Hidrológiai tájékoztató, 1985

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Bendefy László: A Duna történeti múltja régi térképek és útleírások szerint

b) a gyanta fertőtlenítése legyen megoldott; c) a regeneráló sós hulladékvíz megfelelő elhelyezéséről gondoskodás történjék; d) tartós próbaüzemi vizsgálatok igazolják az eljárás alkalmasságát, és e) az üzemeltetés, felügyelet — beleértve a nitrátszint mérését — megoldott legyen. 3. Az ioncserés eljárást célszerű olyan irányban fejleszteni, hogy a regeneráló oldat a környezetet ne károsítsa (pl. Na-só helyett Ca, Mg vagy NH/,-só alkalmazásával). így a hulladékvíz mezőgazdasági területen elhelyezhetővé válik. 4. A kezelt víz (és esetleg a nyera víz) fertőtlenítési lehetőségéről gondoskodás történjék. Az ehhez szükséges berendezést a tervezés-kivitelezés során biztosítani kell. Bakteriológialag erősen szennyezett nyersvíz felhasználása még fertőtlenítés esetén sem engedhető meg. 5. A biológiai nitrát-eltávolítási kísérletek folytatása szükséges. Ezek során tisztázni kell a még nyitott kérdéseket és biztosítani, hogy a kezelt víz egyéb szempontból is ivóvíz minőségű legyen. Valószínű, hogy csak nagyobb méretekben (folyamatos üzem és szakavatott kezelés mellett) valósítható meg ez az eljárás. 6. A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya 1984-től munkabizottságot hívjon életre, melynek feladata a nitrátmentesítési kísérleti munkák figyelemmel kísérése, és társadalmi tudományos koordinációban közreműködés. Megfelelő eredmények elérése után jelentésben számoljon be, illetve a témáról újabb rendezvényt szervezzen. A Duna történeti múltja régi térképek és útleírások szerint DR. BENDEFY LÁSZLÓ* Bcvcaetcs A Duna — amióta csak mejelent az ember a Kárpátok övezte vízbő medencében, — mindenkor nagy, nem egyszer sorsdöntő szerepet játszott annak történetében. Már az észak felé törő sumér kereskedelem állomásai és átrakó telepei (Lepenszki Virben, a Vaskapui Vízerőműtől északra és Palánkán) a folyam mentén létesültek. A rómaiak Pannoniában, a Duna jobb partján, a kisebb nagyobb erődök (burgus-ok, castrum-ok) egész láncolatát építették ki a népvándorlás során nyugat felé előnyomuló néptömegek feltartóztatására. Időszámításunk első századaiban a Dunának elsősorban hadászati jelentősége volt. Ezt a szerepét a XVIII. század elejétől megőrizte, azaz a török elleni meg-megújuló felszabadító háborúk végéig. A folyam funkciója e vonatkozásban kettős. A XII—XIII. században elsősorban a felvonuló csapatok útvonalát biztosítja. A hadba szálló seregek a Duna jobb partján nyomultak előre, a hadsereg élelmét és poggyászát szállító gályák pedig lassan lefelé csurogva követik a tömeget. így volt ez a keresztes hadak átvonulásakor a XII. században; vagy amikor 11. Lajos vonult a királyi hadak élén Mohácsra. A Dunán a török megszállás korában — Győr és a Vaskapu között — sokevezős török kereskedelmi, utasszállító és hadigályák közlekedtek. Reinhold Lubenau (1556—1620) írja, hogy 1587. évi utazása alkalmával a komáromi vár alatt „több száz hajócskát látott, mindegyiken negyven emberrel". Ezek Ferdinánd hajói voltak. Visegrád és Pest között pedig fellobogózott török gályák csoportjait figyelték meg az utazók. Bármennyire eltorzítva jelenik is meg a Duná Castoriusnak kb. 370 táján készült térképén, a bécsi National Bibliothek gyűjteményében őrzött „Tabula Peutingeriana"-n, bizonyos, hogy a rómaiaknak, majd a VIII. században a frankoknak (Nagy Károly!) már igen megbízható ismereteik voltak a Dunáról. Az Árpádok idejében a Duna a XIII. században vált hadászatilag fontossá, sőt számunkra sorsdöntő jelentőségűvé. A tatárjárás hadi tapasztalatain okulva IV. Béla király 1252 novemberében IV. Ince pápához intézett levelében a hadászatilag is megerősített Dunát az „Ellenállás Vizének" (Aqua Contradictionis) mondja. A pápa és Európa segítsége azonban elmaradt. Az ország ennek ellenére — a történeti események szerencsés alakulása folytán — megerősödött. A Duna éppen ezért * A neves Szerző hagyatékában talált kézirat részletet — ugyancsak a Hidrológiai Tájékoztató 1361. évi Beköszöntőié szellemében — a Tájékoztató 25 éves jubileuma alkalmából ezúton tesszük közzé (Szerk..). átmenetileg vesztett jelentőségéből. Ám a török veszedelem közeledtével a folyam hadászati fontossága újból megnövekedett. Mátyás hadászati lángelméjében rajzolódott ki először az ország megbízható hegy-vízrajzá áttekintő térképe elkészíttetésének szükségszerűsége. Ezért bízta meg az olasz Rosellit egy nagyméretű országtérkép megrajzolásával. Ez a térkép — 1503-ban elkészült végleges fői-májában is — csak rossz kompiláció, egyszerű „kartomontázs", hadászatilag használhatatlan tákolmány volt. A pápa keresztes hadat hirdet a török ellen. A magyar király is készülődik a hadjáratra. Mindenképpen szükség lenne egy igazán jó, megbízható térképre. Üj térképet kell készíteni. Ezt a munkát az önként ajánlkozó, sőt az egész térképezést megszervező és vezető ifjú magyar humanista tudósra, a Lázár deák néven ismert matematikusra bízzák. 1510 és 1520 között, mintegy 8—10 évi munkával el is készült Lázár deák térképe: Magyarország új mappája és ezzel kapcsolatban a Duna legelső, alakhelyes, földrajzilag hű felvétele. Ez — természetesen — a folyam kartográfiai ábrázolása és nem vízrajzi felmérése volt. A középkori Magyarország Dunája Milyen volt a középkori Magyarország Dunája? Korántsem olyan, mint napjainkban. A Duna folyamnak eléggé hű képe az egykori leírásokból — az egymást követő évszázadok rendjében — megrajzolható. Lietbert cambrai-i püspök — a Szentföldre igyekezve -1054-ben 3000 zarándok élén Pozsonytól Szendrőig a folyam mentén haladva jutott el a bulgárok földjére. Krónikása megjegyzi, hogy a Dunát galériaerdők kísérték; megművelt földeket nem láttak, de imitt-amott félig földbe vájt kunyhók tűntek szemükbe. 1147-ben a Konrád német császár által vezetett keresztes had vonult át hazánkon Ottó freisingeni püspök a Dunát a száz évvel korábbihoz hasonló állapotúnak írja le. Hozzáteszi azonban, hogy az országban kevés a fából, még kevesebb a kőből épített ház „mivel a nép az egész nyarat és az őszt inkább sátrak alatt tölti." 1189-ben Rőtszakállú Frigyes keresztes hadai vonultak át hazánkon. 111. Béla királyunk „kenyérrel, borral és a lovaknak szánt zabbal megterhelt hajókat és szekereket ajándékozott a császárnak." A Duna medre ez időben megfelelt a folyó normális víztömegének, s azt rendben le tudta vezetni. Azon a tavaszon nem volt magas és tartós árvíz; a környék laposait megrekedt, 43