Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szlabóczky Pál: Új szekevény hévforrások a pesti oldalon

lemző halobitás értékekkel [1]. Trofitása közepesen termő (mezotrofikus) kategóriába esik. Ez megegyezik a Balaton középső medencéjének trofitásfokával [1]. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált terület a Balaton kevésbé szennyezett területeihez tartozik. A Keszthelyi- és Szigligeti-öbölnél tisztább, míg a Siófoki-medencénél szennyezettebb. IRODALOM [1] Bárányi S. szerk.: Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 112. SZ. VIZDOK, Bp. 1979. 220—231. [2] Kovács M. szerk.: A környezetvédelem biológiai alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1977. 133—136. [3] Vörös L.—Vízkelety E.—Tóth F.—Németh J.: A Keszthelyi-medence trofitási viszonyai 1979-ben. Előadásként elhangzott a XXII. Hidrobiológus Napokon. Tihany, 1980. Üj szökevény hévforrások a pesti oldalon DR. SCHEUER GYULA*—SZLABÓCZKY PÁL** * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, ** Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat 1. Bevezetés A budapesti hévforrások vízföldtani viszonyainak teljesebb megismeréséhez jelentősen hozzájárulnak azok a vizsgálatok és kutatások eredményei is, amelyek a város, illetve az ország fejlődését biztosító beruházásokhoz kapcsolódnak. Így a METRÖ-vonalak létesítését megelőző mérnökgeológiai és vízföldtani vagy az Eocén-programmal kapcsolatos hidrogeológiai kutatások alapvetően és jelentősen bővíteték a fővárosra vonatkozó ismereteinket mind földtani, mind vízföldtani szempontból egyaránt. A Kálvin tér—Gellért tér közötti metrószakasz építését megelőző mérnökgeológiai kutatófúrások olyan eredményeket szolgáltattak, amelyekkel egy korábbi (1962—63) megfigyelések alapján valószínűsített Duna-balparti, a mederben fakadó szökevény hévforrások létezése bizonyítást nyert. A budapesti szökevényforrások jelentősége miatt javaslatot teszünk azok elnevezésére, a magyar vízföldtan kiemelkedő alakjairól. 2. A budapesti szökevény hévforrások vízföldtani viszonyai Budapesten a szökevényforrások helyileg négy helyen voltak ismertek (1. ábra). A legészakibb források a Rákos patak torkolatával és a Szabadság strandfürdővel szemben fakadtak a Dunában, illetve annak egy elkotort zátonyán [3]. Javasoljuk ezeket Szabó József szökevényforrás névvel jelölni. A másoaik szökevényforrás kilépési helyeként rögzítették a Margitsziget északi végének közelében, a nyugati oldalon levő mederszakaszt. A Zsigmondy Vilmos által fúrt I. sz. kútnak célja éppen az volt, hogy a sziget vízjárta partján fakadó meleg vizet védett helyen hozza fel [3], E forráscsoportot hasznosítójáról, Zsigmondy Vilmosról neveztük el. Alföldi L. [1] a Lánc-híd—Margit-híd közötti Duna-szakaszon említ még szökevényforrásokat Szabó Józsefre való hivatkozással. E legkevésbé ismert mederforrásokat Vendl Aladárról kívánjuk elnevezni. A negyedik szökevényforrás-csoportot Schfarzik F. [6] írta le a Gellérthegy keleti lábánál a Szabadság-hídtól északra levő szakaszról. Ezeket pedig első részletes leírójukról Schafarzik Ferencről indokolt elnevezni. A hévforrások a Dunántúli-középhegység északkeleti szárnyához kapcsolódó félig nyitott karszthidrodinamikai rendszer megcsapolóiként funkcionálnak. A források meghatározott vízföldtani viszonyokhoz kapcsolódnak, mert ott fakadnak, ahol a vízvezető karsztos kőzetek térszínileg a legalacsonyabban fekszenek, vagyis a holocén felszín legmélyebb szintjein. Máshol azért nincsenek források, mert a vízvezető kőzetek vagy nagyobb vastagságú harmadidőszaki vízzáró képződmények fedik vagy a felszíni kibukkanásaik magassága meghaladja a hévíz rezervoár dinamikai egyensúlyából adódó nyomásértéket. A források morfológiai helyzetük alapján részben az ármentes teraszokon, részben az ártéri szinteken, részben pedig a Duna-mederben, vízföldtanilag felszíni kibukkanású kőzetből vagy pedig elfedett sasbécből fakadnak. Ez utóbbi forróstípus az uralkodó az elmúlt évtizedekben végzett vizsgálataink szerint. A budapesti szökevényforrások vízföldtanilag a szubaquatikus források csoportjába tartoznak és ezen belül a folyóban kilépők (szubfluviatiiis) típusába. E forrásgenetikai adottságok alapján a szökevényforrásoknak lényegében két fő típusát lehet megkülönböztetni. 1. ábra. A szökevényforrások áttekintő helyszínrajza 1-5. Szökevény forrás, 1. Szabó József (Fürdőszigeti) szökevényforrások, 2. Zsigmondy Vilmos (Margitsziget északnyugati! szökevényforrások, 3. Vendl Aladár (Margit hídtól délre) szökevény források, 4. Schafarzik Ferenc (Gellért hegyi) szökevényforrások, 5. Vitális Sándor (Szabadság híd pesti hídfőtől délre) szökevényforrások), 6—7. Fúrással feltárt sasbérc részlet 23