Hidrológiai tájékoztató, 1984
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Pécsiné dr. Donáth Éva: A Tokaji-hegység zeolitos kőzetek szerepe a vízminőség védelmében
A ^ — 0 feltétel olyan transzcendens egyenletet ad amelynek megoldása nehézségekbe ütközik, ezért más feltételi függvényt kell keresnünk. Ennek megoldását az (1) egyenlet átrendezésével nyert egyenlet alapján a következő alakban írhatjuk fel: m Q° r*n V IN _1L [ (H_S*ÍÍ) 2 —H„ 2] i = 1 -T r„ ki = m 2' [(H — S*íj) 2 — h„ 2] 2 j = i Ennek segítségével a többi paraméter ismeretében a vízmozgás időben és térben modellezhetővé vált. A számítás során a negatív integrálexponenciális értékét esetenként iterációval kaptam meg a függvényt közelítő Mc Laurin-sor segítségével. Az iteráció hibakorlátját úgy adtuk meg, hogy a sor utolsó számított és az előtte levő tagok összegének hányadosa abszolút értékben kisebb legyen egy előre megadott számnál. Megvizsgáltuk a rendszer kvantitatív értékeit időben változó és permanens állapotban olyan formán, hogy a leírt számítások elvégzésére FORTRAN 1900-as programnyelven írtunk programot és ezt ODRA 1304-es típusú számítógépen futtattuk le. A közelítőgörbével számított ki értékek 150—190 m/d között adódtak, a mértékadó szemcseátmérő 5 mm körüli volt, ami reális érték. A depressziófelületre vonatkozó számítások alapján elmondhatjuk, hogy a depresszió a kavicsteraszban rövid idő alatt nagy értékű lesz és a távolhatás is jelentősen nő. A nempermanens szakaszban a helyettesítő nagykútban 1,89 m-es depresszió adódott, ami a tényleges termelőkutakra vonatkoztatva kb. 3 m-es átlagos vízszínsüllyedést ad, s ez a valósággal jó egyezést mutat. A távolhatás maximális értékére a nempermanens szakaszban 2700— 2800 m adódott, amit alátámasztanak a permanens állapotra vonatkozó számítások eredményei is. A kettő közötti eltérés kisebb 5%-nál, ami azt mutatja, hogy valóban kialakult a permanens állapot és a számítás során tett feltételezéseink helyesek voltak. A permanens állapot számítása során logaritmikusan csökkenő, de r = R-nél nem zérus értékű felülről történő utánpótlódást tételeztem fel, amit a morfológiai adottságok indokoltak. A számítások tehát azt mutatták, hogy a távolhatás a jelenlegi 8000 m 3/d hozam mellett 2800 m, illeve a földtani határokig terjed. Hidrológiai védőidomul azt a földtani testet jelöltük ki, amelyet felülről a talajfelszín felett, alulról a pannóniai fekü felszíne alatt 2 m-rel húzódó, valamint oldalról a hidrogeológiai védőterület határvonalában függőlegesen húzódó felületek határolnak. Az így — elsősorban hidraulikai alapon — kijelölt védőidom vízkészletgazdálkodási szempontból adja a vízkészlet védelmét. A kavicsteraszban levő talajvíz minőségvédelme szempontjából a Sajó—Hernád völgye, sőt ennek mellékvölgyéi is számításba jönnek, hiszen a természetes talajvízáramlás a ki nem szűrt szennyezéseket a kavicsteraszban előbb-utóbb ideszállítja. Vízminőség szempontjából tehát elsősorban a Sajó és mellékvízfolyásainak kavicsteraszai védendők teljes egészükben, másodsorban a vízgyűjtő nagyobb áteresztőképességű kőzetei (pl.: karszt), nem csak a vízmű érdekében. A vízminőség alakulására vonatkozó számítások azt mutatták, hogy a jelenlegi termelés mellett a víz nitráttartalma nem növekszik, hanem közel állandó lett. Ezért célszerű lenne továbbra is ezzel a hozammal termelni. Emellett azonban szükséges a felderített szenynyezőforrások