Hidrológiai tájékoztató, 1985

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Fazekas László: Fővárosi Vízművek felszínivíz-tisztító rekonstrukciója

(ózonkezelés, aktívszén-szűrés) bevezetésére lenne szükség, de ez a jelenlegi gazdasági helyzetben csak mint később megvalósítandó, további ütem tervezhető. 2. A jelenlegi tisztítástechnológiai rendszer jellemzése A rendszer jellemzése során fontos annak rögzítése, hogy jelenleg a tisztított felszíni víz háromszoros menynyiségű, jobb minőségű kútvízzel keveredik, mielőtt a fogyasztókhoz kertil. Ebből adódik, hogy egyes jellemzőket tekintve (íz, szag) a határértékek megközelítése, esetleges átlépése ma még nem vezet feltétlenül fogyasztói panaszokhoz. Az előirányzott teljesítménynövelést követően a tisztított felszíni víz aránya nőni fog, a jelenlegi eredő vízminőség csak a mainál jobb hatásfokú víztisztítás esetén tartható. Az íz és szag eltávolítás hatásfoka ma 60—70%, és ez a 12 hígítási egység alatti nyersvíznél biztosít megfelelő eredményt. E hatásfok az aktív szénpor adagolás mennyiségének, illetve rendszerbeli tartózkodási idejének növelésével elvileg fokozható lenne. Teljesítménynövelésnél azonban a tartózkodási idő csökkenni, és ezzel a probléma súlya várhatóan növekedni fog. Megítélésem szerint részletes, a diplomaterv keretein túlmenő vizsgálat indokolt a gyorsszűrőknél észlelt nagy algaszám tisztázására. Lebegőanyag és KOI eltávolításban ma a derítés szerepe meghatározó, a derített víz lebegőanyagtartalma 2 mg/l- Ennek megfelelően csekély a gyorsszűrők átlagos lebegőanyag terhelése, és ez teszi lehetővé szokatlanul hosszú, 1 hetes öblítési ciklussal történő üzemelésüket. Az előbbiek alapján a gyorsszűrők lebegőanyag terhelése jelentősen fokozható. Ezt igazolja az is, hogy volt már példa kétszeres terhelésre, megfelelő szűrtvíz minőséggel. Alkalmatlan a jelenlegi technológia az időszakosan jelentkező nagyobb olajszennyeződések eltávolítására, ilyen esetben a víztisztítóművet a műtárgyak elszennyeződésének elkerülésére leállítják. E módszer alkalmazására a budapesti vízellátási rendszer felépítéséből és a tisztított felszíni víz arányából adódóan van lehetőség. 3. Tisztítandó nyersvíz minőségének várható alakulása Az egyes szennyezőkre 1971—1981 között a vízmű mérési eredményei rendelkezésre állnak. Ivóvíz előállításánál kellemetlen szennyezők a fenol és rokonvegyületei, amelyek közvetlenül az ipari szennyvizekből kerülnek a vízbe. A fenoltartalmú vizek klórozásakor klórfenolok keletkeznek, amelyek különösen erős, kellemetlen ízt okoznak, és emiatt már csekély koncentráció esetén is fogyasztói panaszokhoz vezetnek. A mérések eredményei azt mutatják, hogy az utóbbi időben a fenolos vegyületek mennyisége csökken. A Duna-víz pH értéke enyhe növekedést mutat. Szerepe, főleg a pelyhesedés kialakulásában, valamint a trihalometánok keletkezésében igen nagy. Az oxigénfogyasztás (KOI) értéke enyhe mértékben növekvő. Ennek oka, hogy nő a Duna szerves anyag terhelése. Erre utal a fehérje vegyületek bomlásaként keletkező ammónia koncentráció növekedése is. Határérték alatt, de szintén növekvő jellegű a nitrit és a nitrát koncentráció is. A Duna-víz minősége bakteriológiai szempontból számottevően romlott. Nyári időszakban a fő problémát az algásodás okozza, ilyenkor az algaszám a több tízmilliót is eléri. 4. A teljesítménynövelés szóbajöhető lehetőségei A teljesítménynövelés lehetőségeit műtárgyanként és a teljes rendszer egészét tekintve vizsgálom. Alapelvként törekszem arra, hogy a jelenlegi fő műtárgyakkal, azok lényeges szerkezeti megbontása nélkül elérhető kapacitásnövelést határozzam meg első lépésként. 4.1. Vízkivétel. A jelenlegi 8 db szivattyú cseréjével kb. 350 000 m

