937. 1—9. [4] Lóczy L..: Igazgatói jelentés az 1936. évről. A Magyar Királyi Földtani Intézet £vi Jelentései. Budapest, 1941. 39. [5] Magyar Életrajzi Lexikon 2. köt, Budapest, 1969. Akadémiai Kiadó. 795. [6] Pallas Nagy Lexikona. XVIII. köt. II. köt. Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság. Budapest, 1900. 654. [7] Révai Nagy Lexikona. XVII. köt. Révai testvérek irodalmi intézet részvénytársaság. Budapest, 1925. 709. [8] Révai Nagy Lexikona. XXI. köt. Kiegészítés. Révai testvérek irodalmi intézet részvénytársaság. Budapest, 1935. 779. [9] Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. XIII. köt. Hornyánszky Viktor kiadása. Budapest, 1909. 1077—1079. [10] Dr. iglói Szontagh Tamás. Bányászati és Kohászati Lapok. 69. 1936. 90—91. [11] Vendl A.: A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. Budapesti Műszaki Egyetem központi könyvtára. Műszaki Tudománytörténeti kiadványok. 9. szám. Tankönyvkiadó, Budapest, 1958. 158—159. Dr. Papp Ferenc szoboravatása 1986. május 19-én este 7 órakor a Gellért gyógyfürdő illámfürdőjének teraszán gyülekeztek a Magyar Hidlógiai Társaság vezetőségi tagjai, a szakosztályok vetői és mindazok, akik dr. Papp Ferenc egyetemi tanár ellszobrának felavatásán emlékezni akartak a közszetetnek örvendett „Feri" bácsiról. A szobor, melynek lavatására gyülekeztünk, a Magyar Hidrológiai Társág Elnökségének a múlt idők kiváló vizes szakembeiről való emlékek állításának szép példája. A szoborállítás gondolatától, az anyagi fedezet elő-emtése és tényleges elkészítése, több év kitartó lelkes injárás eredménye, melyet dr. Juhász József társelknek köszönhet az utókor. A pontosan kezdődő avató ünnepélyen az egyes szakrületek képviselői részletesen ismertették és méltatt dr. Papp Ferenc egyetemi tanár élete munkásságát. A Magyar Hidrológiai Társaság vezetősége részéről áltatták a társaság életében betöltött szerepét, a Balotechnikai Szakosztály és a Fővárosi FürdőigazgatóS szószólója a budapesti langyos és meleg forrásokkal pcsolatos — elévülhetetlen — tevékenységét ismertetamit azok rendszeres megfigyelésének megszervezésen és védelmében tett. A Budapesti Műszaki Egyen Ásvány- és Földtani Tanszék vezetése méltatta okási érdemeit. A Magyar Karszt-Barlangkutató Tárlat képviselője meleg szavakkal emlékezett meg azon inkásságáról, mely eredményeként megvalósulhatott Fósvafői Karszt- és Barlangkutató Állomás, mely letővé tette fiatal lelkes barlangkutatók rendszeres "sztvíz megfigyelő munkáját és újabb barlangok tunányos alapon való feltárását, méltatások után a lepel levételével kapcsolatosan a kiküldöttek elhelyezték megemlékezésük jeléül virágaikat, koszorúikat. A fiatal hidrogeológusok, balneotechnikusok és balneológusok között sokakban felvetődhet a kérdés, hogy ki is volt dr. Papp Ferenc. Életrajza részletesen megtalálható a Hidrológiai Tájékoztató 1969. évi júniusi számában. Azonban nem lenne teljes ez az életrajzi leírás és az avató ünnepség ismertetése, ha nem tájékoztatnám az olvasókat — kicsit részletesebben — arról, hogy a mellszobor miért is került a Gellért gyógyfürdő újjáépített hullámfürdőjének kerámiával burkolt napozó fehér falára. Papp Ferenc egyetemi tanulmányainak befejezése után rögtön a Budapesti Magyar Kir. József Nádor Műszaki és Közgazdasági Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékére került mint tanársegéd. Élete végéig ezen a tanszéken dolgozott, kezdte mint tanársegéd, befejezte mint tanszékvezető egyetemi tanár. Nagy szeretettel oktatott, tanított, kutató munkát is végzett, és azok eredményeit mindig a köz rendelkezésére adta a különböző publikációiban. Tanszéki munkásságának első éveiben a Börzsöny, Mátra vulkáni kőzeteit tanulmányozta, és ezen munkáinak eredményei jelentek meg első közleményeiben. Sok irányú tudományos tevékenységet folytatott, melyet tanúsít a több mint 100 db tanulmány, cikk, tankönyv és szakkönyv. Munkás, tevékeny életében sokat utazott, ösztöndíjjal hosszabb időt töltött Párizsban. A II. világháború után az új körülmények között is folytatta munkásságát, tovább gyűjtötte szakmai tapasztalatait. Kiváló oktató, nevelő volt, mely munkássága során sok lelkes hívet szerzett — a hallgatók közül