Hidrológiai tájékoztató, 1985

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Kapu Zoltán-Varga József: Kifolyásvizsgálatok kötött talajú talajcsövezett területen

vízállását, a kút adott időpillanatához tartozó termelési értéket, a kezdeti- és határfeltételeket. A területen működő 28 észlelőkút szolgált ellenőrzésül a kutakban mért vízszintek és a program által számolt vízszintek megegyezését illetően. A bemenő adatok közül a szivárgási tényezőt és tárolási tényezőt addig változtattuk (bearányosítottuk), míg a számított értékek meg nem egyeztek a valóságéval. A számítások során láttuk, hogy a pontosabb szimuláció érdekében jobb lesz, ha a csáposkút környékén sűrítjük az elemi háromszögeket és a csáposkutat (vízkivételt) nem koncentráltan vettük figyelembe, hanem a környező elemi háromszögekre bontott megoszló terhelésként. A csáposkút valójában is így működik. A terület három, Dunával nem érintkező oldalán is történik áramlás, ezért a határfelvételben kötelezően megadott vízzáró hatást úgy oldottuk fel, hogy néhány ponton „negatív termelést" koncentráltunk, s ezzel mintegy utánoztuk a terület két szélén, illetve hátteréből történő beáramlást. Kb. 35 teljes futtatás és adatbearányosítás után futott le teljes egészében „hibátlanul" a program, melynél a Duna vízállásának középértékét vetük figyelembe. E vízállás mellett közvetlenül a Dunából 70% az utánpótlódás. A másik két párhuzamos oldalon 22%, a sziget felől pedig 8% a kútba való beáramlás. Megítélésünk szerint kb. 2—3,5% a „valódi" háttér víztartóból történő utánpótlódása. A kút napi termelése ebben az esetben 11 500 m

