Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉS - Dr. Dankó József-Májer János: 30 éves a Tiszalöki Vízlépcső

Timon úr elemi fogalmai helyesek volnának, ekkor csak a tározó űr nagyságát kellene megállapítani és azzal már meg lenne állapítva a tározás nagysága is. De ez nem így van a valóságban; mert a tározó űr nagyságával csak a vízborítás tömegét állapítjuk meg és nem azt a tározott víztömeget, amely a vízborítás összes tömegéből bizonyos idő alatt visszamaradt." Aki a tározás differenciálegyenletét ismeri és érti, — ami szerint: valamely folyószakaszba befolyó és az onnan kifolyó vízhozamok egyidejű méréssel meghatározható külöbsége megadja az adott folyószakaszban (előjelhelyesen) tározódó vízhozamot, meghatározott tározódási idő esetén pedig a tározott víztérfogatot — az azonnal Timon Béla álláspontjának ad igazat, és a Pech-féle, valamint az ő nyomán a Vízrajzi Osztály által elfoglalt álláspontot megérteni sem fogja, mert maga ez az álláspont is ellentmondásos. Érdekes, hogy a Vízrajzi Osztály akkori tekintélye elég volt ahhoz, hogy a hivatalos szervek mégis a Vízrajzi Osztály 1éves álláspontján alapuló műszaki következtetéseket vették figyelembe, és Timon Béla nézeteit és annak következtetéseit mellőzték. Néhány évvel a tiszai vízhozamgörbékkel kapcsolatos vita után, 1895-ben Timon Béla ismét a Vízrajzi Osztály Körös-szabályozással kapcsolatos állásfoglalásait bírálta. (Megváltoztatta-e a Körös-szabályozás Magyarország meteorológiai viszonyait? Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1895. 210. o.). A Vízrajzi Osztály ugyanis egy tanulmányában azt állította, hogy a Körös védőtöltéseinek elkészülte óta több mint felényivel kevesebb árhullám hozott 3 m-es középvízállásnak megfelelő vízhozamot, mint addig. Itt mutatott rá Timon Béla a Körös azon tulajdonságára, hogy nemcsak a saját, hanem a tiszai árhullámok is megérződnek vízállásain és az a tény, hogy az árhullámok (látszólag) utolérik-e egymást, vagy sem, és, hogy mennyi éri utol így egymást, ez egyáltalában nem a Körös betöltésezésétől függ, hanem a Körösön induló, vagy a Tiszáról visszatorlódó árhullámok időjárás okozta alakulásától. Timon Béla helyesen látta meg, hogy nem a Körös árhullámainak a levonulása gyorsult meg egy-egy esetben, hanem a gyomai vízmércére a Tisza visszaduzzasztása gyakorolt olyan időben hatást, ami a felülről történt gyors levonulás látszatát keltette. Továbbra is az időjárási viszonyok uralkodnak a Körösök vízjárásán, és azokat a változásokat, amelyek a folyók egymásra hatása okozhat az árhullámokban, nem az időjárás állítólagos szerepének kell tulajdonítani — állapította meg Timon Béla. Érdemes-e csaknem száz év után felelevenítenünk mérnök elődeink egykori vitáit? Alighanem igen, mert hasonló hibák az elmúlt száz év alatt is minduntalan visszaköszöntek. Legfeljebb ma a kritika helyzete megnehezedett: nincs, aki észrevegye azokat a hibákat, amelyek mellett nap mint nap elhaladunk. Meg lehetne vizsgálni pl. mi az oka, hogy a régebbi tokaji vízhozamgörbék az árvizeknél lényegesen több hozamot értelmeztek, mint alatta, a polgári, vagy a tiszafüredi mércékre szerkesztettek. Volt-e annyi szétterülési lehetősége a víznek, vagy a különbözetből adódó víztérfosatokat a nyílt, vagy betöltésezett hullámtér befogadhatta? Reális-e a Tokajnál még 4000 mVs-ot közelítő csúcsvízhozam 2200—2400 m\s-ra fogyása Szolnokig? Van-e annyi tényleges tározótér a Tisza hullámterében, amely ennyi vizet befogad? Egyáltalában: nem volna-e időszerű