Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Thoma Frigyes: A párolgáscsökkentés gazdaságossága

nyezőt kell figyelembe venni, mely feltételektől füg­gően különböző megelőzési módok ismertek. 3.1. Megelőzés a nyomás és hőmérséklet változtatá­sával. A fluidum nyomás és hőmérséklete megváltoz­tatásának ismert módja a nagyobb kútfejnyomás mel­letti üzemeltetés, vagy szivattyú alkalmazása. A nyo­más növelésével drasztikusan csökkenthető, vagy meg­szüntethető a kőkiválás főleg az olyan „nyomásérzé­keny" vízköveknél mint a karbonátok. 3.2. Megelőzés a pH és a C0 2 parciális nyomásának változtatásával. E megelőzési módszerek potenciálisan eredményre vezethetnek, azonban alkalmazásuk gazda­ságilag sokszor megfontolandó. Savat adni a hévízhez a pH csökkentése és ezen keresztül a vízkőkiválás meg­szüntetése érdekében technikailag megoldható, de az esetek nagy részében a sav költsége nagyobb, mint a gazdaságilag realizálható energia értéke, ugyanis a hévizek jelentős pufferkapacitása következtében az el­méletileg számított és a ténylegesen felhasznált sav mennyisége között lényeges eltérés van. Lényegében hasonló elven alapul a COj parciá­lis nyomásának emelése is, azonban alkalmazásának gazdasági korlátjai vannak. Igaz, hogy a vízben el­nyelt C0 2 egy része H + és HC0 3~-tot hoz létre, de te­kintélyes mennyisége disszociálatlan H 2C0 3 marad, va­lamint egy része CO 2" formájában kötődik meg. Hatása így a pH csökkentésével leírtakkal azonos. 3.3. Megelőzés inhibitorok alkalmazásával. A szén­hidrogénbányászatban elterjedten alkalmazott inhibi­torok használatának kiterjesztése a hévízkutakra nem egyszerű, elterjedésüket a nagy sótartalom és hőmér­séklet akadályozza. Alkalmazásuk során lényeges lépés az olyan inhibitor kiválasztása ami az adott specifikus geotermikus körülmények között is megfelelő. A kivá­lasztott inhibitor valós körülmények között végzett alkalmazása első fázisában különös gondot kell for­dítani mind a pozitív, mind a negatív hatások tanul­mányozására. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nagyon sok inhibitor nem csak a kőkiválás megakadályozására képes, hanem másodlagos kövese­dési problémákat is okozhat. 3.4. Megelőzés szándékos kicsapatással. A szándé­kos kicsapatási eljárásnál — szellőztető eljárás — a felszínen olyan térfogatú tároló kerül alkalmazásra, ahol elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a hévízben kialakulhasson az új, a felszíni termodina­mikai körülményeknek megfelelő egyensúlyi állapot. A szándékos kicsapatás célja az, hogy az egyensúlyi állapotot meghaladó mennyiségű karbonát kiválása a hirtelen változó túltelítettség következtében amorf, iszapszerű anyagot eredményezzen, ami a tartályból egyszerűen eltávolítható. 3.5. Megelőzés mágneses erőtér alkalmazásával. A mágneses kezelési eljárásoknál álló, vagy forgó egy­szeres, illetve többszörös mágneses erőtér alkalmazásá­val szintén a kiváló anyag habitusát kívánták megvál­toztatni. A mágneses eljárások alkalmazása hévizek esetén azt mutatta, hogy a kitűzött cél e berendezések­kel nem érhető el. 3.6. „Geoterm" vizkőmentesítési eljárás. A Zalakaros térségében levő kutakon kifejlesztett eljárásnál a víz­kőkiválás kezdetét jellemző hely alá beépített vízsugár­szivattyúval történő vízbesaj tolással a kútáram nyo­más, hőmérséklet és koncentrációviszonyait úgy vál­toztatjuk meg, hogy vízíkőkiválás ne jöhessen létre. IRODALOM [1] Oddo, J. E. and Tomson, M. B.: .Simplified Calculation of CaC0 3 saturation et higli temperatures and pressures in brine solutions. Journ. of Petr. Tech. 1982. 34. No 7. 1583— 1590. [2] Vetter, O. J., Kandarpa, V. and Harouaka, A.: The prediction of scale problems due to injection of inkompatibile waters. Journ. Petr. Tech. 1982. feb. 273—284. [3] Nancollas, G. H. and Reddy, M. M.: The Klnetics of crystallizatlon of seale-formings minerals. Soc. Pet. Ehg. J. ápril 1974. 117—126. [4] Vetter, O. J. and Kandarpa, V.: Handllng of scale in geothermal operations. International Conference on Qeothei­mal Energy. Florenee, Italy; May 11—14. 1982. A párolgáscsökkentés gazdaságossága DR. THOMA FRIGYES Bevezetés Szabad vízfelszínnel rendelkező tározók párolgás elleni védelmére bő választék nyílik (1. táblázat). Ilyen formán a helyes védekezési mód megválasztása mű­szaki szempontból nem ütközik nehézségekbe. Kipró­bált, többféle (kémiai, fizikai, biológiai) szempontból is megvizsgált módszerek állnak a felhasználók rendel­kezésére. A párolgás elleni védelem hasznos voltának alapfeltétele Nyílt felszínű víztározók párolgási veszteségének csökkentésével csak abban az esetben indokolt rész­letekbe menően foglalkozni, ha a párolgás miatt fel­használásra nem kerülő — a tárolt víz felszínének egy m 2-ére eső — ,,D f( )" vízmennyiségnek a fajlagos beruházási költsége egyenlő vagy nagyobb mint a vá­lasztott módszer szerint kialakított párolgáscsökken­tő berendezés m 2-enkénti „c" fajlagos beruházási költ­sége. Matematikailag ez a feltétel úgy fogalmazható meg, hogy b • D ( <) ^ c (1) amikoris b = a tárolt víz fajlagos beruházási költ­sége (Ft/m 3); D (e) = a tározó egy m 2 vízfelületének párolgási vesz­tesége vízmagasságban mérve (m); c = a párolgáscsökkentő berendezés egy m 2-ére for­dított s egy évre eső fajlagos beruházási költsége (Ft/m 2). Az (1) feltétel alakulására, mint látható, két alapvető tényező (adat) van kihatással. Ezek: 1. a tározó megépítése során valamint az előre nem látható fenntartások miatt a továbbiakban még fel­merülő „b" fajlagos beruházási költség nagysága; és 2. a vízveszteség csökkentésére felhasználandó anyag í 11. berendezés előállítása és az idők során felmerülő javítások kapcsán jelentkező „c" fajlagos beruházási költség nagysága. Az egyes tényezők elemzése és meghatározása Ha a víztározót előre meghatározott (pl. y = 100— 150 év) üzemeltetési összidőtartamra szándékoznak megépíteni, akkor éves viszonylatban a köbméteren­kénti tárolt víz fajlagos beruházási költségének nagy­sága ahol B = a tározó megépítése során felhasznált összes beruházási költség (Ft); y<tár.) = a tározó üzemeltetési összidőtartama (év); W = az évi tárolt vízmennyiség (m 3); és a = a folyamatos fenntartási költségek tényezője (melynek az összidőtartamra számított átlagos értéke 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom