Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉS - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Tisza-hidrológia múltja és soronkövetkező feladatai

ságát és megbecsülését fejezte ki az arcképpel ellátott 100 koronás pénzérme, bélyeg és jó néhány emlékérem. A megemlékezések sora Bél Mátyás rendkívüli nagyságát mutatta be, akitől a hazaszereteten kívül számos tudományág műveléséhez szerezhettünk alapvető ismereteket, amelyek a jövőben még újabbakkal egészülhetnek ki. Munkásságának teljessé tételét — ahogyan az az MTA emlékülésén megfogalmazódott — ma már kizárólag magyar és szlovák közös összefogás útján lehet csak megvalósítani. Dr. Dobos Irma A Tisza-hidrológia múltja és soronkövetkező feladatai* DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR** A Tisza hidrográfiájának múltja kezdetben ugyancsak viharos volt. Nyomai a középsőmiocénig, mintegy 20 millió évre nyúlnak vissza, amikor az eurázsiai hegységképződés során felgyűrődött a Kárpátok lánca, és megszabta azt a keretet, amelyben később a Tisza története lejátszódott. 10 millió éven át „vajúdtak a hegyek" míg a pliocén kor kezdetére megszületett a Kárpát-medencét borító Pannoniai-beltó. Medencéje lassan szárazulattá töltő-i dött fel, a tó fokozatosan zsugorodott, míg végül a középső-pleisztocénben kialakult a Tisza vízrendszere. A Tisza 200 000 évre visszavezethető történetéről sokáig csak „a kövek beszélnek". írásos nyomaink — tudomásom szerint — ennek az időszaknak csak az utolsó századrészéről vannak. A koraiak egyikét Strabon magyar fordításban is megjelent Geographiá-jának köszönszönhetjük. A kereken 2000 éves mű szerint a géták és dákok földjén „keresztül folyik a Marisos a Danuviusba. Ezen szállították a rómaiak a hadi készleteket." A Dunába ömlő Marisos-on, Maroson, nyilván az Alsó-< Tiszát kell értenni, Strabon a Tisza, Szeged feletti szakaszát, amelyről nem volt közelebbi értesülése, a Maros mellékfolyójának gondolta. Adatával egyébként Augustus császárnak időszámításunk kezdeti éveiben az Alföldön folytatott hadműveletére utal, és arról tanúskodik, hogy Marosújvár sóbányája már Dácia meghódítását száz évvel megelőzően szállított sót a rómaiaknak. A Tiszára vonatkozó ismereteinket továbbra is sokáig a földrajznak köszönhetjük, amely a földtudományok különböző ágainak kialakulása előtt az embert körülvevő világ valamennyi jelenségének leírására kiterjedt. Szorosan vett vízrajzi adatokat mindazonáltal hiába keresnénk, még a XVIII. század földrajzi irodalmában is, pl. Bél Mátyás 1735 és 1742 között Bécsben kiadott, ötödik kötetének felénél megszakadt nevezetes munkájában, a „Notitia Hungáriáé Novae historico-geographicá"-ban. A XIX. század első felének földrajzkönyvei jobbára politikai-statisztikai természetűek. Jellegzetes hazai képviselőjük Fényes Elek „Magyarország mostani állapota statisztikai és geográfiai tekintetben" című, 1836— 1840-ben megjelent munkája. Vízrajzi viszonyaink első tudományos összefoglalása Hunfalvy János nevéhez fűződik. „Magyarország természeti viszonyainak leírása" című háromkötetes kézikönyve azonban, mint a címe is mutatja, leíró természetű. Az adatanyag szegénysége miatt nem is lehetetett más. A Tisza közelebbről is érdekelte Hunfalvyt, mert 1867-ben külön tanulmányt írt róla az österreichische Rundschauban. A térképek a II. századi Ptolemaiosz-tól kezdve fokozatosan vezettek el a jobbára elbeszélések alapján rajzolt kezdetleges és torz ábrázolásoktól a XVII— * Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályának 1983. április 25-én tartott „A Tisza hidrológiájának múltja és jövője" c. ankétjának bevezető előadásaként. *• Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottsága e tanulmány közlésével kegyelettel adózik dr. Lászlóffy Woldemár — nyolc évtizedet meghaladó, eredményekben gazdag életút után — 1984. január 16-án elhunyt tiszteleti tagunk, mindnyájunk által nagyrabecsült Woídi bácsi emlékének. (Szerk.) XVIII. századnak legalább a vízhálózatot helyesen feltüntető térképéig. Ennél többet nem nyújtott a hidrológus számára. Hiszen Mikoviny Sámuel kimagasló értékű megyei térképei, úgy mint a szabályozási célból nagy számban készült korabeli térképlapok csupán mozaikkockák. Igaz, hogy a Tisza vízgyűjtő területének első elfogadható áttekintő térképe, a monarchia első katonai felmérésének eredményei alapján szerkesztett 1:192 000 méretarányú Neu-féle munka kereken 200 éves, azonban hadititokként őrizték, és csak a Helytartótanács kapott a magyarországi lapokból egyetlen másolatot. A Tisza hidrológiai múltjának első szakaszát — mondhatjuk őskorát — mégis alapkőletételnek minősíthetjük. * * * A Tiszára vonatkozó első műszaki-hidrológiai megfigyeléseknek csak az emléke maradt fenn. Tudjuk, hogy Huszár Mátyás 1822-ben Szegednél végezte nemcsak a Tiszán, hanem országos viszonylatban is a legelső sike-' res vízhozammérést. Kereken 10 évvel az első állandó tiszai vízmérce felállítása előtt! A nagy szabályozási munkákat előkészítő vízrajzi felvételeket, mint tudjuk, a Körös vízrendszerében kezdték. Huszár a befogadó Tisza Abádszalók és Szeged közötti szakaszára is kiterjesztette a munkát. Tervében összesen 39 szelvényben irányzott elő vízhozammérést. Közülük 8 esett a Tiszára. Egy 1823-ban kelt latin nyelvű jelentéséből kiderül, hogy a mérések 28 szelvényben meg is történtek — többek között a Tiszán a Maros torkolata fölött és alatt, valamint a Maroson is. Az eredményeket összefoglaló iratok valahol az Országos Levéltárban lappanganak — ha 1945-ben el nem pusztultak — a mérésnél követett eljárás leírása azonban magában véve is érdekes. „A Tisza szélességében mintegy 20 lábnyi (6,7 m!) távolságban mértük a sebességet — írja Huszár — az egyes függélyekben lábankénti (32 cm) mélységben 100 másodpercig." (Hadd emlékeztessek rá, hogy az egyes pontokban elvégzett mérés után a műszert ki kellett emelni a vízből a fordulatszámok leolvasása végett.) A Körös-vidéken végzett első vízhozam mérések ered-' ményeihez. hasonlóan .nem maradtak fenn az első vízállás-feljegyzések sem. A vízmércék felállítása előtt csak a nagyobb árvizek magasságát rögzítették egy-egy maradandóbb jellegű épületen. Így ismerjük az 1772. évi szegedi maximumot, amely a mai mércén 630 cmnek felel meg. Ez az egyetlen XVIII. századi adatunk a Tisza vízjárásáról. Az 1816. évi árvíznek is csupán a 623 cm-ies szegedi tetőzéséről van feljegyzés. Az 1830. évi árvíz magasságát Tokaj és Szeged közt 6 szelvényben jelölték meg. A vízállás naponkénti feljegyzését Szegeden kezdték el, ahol bizonyosan hajózási célból létesült 1831-ben a Tisza első állandó jellegű vízmércéje. A szabályozási munkákkal kapcsolatosan az ötvenes években felállított további mércéket az 1855. évi árvíz után a vízjelzés megszervezése során követte a többi. Ennek köszönhető, hogy Hunfalvy megőrizte számunkra az 1858. évi tiszai kisvíz néhány adatát. A mellékfolyókon jóval később, jobbára a 70-es években került sor a vízállás-észlelés megszervezésére. Rendszeres vízállás-feljegyzések azonban az 1876 előtti időkből nem maradtak fenn. 5