Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Góg Imre: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1983. évi erdélyi tanulmányútjáról

dolgozatról a generál report úgy adott minden fontos adatot, megállapítást kiemelő ismertetést, hogy egyben az iszapkérdés leglényegesebb részleteit is érintette. A dolgozatokban összegeződtek a több éve folyó hazai kutatás eddigi eredményei és a szekcióülés fontos iránymutatást adott a jövő számára. Sajátosan magyar problémának tűnik az I. Szekció utolsó témaköre, amely a települések nem csatornázott területeiről származó folyékony hulladékok kezelésével, elhelyezésével foglalkozott, s amelyhez csak hazai szerzőktől érkezett összesen 8 dolgozat. A II. Szekció a szilárd hulladékokkal kapcsolatos témaköröket foglalta össze, a MTESZ Székházában. Az első témakör generál reportja a települési szilárd hulladékok (városi szemét) minőségét, eltávolítását és ártalmatlanítási módszereit, ezek környezeti hatásait tárgyaló 15 magyar és 4 külföldi dolgozatot ismertette. A második témakör az ipari (élelmiszeripari) szilárd hulladékok hasznosíthatóságára mutatott rá. A 8 hazai és 4 külföldi dolgozatra támaszkodó összefoglaló előadás kitért a preventív hulladékcsökkentés jelentőségére, majd az ipari hulladékoknak a talajjavításban, illetve a takarmányozásban történő hasznosítási lehetőségeit emelte ki. Végül a II. Szekció harmadik témakörében a mezőgazdasági eredetű szilárd hulladékok ártalmatlanításáról és hasznosításáról volt szó. A 7 magyar és 4 külföldi dolgozatot ismertető generál report a mezőgazdaságban melléktermékként keletkező biomassza felhasználásának és egyben ártalmatlanításának lehetőségeit a talajba történő visszajuttatásban (bio-komposzt, trágyázás), az energiatermelésben (biogáz, pirolizis), a takarmánykészítésben és az ipari (vegyipari) felhasználásban látja. A hagyományos dolgozatokon felül egyes szerzők éltek a meghirdetett lehetőséggel és poszter-anyagokat is beküldtek a konferenciára, amelyekből tetszetős tablók készültek, jórészt a VIZITERV egységes kivitelezésében. A konferencia részvevői június 2-án tanulmányutakon vettek részt. Az egyik szakmai kirándulás Kecskemétre és Hernádra vitte el a folyékony hulladékok hasznosítása iránt érdeklődőket. A másik tanulmányút a szilárd hulladékok kezelésének megoldásait mutatta be Budapest és Vác térségében. A konferencia június 3-án, az Akadémia Dísztermében tartott záró plenáris üléssel ért véget, ahol dr. Hajdú György vezérigazgató, az ISWA Magyar Tagozatának vezetője foglalta össze a tanácskozások eredményeit, és terjesztette elő a szekcióüléseken kialakított ajánlásokat, amelyeket a rendező szervek — mint a szakemberek társadalmi fórumon kialakított testületi véleményét — eljuttatnak az illetékes kormányzati szervekhez. A konferencia kiadványa tartalmazza a bejelentett dolgozatok rövid összefoglalóit (kivonatait), valamint a plenáris ülés előadását és az egyes témakörök összefoglaló előadásait (generál reportok). A kivonatokat tartalmazó kötet magyarul, németül, angolul és oroszul, a generál reportok kötete magyarul és németül áll rendelkezésre. Az egyes beküldött dolgozatok eredeti nyelven megrendelhetők a konferencia titkárságán (Magyar Hidrológia Társaság, 1372 Budapest, V. Kossuth Lajos tér 6—8. IV. 425. — Telex: 225792). A megrendelhető dolgozatok jegyzékét a titkárság kívánságra díjmentesen megküldi. Az ismertetésék alapján a konferenciát összességében sikeres és jelentős eseménynek könyvelhetjük el a környezetvédelmet szolgáló hulladékkezelés, ártalmatlanítás és hasznosítás területén. Ez