3/d teljesítmény érhető el, ennél nagyobb igény, csak új vízkivételi mű létesítésével elégíthető ki. 4.2. Dobszűrő. Az üzemeltető tapasztalatai szerint a dobszűrőkkel eltávolítandó uszadék mennyisége csekély, a hasznos szűrőfelület eltömődése gyakorlatilag nem észlelhető, a nyomómagasság veszteség nagyon kis mértékű. Ennek megfelelően a jelenlegi dobszűrők 350 000 m

3/d teljesítménynél még biztonsággal használhatók. 4.3. Homokfogó. A Duna-víz lebegőanyagtartalma igen finom eloszlású, ezért vitatott a homokfogó szükségessége a tisztítástechnológiában. Célszerű lenne a Dunavíz lebegőanyagának és a kiülepített zagy szemeloszlásának meghatározása, mert csak ilyen adatok ismeretében lehet a homokfogás szükségességét egyértelműen meghatározni. 4.4. Vegyszerbekeverés. A derítés intenzifikálása — részben a rövidülő tartózkodása idő miatt — intenzív vegyszerbekeverést is igényel. Az adott rendszerben erre a jelenlegi homokfogó igénybevételével van lehetőség. Ehhez a szakirodalom ajánlásainak megfelelő 2 perc tartózkodási idő és 100 W,m

3 teljesítmény disszipáció alapulvételével, 350 000 m

3/d esetén kb. 50 kW keverési teljesítmény adódik. Figyelembevéve, hogy a vegyszerbekeverés a tisztítástechnológiai rendszer szempontjából lényeges kérdés, továbbá a javasolt bekeverési mód kísérleti ellenőrzése az egyik homokfogónál az üzem számottevő zavarása nélkül végrehajtható, a végleges megoldás kialakításához üzemi kísérletet tartok indokoltnak. 4.5. Derítő műtárgy. A meglevő MÉLYÉPTERV típusú derítők intenzifikálásának két módja jöhet szóba: — csőmodulok beépítése, — áttérés cikloflok technológiára. A csőmodulok aránylag kevés munkával, egyszerűen beépíthetők, és a módosítás az üzemeltetési költségek szempontjából kedvező. A rendelkezésre álló vizsgálati adatok szerint, alkalmazásukkal kb. 1,0—1,3 mm/s-ig növelhető a felületi terhelés (a jelenlegi 0,5—0,6 mm/s terheléssel szemben). Szakirodalmi adatok szerint túlterhelésnél is csak fokozatosan nő a derített víz lebegőanyagtartama. A csőkötegek beépítésével előnyként jelentkezik az is, hogy a változat nem igényli a kotrószerkezet módosítását, és a megnövekedett vízhozam be-, illetve elvezethető a műtárgyakból a meglevő csőátvezetések felhasználásával. Az átalakítás célszerűen csak a vízgyűjtő vályúk cseréjére korlátozódik. A cikloflok technológiára való áttérés nagyobb átalakítást igényel. Üzemeltetési költsége, a jelenlegi üzemhez viszonyítva, lényegesen nagyobb és a kezelői létszám növekedését okozza. A nagyobb vízmennyiség be- és elvezetéséhez a jelenlegi vezeték átmérők már nem elegendőek, a túlzott súrlódási veszteségek elkerülése érdekében a műtárgyakon átvezető szakaszok is bővítendők. A cikloflok derítés megnöveli a kiülepített iszap mennyiségét és térfogatsúlyát, ezért a kotrószerkezet is módosításra szorul. A cikloflok technológia bevezetése derítőnként egy-egy hidrociklon telep létesítését teszi szükségessé. 4.6. Gyorsszűrők. A gyorsszűrés kapacitásának növelére az alábbi lehetőségek adódnak: a) A jelenlegi szűrőfelület alapulvétele mellett a szűrési sebesség megnövelése 1. egyrétegű homokszűrők alkalmazásával (jelenlegi szűrők, jelenlegi technológia); 2. egyrétegű homokszűrők alkalmazása szűrőkondícionálással (jelenlegi szűrők, módosított technológia) ; 3. kétrétegű (antracit + homok) gyorsszűrők alkalmazása 1,00 m rétegvastagsággal (a jelenlegi szűrők részleges módosítása és új öblítési technológia) ; 4. kétrétegű gyorsszűrők alkalmazása megnövelt, 1,40 m, illetve 1,60 m rétegvastagsággal (jelenlegi szűrők teljes átépítése és új öblítési technológia). b) Rendelkezésre álló szűrőfelület növelése új szűrőház létesítésével. A felsorolás sorrendje egyúttal növekvő kapacitás és beruházási költség sorrendet is jelent. A kétrétegű szűrőnél a rétegek szétválasztásának igénye miatt szüksé2* 19