felszámolása, ellenkező esetben — a jelenlegi hozam mellett is — a vízminőség tendenciózus romlása várható. A víz nitrátosodásában igen nagy szerepe lehet a községi szennyezéseknek. Ennek felszámolása fontos feladat. Egy másik jelentős szennyezőforrás a területen levő kavicsbánya tó, amelybe sok építőipari hulladék és olaj kerül. Célszerű lenne ezeknek a megszüntetése és a kavicstermelést olyan gépekkel végezni, amelyek olajszennyezés nélkül dolgoznak (pl.: elektromos zagyszivattyú). A Sajó, mint közvetett utánpótlódási terület játszik szerepet, ezért szennyezettségére a vízminőség nem olyan érzékeny, mint az előbb említett direkt szenynyezésekre. IRODALOM [1] OFKFV: Az alsózsolcai T—3 jelú nagyátmérőjű próbakút vízföldtani és műszaki engedélyezési terve. 1973. [2] Juhász J.: Áramlástan. Bp. 1974. [3] VITUKI: SAJÓ (1) Atlasz. Bp. 1972. A Tokaji-hegységi zeolitos kőzetek szerepe a vízminőség védelmében* PÉCSINÉ, DR. DONATH ÉVA MTA Geokémiai Kutatólaboratórium Hazai édesvizeink sem mentesek — a különböző technikák és az urbanizáció okozta — szennyező hatásoktól. Ennek következményeit egyrészt a fokozódó vízminőség romlással, másrészt a termelő üzemek bírság-fizetési kötelezettségeinek növekedésével és a víztisztító berendezésekre fordított milliárdos nagyságrendű beruházásokkal lehet érzékelni. Mind az ipari, mind a kommunális vízigény és a vízfelhasználás rohamosan növekszik. A vízügyi szakembereknek nemcsak annyi vizet kell biztositaniok, amennyi ellátja az ipari üzemeket, hanem a lakosság és a mezőgazdaság számára is kellő mennyiségű és tisztaságú vízről is gondoskodniok kell. A vízellátás fontosságát a világ minden országában érzik és nem kis erőfeszítést, költséget igényel, munkát, energiát köt le a szükséges víz megteremtése és megfelelő tisztaságban való megóvása. Természetes, hogy a vízgazdálkodás számbaveszl mind a kitermelhető vízmennysiéget, de a felhasznált vízből azt is, * Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus 80. születésnapja alkalmából, a Magyar Tudományos Akadémián 1983. október 17-én rendezett tudományos ülésszakon elhangzott előadás rövidített változata. E tanulmány közlésével az 1984. augusztus 23-án váratlanul elhunyt, a vízföldtan területén is maradandót alkotó dr. Szádeczky-Kardoss Elemér emlékének is adózni kívánunk. (Szerk.) amit regenerálva, újra alkalmassá lehet tenni vagy ipari, vagy más fogyasztási célra. A természetes vizek felhasználásának fokozódásával az ellátási gondok azért is növekednek, mert a környezetvédelmi előírások világszerte egyre szigorúbbá válnak. A vízminőség-védelem jelentősége országos gonddá fokozódott, minthogy a vízfogyasztás az utóbbi években évente mintegy 25%-kal növekedett. Az ipar hazánkban is — mint legjelentősebb vízfogyasztó (évi 900 millió m 3), — egyben jelentős szennyvízkibocsátó is. Ennek a szennyvíznek csak mintegy a felet képes megfelelő mértékben tisztítani. Az ipari körzetekben a vízfolyásokba került szennyezett víz öntisztulása már nagyon korlátozott. A Világ Egészségügyi Szervezete (WHO), az egyes államok által rendszeresen kibocsátott vízminőségi követelmények — az ipari és főleg az ivóvízzel kapcsolatosan (1. táblázat) — két okból is egyre kisebb értékekben szabják meg a víz szennyező anyagainak megengedett felső határát: 1. a vizet szennyező anyagok fajtája egyre nő; 2. ezek egy része nehezen, vagy egyáltalán nem bomlik le, esetenként az élő szervezet azokat felhalmozza. 27