volt az első alkalom Magyarországon, hogy a települési, az ipari és a mezőgazdasági eredetű szerves hulladékok, melléktermékek ártalmatlanításának és hasznosításának kérdéseit együttesen, ilyen széles szakmai fórumon sikerült áttekinteni. Arra is ez volt az első alkalom, hogy együtt tárgyalták meg a folyékony és a szilárd hulladékok ártalmatlanításának és hasznosításának kérdéseit, keresve a közös kezelés és elhelyezés lehetőségeit. Ezáltal mód nyílott arra, hogy a két, sok tekintetben elkülönülő szakterület képviselői jobban megismerkedjenek egymással, egymás gondjaival, a féladatokban jelentkező azonosságokkal és különbségekkel, továbbá azokkal a lehetőségekkel, amelyek a közös megoldások terén mindnyájuknak segítségére lehetnek. Megmutatkozott a konferencián, hogy a tudomány és a gyakorlat — ha nem is mindig teljes összhangban, de — szoros együttműködésben keresi a legjobb, a biztonságos és mégis viszonylag gazdaságos hulladék ártalmatlanítási és hasznosítási módszereket. Bár a résztvevők arányai miatt a konferencia eredményeinek mindenekelőtt hazai alkalmazása várható, a rendezvény jó alkalom volt több ország neves szakértőinek találkozására, eszmecseréjére. Számunkra mindenképp hasznos volt megismerni külföldi kollégáink véleményét, eredményeit, de reméljük, hogy vendégeink sem mentek haza üres kézzel konferenciánkról. Hiszen valamennyi szekcióülésen szó volt konkrét hulladékkezelési és hasznosítási módszerek bemutatásáról, új kutatási eredményekről, új technológiákról. Sajnálatos, hogy alig esett szó az ezekkel kapcsolatos építési és gépészeti kérdésekről, és nem volt egységes a tárgyalás mélysége a mennyiségek és a minőségek kérdéseinél sem. Míg a követelményrendszer, az előírások kellő mértékben hangot kaptak, a gazdaságossági elemzések, értékelések csak a települési szennyvizek és a szennyvíziszapok esetében voltak elégségesek, örvendetes viszont, hogy a konferencia rámutatott néhány perspektivikus, a gyakorlatban bevált módszerre, így a szennyvizek és a szennyvíziszapok nyárfás elhelyezésére, továbbá a szilárd települési hulladékok prizmás lerakására. A konferencián hangoztatott vélemények aláhúzták a hulladékok együttes kezelésének és regionális lerakásának fontosságát, a környezetvédelmi követelmények szigorú betartásával. Mindezek nyomán joggal bizakodhatunk abban, hogy a konferencia tárgykörébe tartozó szakterületen ez a nemzetközi tanácskozás is elősegítette a társadalom egészének nagy gondot okozó hulladékok kezelését és hasznosítását, a hulladékszegény és a hulladékhasznosító technológiák kialakítását, és ezen keresztül hatékonyan szolgálta a társadalomra háruló infrastrukturális problémák viszonylag gazdaságos megoldását, valamint az emberi környezet védelmét és fejlesztését. Dr. Vermes László Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1983. évi erdélyi tanulmányútjáról A Magyar Hidrológiai Társaság 1983. július 10—18. között megrendezett erdélyi tanulmány útjának célja a hegyvidéki víztározók és a kapcsolódó egyéb vízi létesítmények megtekintése volt (1. ábra). Gyula és Gyulavarsánd között léptük át az országhatárt, a Fehér-Körösön 1896-ban épült tűsgát közelében. Köröskisjenőnél áthaladtunk a Fehér-Körös hídján, majd 10 km-rel távolabb Nagyzerind községnél a Fekete-Körösön. Nagyszalontán ittunk a Zsigmondy Béla (1848—1916) által 1890-ben fúrt díszes kút vizéből, majd kereszteztük a Felfogó-csatornát, melyet Kvassay Jenő (1850—1919) 1877-ben készült tanulmánya alapján építettek. Tenke község után a Királyerdő nyugati lejtői mellett haladtunk el. A táj eredetisé48