3 volt. Megvizsgáltuk, hogy két szélsőséges vízállásnál hogyan viselkedik a modell. Kis vízállásnál (ennek időszerűségét az 1983. év 3. harmadában tapasztalt alacsony Duna-vízállás is bizonyította utólag) a Dunából közvetlenül a termelés 56,5%-a származott. Nagy vízállásnál az utánpótlódó vízmennyiség több, mint 90%-a a Dunából származott. Ennél a vízállásnál a kútban 4 m-es volt a leszívás értéke, míg kis vízállásnál 5,65 m. Megemlítjük, hogy a Dunából történő közvetlen és közvetett utánpótlódás értéke 96,5—98%. Magasabb vízállás mellett csökken a Dunapart mentén húzódó beáramlási felület szélessége. A kis és közepes vízállásoknál az utánpótlódás mértéke közel azonos. A vízállásból adódó utánpótlódási különbségeket a „kvázi háttér" és perem utánpótlódások biztosítják. Magas vízállásoknál a Duna felőli vízbeáramlás mennyisége nagyobb, annak ellenére, hogy a kútban 1,5 m-rel kisebb a leszívás nagysága. Az eredmények természetesen a gyakorlatban is eredményesen alkalmazhatók. Először: talán a napjainkban létkérdéssé váló védőterület gazdaságos kijelölésénél használhatjuk nagy pontossággal. Másodszor: a kút és a jövőben építendő többi kút termelése lehetőleg olyan legyen, hogy a kút és a szűrőréteg állaga hosszú távon is üzemképes maradjon. A Dunán levonuló szennyezettség mértékének megfelelően alternatívákat készíthetünk a kút üzemeltetésére modellünk segítségével. Üjabban egyre több s%ó esik az ún. modul rendszerékről. Ezen rendszerékben egy regionális terület, pl. a ráckevei csáposkútsor vagy a sziget egy része, sőt, maga a sziget is vizsgálható (mint esetünkben a XII. sz. csáposkút és környezete). A modulok egymáshoz kapcsolhatók, bármikor, bármelyik, külön-külön, és természetesen egységében is számítható. így lehetőség nyílik több kutat időben előre szimulálni és ezek tapasztalatait felhasználni építésükben. Szerintünk a jövőben mód nyílik a sziget készletének minőségi és mennyiségi meghatározására, továbbá arra, hogy a szigeten telepített és telepítendő kutak milyen hatást váltanak majd ki a környezetre. IRODALOM: [1] Fővárosi Vízművek, Vegyészeti Osztály: Dunavíz minősége 1971—80 között. Jelentés 1980. [2] Juhász J.: Hidrológia. Akadémiai Kiadó. Bp. 1076. [3] Kassai F.: Vlzbányászat. Tankönyvkiadó. Bp. 1982. [4] Kovács Gy.: Hidrodinamikai modellezés. Kézirat, 1981. [5] KÖVIZIG: A Csepel és Szentendrei-szigetek vízgazdálkodási tanulmányterve, A-rész, Csepel-sziget, 1979. [6] Lipták F.: Hidrológiai modellkísérletek a kolinatáció vizsgálatára. Hidrológiai Közlöny, 1966. [7] Major P.: A nempermanens talajvízmozgás törvényszerűségeinek vizsgálata a folyó partmenti sávjában. VITUKI 1968. [81 VIZDOK: A folyó menti területre telepített vízművek méretezése, optimális elhelyezése mennyiségi-minőségi vonatkozásban. 1982. Kifolyásvizsgálatok kötött talajú talajcsövezett területen* KAPU ZOLTÁN*—VARGA JÓZSEF** * „Üj Elet" Mgtsz Nyíribrony, — »« „Táncsics" Mgtsz Mihályi A nagyüzemi növénytermesztési technológiákban bekövetkezett fejlődés és ehhez kapcsolódóan a nagyteljesítményű gépek széles körű elterjedése új igényeket támasztott a termőhellyel szemben. Különösen szembetűnő ez a kötött talajú területeken. Köztudott, hogy ezek a területek rossz fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságúak. Ebből adódóan nem csak a gépi talajművelés húzódhat el, hanem a talaj' káros túlnedvesedése a növények részleges vagy teljes kipusztulását is eredményezheti. Ezeken a termőhelyeken is törekedni kell a talaj potenciális termőképességének minél nagyobb mértékű kihasználására. A rossz vízgazdálkodású kötött talajokon előtérbe kerül a táblán belüli vízrendezés, melynek korszerű, megbízható módja a talaj csövezés. » Kötött talajú területeken a talajcsövezés önállóan nem alkalmazható, mert a szivárgási tényező alapján szívótávolság gazdaságtalan, kis értékre adódik. A szívótávolság növelését mélylazítás alkalmazásával oldhatjuk meg. Mélylazítás hatására a szivárgási tényező értéke kedvező irányba változik. Talajcsövezés tervezésénél tisztázatlan a terhelés nagysága, az optimális szívótávolság, a minimális esés és a szűrőzés alkalmazásának szükségessége. A szakirodalom kevés adatot közöl arra vonatkozóan, hogy ho* Az MHT 1983. évi Diplomaterv pályázatán főiskolai kategóriában I. dijat nyert diplomamunka kivonata. gyan javulnak meg a szivárgási viszonyok mélylazítás hatására, illetve milyen mértékű a tápanyagkimosódás talajcsövezett kötött talajú területeken. A dolgozatunk elkészítésével illetve az ezt megelőző vizsgálatokkal és mérésekkel szeretnénk hozzájárulni a tisztázatlan kérdések megoldásához. Méréseinket a DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar talajscövezési kísérleti területén a SZAT Csabacsüdi kerületében végeztük. Méréseink a kifolyó vízhozamra, a szivárgási tényezők változására és a kimosott tápanyag mennyiségére irányultak. A kivitelezési munkák 1979. őszén fejeződtek be. 1980-ban a talajcsövekből kifolyást nem észleltünk. A csőhálózat működése 1981. tavaszán indult meg. Ez igazolja azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy a talajcsőhálózat beállásához néhány év szükséges (1. táblázat). A kifolyási adatokból megállapítható, hogy a mértékadó március—áprilisi időszakban mind a kifolyásátlag, mind a 80%-os tartósságú kifolyás az irodalmi adatok alatt van. Az esés nélkül kialakított szívóknál lényegesen kisebb a kifolyás értéke mint az l%n-es esésnél, a szűrőzés módjától függetlenül — de időben ez a kifolyás elhúzódik. így megközelítőleg a téli félév csapadékmennyiségének azonos része folyik ki. 22 \