Hidrológiai tájékoztató, 1985

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Schweitzer Ferenc: Vízföldtani megfigyelések a Gerecse hegység északi részén

Vízföldtani megfigyelések a Gerecse hegység északi részén DR. SCHEUER GYULA** Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1. Geomorfológiai és földtani adottságok A vizsgált északgerecsei területszakasz morfológiailag az Altalér völgye és a Dorogi medence között helyezkedik el (1. ábra). A Gerecse hegység északi peremvidékének földtani felépítése nagyon változatos képet mutat. Lényegében a mezozóos túlnyomórészben karbonátos kifejlődésű kőzetektől kezdve a harmadidőszaki agyagos márgás üledékeken keresztül a felsőpannoniai agyag, homok, édesvízi mészkő, rétegeken át a negyedidőszaki teraszkavicsokkal, különböző típusú löszökkel és édesvízi mészkövekkel bezárólag sokféle képződményekből épül fel a vizsgált terület, visszatükrözve a dinamikus felszínfejlődési folyamatok eredményeit. Vizsgálva a Gerecse hegység északi peremi részeit megállapítható, hogy azok a földtani felépítés alapján jól elkülönülő részekre tagolhatok. Az első területszakasz Almásneszmély és Süttő között helyezkedik el és a megfigyelések szerint a felszínen felsőpannoniai és .negyedidőszaki rétegek vannak. Ezért a Duna medre a hordalék anyagával együtt felsőpannoniai üledékekben van. A felsőpannoniai üledékösszletet 15—20 vastagságot is elérő fosszilis talajokkal tagolt löszösszlet fedi. A lösz alatt esetenként a Duna idősebb teraszanyaga is megtalálható [5], A Duna és a hegységperem között annak lábánál a folyó negyedidőszak végi és holocén-kori hordalékanyaga települ keskeny, 50—100 m-es sávban, melyre helyenként megcsúszott anyag is rátelepül. A hegységperem morfológiailag nagyon tagolt a mellékvölgyek dinamikus hátravágódásai miatt. A második területszakaszként Süttő és Nyergesújfalu közötti hegységperemi rész különíthető el. Süttő és Piszke között a Duna kisebb kanyart ír le. A folyó 200—300 m-re eltávolodik a hegységtől és a kettő között egy kisebb helyi süllyedék van, amelyet a folyó üledékanyagával feltöltött. A hegységperemi részeket is felsőpannoniai és negyedidőszaki rétegek alkotják, amelyek meredek vagy lankásabb lejtőkkel csatlakoznak a Duna völgyéhez. A harmadik területszakasz Lábatlan és Nyergesújfalu közötti hegységrész, ahol a Duna közvetlenül a hegység lábánál folyik. E részen is egykor erodálta a folyó a hegységperemi részeket. Ennek szép példája a nyer-SCHWEITZER FERENC** — «"» Földrajztudományi Kutató Intézet gesújfalui Sánc-hegy, ahol a Duna a vasút és az országút kiépülése előtt erőteljes eróziós munkát fejtett ki. A partszakasz nyugati részén a Rábl-patak völgyéig a partfalak még a felsőpannoniai összlet képződményeiből állnak 5—10 m vastag lösszel fedve. Azon túl már a felsőoligocén homokkő rétegek bukkannak a felszínre és képezik a magaspartok anyagát. Miután e kőzetek kifejlődésüknél fogva jobban ellenállnak a folyóvízi eróziónak, mint a lösz és a felsőpannoniai képződmények, ezért Nyergesújfalu nyugati részén a Sánc-hegynél amely oligocén homokkőből áll, egy előugró „orr" alakult ki, amely miatt a Duna rövid szakaszon északkeleti folyásirányra kényszerül. Ez után a folyó ismét felveszi a megközelítően K-Ny-i irányát és fokozatosan eltávolodik a hegységtől. A hegységperem és a folyó között a Tátnál már kb. 1,5 km szélességű fiatal sülyedék (holocén) található, amely már a Dorogi medence tartozéka. A hegység belsőbb részein felszínre bukkannak az idősebb képződmények is. A felszínen, illetve a felszínközeiben általában negyedidőszaki képződmények vannak, de számos helyen a felsőpannoniai, harmadidőszaki és mezozóos kőzetek is megtalálhatók. A Gerecse hegység északi része mai arculatának kialakulásában döntően a negyedidőszaki felszínfejlődési folyamatok vettek részt. A hegységi területek szakaszos megemelkedése, a Duna eróziós tevékenysége a patakok dinamikus bevágódásai jelentős felszínkülönbségek kialakulását segítették elő. 2. Vízföldtani viszonyok A vizsgált terület vízföldtani viszonyai a felszín nagyfokú tagoltsága, felszínmozgásos és eróziós folyamatok, valiamint a bonyolult földtani adottságok együttes hatásaként igen változatosak és a helyi körülményektől függően módosulnak, illetve helyi jelleget mutatnak. A helyszíni megfigyelések és vizsgálatok alapján a Gerecse északi peremvidékén lényegében öt egymástól független víztározó rendszert lehet elhatárolni, amelyek egyes helyeken azonban kapcsolatban vannak egymással (2. ábra). Az első és a legnagyobb a hévizek tározó rendszere, amelynek a hegységben kibukkanó mészkő és dolomit rögei képezik a tápterületet. Az erózióbázis közelében, a Duna völgyében levő vízzáró rétegekkel nem fedett 1. ábra. Helyszínrajz a Gerecse hegység északi részéről 1. Almásneszmélyi termális karsztforrások, 2. Elapadt sárisápi karsztforrás. 3. Jelentősebb talaj-, réteg- és résvíz forrás, 4. Hegységperem, 5. Felsőpleisztocén, holocén dunai üledékek, 6. Szelvényvonal. 70