még ma is a vízhozamgörbéket a folyómeder vízbefogadóképességének adatait is figyelembevéve ellenőrizni? Ami pedig a Körös árhullámait illeti, Timon Béla után 40 évvel ezt a tiszai visszaduzzasztó hatást Benedek Pálnak újra fel kellett fedeznie ahhoz, hogy a szakmai közvélemény is tudomást vegyen róla Még hosszabb időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy tisztán lássuk, hogy a vízfolyás természetes duzzasztásai és süllyesztései nemcsak a Körösön, hanem a Tiszán, Maroson és Bodrogon is uralkodnak. Nem tűnt fel senkinek, hogy az árhullámok egymást csak különleges feltételek esetén érhetik utol, és ezek a feltételek nem folyószabályozás jó vagy rossz eredményeitől befolyásoltak, hanem a mellékfolyók, vagy a Duna mindenkori viselkedésétől. Fennállásának száz éves évfordulóján méltán lehetünk büszkék a Vízrajzi Osztály alapítóinak munkásságára, vagy akár az intézménynek — és jogutódainak — eredményeire. De, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy voltak, akik a hibákat is javítani akarták, akkor is, ha ténykedésüket a „zászló becsületének" mindenáron való védelme helytelen elvének szellemében eddig elhallgatták. Timon Bélának igaza volt. A Vízrajzi Osztály vezetőinek nem volt igaza. Ezért Timon Béla neve sem maradhat ki azoknak a sorából, akiket úgy tartunk nyilván, hogy a vízrajzi munkáért tettek valamit. Dr. Vágás István 30 éves a Tiszalöki Vízlépcső DR. DANKÓ JÓZSEF—MAJER JÁNOS Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, Tokaj—ÉVIZIG II. sz. szakaszmérnökség, Tokaj Bevezetés Közel másfél évszázada már, hogy Széchenyi megfogalmazta a Tisza-völgy vízrendezésének alapelveit és ezáltal megteremtett egy évszázadra szóló vízgazdálkodási programot. Ez a program — Széchenyi elméleti és gyakorlati munkásságának tükrében — teljes és tökéletes, a vizek kártétele elleni védekezés (ármentesítés, lecsapolás, belvízrendezés): vizek hasznosítása (vízi utak fejlesztését, hajózást, ármentesítést szolgáló szabályozások, öntözés) és erdősítés. A gyakorlati megvalósítás során a legsürgetőbb feladatokat (szabályozás, ármentesítés, lecsapolás) végezték el először. Hamarosan kiderült azonban, hogy a folyók kiöntése csak egyike a Tisza-völgy vízproblémáinak. Az árvizek elmaradásával nőtt a mezőgazdaságilag hasznosítható terület, de száraz, aszályos években a mezőgazdasági termékek mennyisége nagymértékben csökkent, a takarmánytermelésben a tűrhetetlen mértéket érte el. A gyakori aszályos évek — különösen 1863., 1935. — előtérbe helyezték az öntözés fejlesztésének vizsgálatát. A Tiszára és Körösökre támaszkodó öntözőrendszerek tervezése és néhány alapmű megépítése már a második világháború előtt megtörtént. Megkezdték a Tiszalöki Vízlépcső építésének előkészítését és a Keleti Főcsatorna építését is. A felszabadulás után az Országos Vízgazdálkodási Keretterv már a Tisza csatornázását írta elő. Az öntözés érdekében elhatározott Tiszalöki Vízlépcső a Tisza-csatornázás tervébe is beilleszkedik. A Vízlépcső az öntözésen túl a villamosenergia-termelésben és a hajózóút biztosításában is jelentős szerepet játszik. Előmunkálatok, tervezés, építés A vízlépcső létesítését kiterjedt hidrológiai és geológiai előmunkálatok és kisminta kísérletek előzték meg. A vízlépcső építtetője az Országos Vízügyi Főigazgatóság volt. A beruházási teendőket a Vízmű Beruházási Vállalat, majd a KPM XIII. főosztálya és később a Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Kirendeltsége látta el. Az építést a Tiszalöki Vízműépítő 6