Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Vágás István: Dr. Lászlóffy Woldemár: A tudományos munkásság gyakorlati tundivalói (Könyvismertetés)

A tudományos munkásság gyakorlati tudnivalói (Vízügyi szakemberek számára) (írta: dr. Lászlóffy Woldemár, a Magyar Hidrológiai Társaság kiadása, Budapest, 1981. 92 oldal) A Magyar Hidrológiai Társaság a MTESZ nyomda közreműködésével — elsősorban a fiatal, pályakezdő szakemberek munkájának segítésére, de a már régebben gyakorló szakemberek munkájának megkönynyítésére is — kiadta dr. Lászlóffy Woldemár néhány évtizeddel ezelőtt elkészített, de a könyvforgalomban már régen nem kapható könyvecskéjét. A fiatal szakemberek általában még gyakorlatlanok az előadások megtartásában, vagy tudományos tanulmányok összeállításában. Maga a szerző sem volt mentes annak idején ezektől a nehézségektől. Oktatói és szerkesztői munkája során azután szükségét érezte, hogy előadássorozatot dolgozzon ki a tudományos kutatás és eredményközlés módszertanáról. A mostani könyvecske, vagy talán: kis füzet már a szerzőnek fél évszázadnál is hosszabb tudományos munkássága tapasztalataira is épít. A szerző a tudományos közlés alapjának az anyaggyűjtést tekinti. Ehhez ad először tanácsokat. Az irodalomkutatásnak a könyvtárak által szabványosított segítő eszközei sok felesleges munkától mentesíthetik a kutatókat. A megtalált adatok nyilvántartása is sok elmés módszerrel könnyíthető. Előnyös a kutatásokban az idegen nyelvek ismerete. A mérnöki adatok értékelésében ezen kívül a mérnöki megfigyelés szerepe is nagy jelentőségű. A tudományos előadás összeállításánál a hallgatóság összetétele, az előadás célja és helye is fontos meghatározó. A leglényegesebb az előadás helyes felépítése. Ezt lelkiismeretesen el kell készíteni, akár vázlatkészítéssel, akár teljes megszövegezéssel. Az előadás mondanivalóját logikusan tagolni kell. A világos kifejezésmód és a helyes magyarság követelményei alapvetőek. Az előadásnak szükséges és elégséges időtartama van, és célszerű minél alkalmasabb segédeszközöket használni az előadás során. A szerző itt talán nagyobb jelentőséget tulajdonít a legegyszerűbb — az elromlástól is a legkevésbé veszélyeztetett — segédeszközöknek, mint pl. a ma használatos legmodernebbeknek. Az ipari TV, vagy a hangrögzítés eszközeit pl. nem részletezi a könyvecske, feltehetőleg azért, mert a szerző saját tapasztalatai ezekre a nemrégen hozzáférhető eszközökre már nem vonatkozhattak. Mindez nem érinti a viták lefolytatásának és általában az előadások megrendezésének egyéb fontos kérdéseit. A tudományos közlemények összeálításában szükségképpen más célokat és kifejezési eszközöket kell igénybe vennünk, még akkor is, ha ugyanarról a témáról van szó. A közlemény hatóköre tágabb az előadásénál. Itt a világosságnak, szabatosságnak és magyarosságnak a követelményei még nagyobb jelentőségűek. A közlemények megszövegezésénél vigyáznunk kell arra, hogy a szaknyelv ne tartalmazzon feleslegesen — még a tudományosság látszata érdekében sem — idegen kifejezéseket, vagy nyakatekert mondatfűzéseket. A könyvecske bemutatja a kéziratkészítés nyomdai szabályait is, amelyek betartásának nagy jelentőséget tulajdonít. Örvendetes, hogy a könyvecske iránt — mindjárt megjelenése után — nagy érdeklődés nylvánult meg. Társaságunk titkársága a kiadással helyesen ismerte fel a kezdő és a már gyakorló szakemberek igényét tudományos közléseik színvonalának emelésére. Dr. Vágás István Bendefy László, összeállította: Vértesi Péterné. Vasi Életrajzi Bibliográfiák IX. Kiadja a Savaria Múzeum, Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár. Készítette sokszorosított formában a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár rotaüzeme. 500 pld., A/5 méret, 133 oldal. Szombathely, 1983. A „történész és természettudós", ahogy a kiadvány belső borítóján olvashatjuk — immár halála után 6 évvel — még tisztábban áll előttünk és a piedesztál még magasabb fokára hágott, mint életében. Az igazi emberi és szellemi értékek megrajzolásánál fokozatosan eltűnnek az idő múlásával az eredményekhez vezető út buktatói, és lassan csak a végeredmény: az alkotás áll előttünk, és ebből igyekszünk az alkotót és az embert megismerni, tulajdonságait körvonalazni. De vajon, igazán ismerhetjük-e, teljes tárgyilagossággal meg tudjuk-e ítélni egy olyan tudósnak az életét munkásságát, mint Bendefy Lászlóét? A belső indítékok, amelyek egy nagyra hivatottságot irányítanak, vajon eléggé világosak-e előttünk, vagy csak kísérletezünk ezek megismerésével? Talán a szülőföld érzi és tudja legjobban, hogy szülötte milyen határozott célkitűzéssel indult az életbe és ehhez milyen mélységes hivatástudat és -szeretet járult. A tudós odaadó ragaszkodását nemcsak a szűkebb haza, Vasvár, de az egész megye mindenkor messzemenően viszonozta, és ennek szép és nemes megnyilvánulását tarthatjuk most kezünkben. Ilyen nagy gonddal összeállított teljes bibliográfiára csak a szülőföld és az első munkahely képes, amely fölöttébb büszke a nem mindennapi teljesítményt nyújtó fiára. E büszkeség nem indokolatlan, hiszen már első látásra döbbenetet vált ki a 677 publikációnak a száma! A több helyen megjelentetett írásai közül itt csupán egy kapott számozást, de ha szigorúan a megjelent írások számát akarjuk számba venni, akkor az jószerivel a hétszázat is meghaladhatja. A kötetben a publikációknak nemcsak egyszerű felsorolását találjuk, hanem az azokhoz kapcsolódó ismertetéseket is a szerző, a folyóirat, az évszám, a füzet és az oldalszám feltüntetésével. Színessé teszi a kiadványt több kiemelkedő monográfia címlapja. A mintegy 1200 kötet, tanulmány és Bendefy Lászlóról szóló írások gyűjtése Vértesi Petemének köszönhető, aki egyben a most megjelent kiadvány összeállítója is. Az ő előszava után Varga Domokos bevezető tanulmánya következik, amely a természettudós életútjának főbb állomásairól ad számot. A kötet I. része Bendefy László műveit részlegesen feltáró bibliográfiát sorol fel. Ezután témák szerint, azon belül időrendi sorrendben a tulajdonképpeni szakirodalmi munkássággal ismerkedhetünk meg a II. fejezet 12 témakörében. Legkorábbi munkái régészeti, őslénytani és antropológiai témát ölelnek fel, de még az 1970-es években is visszatér, ha csak egy szemvillanásra is, kedves őslénytani témájához (11—50. sz.). Ilyen irányú tevékenysége akkor kezdett kibontakozni, amikor egyetemi hallgató korában a szünidőt a Vasvármegyei, ma Savaria Múzeum természetrajzi tárának rendezésére szánta, illetve a megyében és környékén értékes múzeumi anyagot gyűjtött. Ebben az időben indította újra a baltavári ásatásokat, végezte a Vas megyei lignittelepek kutatását. Az 1930-as évek elején kezd behatóan foglalkozni a magyarság őstörténetével. E munkái közül messze kiemelkedik a Vatikánban folytatott levéltári kutatása, és ennek eredménye meglehetősen későn, az 1977-ben kiadott gyűjteményben jelent meg. Levéltári kutatását nagymértékben elősegítette tökéletes latin nyelvtudása és páratlan szorgalma (Történelem, 51—108. sz.). A Földrajz c. témakörben igen sok népszerűsítő, a világ minden tájáról vett újszerű eredmények ismertetését találjuk (109—129. sz.). Mindig geológusnak vallotta magát, így érthető, hogy alapos művelője volt az ásványtan, földtan, talajtan, hidrológia tudománynak. Megjelent munkái között találjuk a szűkebb haza, Vas megye feldolgozását, majd ebből kilépve regionális vizsgálódást folytat a Kárpátmedencében. Időnként azonban vissza-visszatér Vas megyéhez, s nem mulasztja el, hogy minden jelentősebb földtani és vízföldtani eseményt ne hozzon nyilvánosságra. Számos dolgozata foglalkozik a Balatonnal: a vízszintingadozás okával, az iszaprétegek kormeghatározásával, a vízgyűjtő geomorfológiájával (130—255. sz.).