Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Pécsiné dr. Donáth Éva: A Tokaji-hegység zeolitos kőzetek szerepe a vízminőség védelmében

ban. Tehát az embernek kell védekeznie az itt keletkező, potenciálisan súlyos veszélyek ellen. A védekezés elsősorban a már bevált technológiákra, illetve azok továbbfejlesztésére alapozódik, de további új módszerek, technológiák kidolgozása is egyre sürgetőbb. Megoldandó olyan víztisztító eljárások alkalmazása, vagy legalábbis a fémiontartalmú szennyvizek olyan további tisztítása, amelyek lehetővé teszik, hogy azokból a lehető legminimálisabb szennyező kerülhessen természetes vizeinkbe. A fémionok eltávolítása a szennyezett vizekből célszerűen szorbensekkel történhetett. Az így megkötött fémionok — szükség szerint — vagy kioldhatok, visszanyerhetők, vagy olyan stabilan leköthetők bennük, hogy onnan ismét már nem oldódnak ki. Ha az ivóvízre, illetve a „tisztított" szennyvízre vonatkozó érvényes előírásokat összevetjük a kül- és belföldi néhány folyó, a Duna egyes szakaszainak, a Sajónak irodalomból ismert átlagos, illetve egyes maximális fémiontartalmával (3. táblázat), (1. ábra), szembetűnő e folyók közül néhánynak a megengedhető határt megközelítő, olykor azt felülmúló fémiontartalma. Az emberi szervezetre veszélyes mennyiségű, toxikus fémionokat ugyan nem kizárólag az ivóvízből veszszük fel, hanem a belégzéskor, és a táplálkozás során is (4. táblázat) A táplálékláncon keresztül a fémionok jelentősebb része kerülhet az emberi szervezetbe. Az emberi szervezet tehát, egy élet során különböző utakon egy-egy fémionból mérgező mennyiséget is felhalmozhat. Minthogy ezek jelentős részében az ember egyes szervében stabilan kötődnek. (2. ábra), feltétlen meg kell oldani mindazon „kiszűrési" lehetőségeket, amelyekkel a fémionok szervezetbe kerülését megakadályozhatjuk. A fémionok kiszűrésére a szennyezett vízből legeredményesebben az ún. ioncserélők alkalmazhatók. Ezek között is kiemelt szerep jut a zeolitoknak. 2. táblázat Magyarország különféle szennyvíztisztító telepeiről elfolyó vizek átlagos nehézfém koncentrációi az 1976. évi mérések alapján (Berta—Oláh 1979) Hely Szenyvízhozam (m

3/d) Nehézfém koncentráció az elfolyó vízben (,«g/l) Hely Szenyvízhozam (m

3/d) Cd Cr Cu Hg Ni Pb Zn Baja 6 000 46 1 000 370 5,6 100 19 1 200 Debrecen 75 000 7 3 500 300 1,6 30 30 990 Hévíz 2 800 130 50 30 0,9 30 170 280 Keszthely 4 800 40 50 180 1,3 30 9 820 Szekszárd 7 000 7 50 40 4,2 20 11 600 Szentendre 2 000 7 50 420 1,7 30 6 440 Vác 13 000 15 50 210 1,4 280 5 410 Veszprém 16 000 5 50 40 1,7 30 11 490 Zalaegerszeg 10 000 5 50 30 1,7 30 10 480 3. tablázat Fémionok a tenger- és édesvizekben (fig/l) FOLYÓK Nehéz fém Tenger (6) Édesvíz (1,2) Amazonas (5) DUNA Michigan tó (1, 2) Beiping Nehéz fém Tenger (6) Édesvíz (1,2) Amazonas (5) Yukon (5) NSZK (3) Ausztria 1,2) Ausz tria (3) Magyaro. (3) Sajó (4) Neckar forr. v. (1,2) Michigan tó (1, 2) Kína Guantin— Reservoir (6) Cd 0,01 f 0,07 — — — 0,07—2,6 — 0,7—1,3 7,1 0,1 0,3 0,2 Cr 0,08 f 0,15 m 0,50 2,02 2,33 7,2 0,40—1,0 — — — 1—5 1,7 3,0 Co 0,04 0,05 0,06 0,10 — — — — — 0,5 0,18 — Cu 0,10 f 0,30 m 1,80 1,77 2,00 — 3—7 10,2 — — 2—5 5 4,6 Hg 0,01 0,01 — — 0,08 0,10—1 0,18 0,5—0,9 0,4—0,8 0,9 — 0,027 0,09 Ni 0,20 f 0,70 m 0,3 0,27 0,43 10 1—7 — — — 0,5—2 3,0 — Pb 0,005— 0,015 f 0,001 m 0,2 — — — 2—4 9 7,1—7,5 — 0,1—1 1,5 3,0 Zn 0,01 f 0,62 m 0,5 — — — 7—28 72 60—120 — 4—10 16 7,3 6 1,2 5 5 3 1,2 3 3 4 1,2 1,2 6 (1) Edgington—Robbins (1976, (2) Dietz (1975), (3) Literáthy—László (1976), (4) Litheráthy (1982), (5) Gibbs (1977), (6) Förstner—Wittmann (1979). 29