Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dankó József-Májer János: A taktaközi holtágak hasznosításának lehetőségei

A szarmata mészkő jó vízáteresztő kőzetnek minősíthető. A megfigyelések és a kutatási adatok szerint jellegzetesen kettős porozitású kőzetnek tekinthető, mert a vízmozgás egyrészt a rések, repedések, törések mentén történik, másrészt pedig jelentős a pórusok áteresztő képessége is. E vízmozgási jelenségek a szarmata mészkőben kialakított pincékben közvetlenül is megfigyelhetők. A rések mentén koncentrált vízbelépések, ún. „pince források" vannak, amelyek lehetnek állandók vagy időszakosak. Máshol pedig nagy felületeken, ahol nincs vető nedvesedés, gyöngyözés, vagyis szivárgó vízmozgás tapasztalható. A Tétényi-fennsíkon a szarmata mészkő nagy területi elterjedésben nyomozható. A mészkő felső része 2—3 m mélységig erősen fellazult állapotú, amely pleisztocén fagyhatásai magyarázható [8]. A sík felszín miatti minimális lefolyás és a kőzet felső részének kifejlődése igen kedvező feltételeket biztosít a csapadék beszivárgásának. Ezért joggal feltételezhető, hogy az évi csapadék átlagot meghaladó mennyisége szivárog be a területen. A rendelkezésre álló vízszín adatok szerint a szarmata mészkőben levő víz legmagasabban a fennsíki részen található ahol ez az érték meghaladja a 150 mBf-i magasságot. A vízszín a peremek felé fokozatosan csökken, (144, 133, 127, 113, 97,5, 95 mBf.) és ezt a mért értékek szemléletesen mutatják. A peremnél a vízszín az alluviumban mozgó talajvízzel egyező. Az előzőekben ismertetett vízszín és a földtani adatokból következtetni lehet a hidrodinamikai rendszer megcsapolási viszonyaira. Lerögzíthető, hogy a Tétényifennsík keleti részén települő szarmata mészkő vizének a megcsapolója a Duna. Ez közvetve vagy közvetlenül történik. Közvetve a szarmata mészkővel szoros hidrológiai kapcsolatban levő folyóvízi hordalék anyagon keresztül. Olyan formában, hogy a mészkőben az erózióbázis felé mozgó víz a peremi részeken átadódik a talajvizet tározó kavicsos üledékeknek. Másrészt miután a szarmata mészkő alkotja a Duna medrét a fennsík keleti előterében joggal valószínűsíthetjük, hogy a mészkő vize mederforrásokkal közvetlenül is megcsapolódik. Hasonlóan a termális karsztrendszer szökevény forrásaihoz tehát a szarmata mészkő vize is kiáramlik a folyóba. A karszt hidrodinamikai rendszer megcsapoló részének ilyen szoros dunai kapcsolata következtében a folyó vízállásai alapvetően befolyásolják a rendszerből kiáramló vízmennyiségét. A megfigyelések szerint a peremi részeken az árhullámok 1—2 m-es vízszint növekedést idéznek elő azok tartósságától függően. A fentiekben vázolt vízföldtani adottságokat a közölt vízföldtani szelvény (2. ábra) tartalmazza. A szarmata mészkő vize vízkémiailag a kalcium-, magnézium-, hidrogénkarbonátos vizek csoportjába tartozik, így karsztvíz jellegű víznek tekinthető. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett nagyarányú beépítettség következtében a szikkasztások miatt elszennyeződött. A nitrát tartalom egyes helyeken meghaladja 300 mg/l értéket. Ny K mB.f. 2, ábra. Áttekintő vízföldtani szelvény a Tétényifennsík keleti pereméről 1. Vízvezető szarmata, durva colitos mészkő, 2. Jó vízvezető negyedidőszaki dunai üledék, 3. Feltöltés, 4. Valószínűsített mederforrás a Dunában, 5. Vizátadás a kavicsos folyóvízi üledékekbe, 6. Vető, 7. Vízszín a szarmata mészkőben és a kavicsban. IRODALOM [1] Jámbor A. és munkatársai: Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához L—34—II. Budapest. MAF1 kiadvány. Bp., 1966. [2] Juhász J.: Hidrogeológia. Akadémia Kiadó. Bp. 1976. [3] Ozoray Gy.: A Tétényi-fennsík vízföldtana. Hidrológiai Tájékoztató, 1963. június, 35—39. [4] Pécsi M.: A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszín alaktana. Földrajzi Monográfiák III. k. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959. [5] Scheuer Gy.—Tóthné Németh I.: A kelenföldi öblözel vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Tájékoztató, 1981. október, 12—14. [6] Scheuer Gy.—Tóthné Németh I.: Adatok Budapest dunajobbparti részének (Buda) építéshidrológiai viszonyaihoz. Hidrológiai Közlöny, 62. 10. 1982. 458—468. [7] Schmidt E. R.: Adatok Csepel sziget É-i részének sztratigráfiai, tektonikai és hidrológiai viszonyaihoz. A MKFI Evi Jelentése, 987—1016. Bp. 1940. [8] Végh S.-né—Szentirmai 1.: Budapest építésföldtani térképezése. Budafoki térképlapok és magyarázó. Kézirat, FTV, Adattár, Bp. 1975. A taktaközi holtágak hasznosításának lehetőségei DR. DANKÓ JÓZSEF—MAJER JÁNOS Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, Tokaj Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság II. sz. Szakaszmérnöksége, Tokaj A Taktaköz természetföldrajzi viszonyai Az Alföld északi szegélyén, a Tisza jobb partján Tokajtól a Sajó torkolatáig húzódik a Taktaköz 260 km

2 nagyságú alluviális síksága. Keleten és délen a Tisza, Ny—ÉNy-on a Sajó, északon a Tokaj—Tarcal— Szerencs—Tiszaluc között húzódó vasútvonal határolja. Északi határán emelkedik a Szerencs—Mácli dombsor és a Tokaji- (Kopasz) hegy. A Taktaköz felszínének kialakulásában a legfontosabb események a pleisztocén-holocén határán játszódtak le. Ekkor jelent meg a tájon a Tisza és oldalozó eróziójával jelentős felszínátalakító tevékenységbe kezdett. A hatalmas kanyarulatokat fejlesztő folyó csaknem az egész Taktaközt bejárta és a pleisztocén végi futóhomok területek nagyobb részét elpusztította. Jelenleg a Taktaköznek csupán 6%-án található futóhomok, a többi területen fiatal (holocén) öntésképződ26