Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Ásványvízkutatás és -feltárás Parádsasváron

legét a gyenge gázutánpótlódás (kénhidrogén és szénsav) miatt elveszíti. A kút kis átmérője (300 mm) miatt pedig csak csekély vízmennyiség tározására alkalmas [5]. A szakvélemény kedvezőtlen vizsgálati eredményei ellenére az üzemeltető 1969-iig gyógyvízként, majd a számos kifogás miatt 1970-től szénsavval dúsított ásványvízként forgalmazta. Legújabb kutatási eredmények A gyógy- és ásványvíztelep 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat Gyógy- és Ásványvíz Üzemének kezelésébe került, és természetesen újból felvetődött a vízmennyiség növelésének szükségessége. Ezt egyrészt a két víztermelő egység termelési technológiájának módosításával, másrészt fúrásos kutatással kívánta elérni. Az 1976. évi kutatási tervben a két telepen egy-egy kutatófúrás szerepelt, mivel a morfológiai viszonyok és a beépítettség kizárólag erre adtak lehetőséget. Ké-I sőbb ez annyiban módosult, hogy a Bivalykút közelében egy további 30 m mélységű fúrást is telepítettek. Az üzem elsőként a Nagy-Csevicénél 2 nagy befogadó-képességű tartályt, később helyettük egy 2000 l-es nyomásálló KOR tartályt állított be a gyógyvíz összegyűjtésére. Ugyancsak a tárolóteret kívánta növelni 1977-ben és 1979-ben a forrás kilépési helyén több köbméter kvarckonglomerátum kitermelésével. A forrás több éves pontos műszeres méréséből azután értékes megállapításokat lehetett végezni. Eszerint január és április között április és június között július és október között november és december között 1300—1500 1/d 1500—1600 1/d 1100—1200 1/d 1000 1/d körüli gyógyvíz-mennyiség kitermelésére nyílik lehetőség. A forrás több mint 100 évvel ezelőtt feljegyzett hozama majdnem kétszeresére növekedett: (1860) (1977) (1978) (1979-től) 0,87 l/p 0,76 l/p 0,91 l/p 1,4 l/p Az 1970-es évek második felében a Kis-Csevice ásványvizében azbesztszálak és -pelyhek jelentek meg, amiből arra lehetett következtetni, hogy az ac.-csövet a szénsav és a kénhidrogén megtámadta. Ez azt jelentette, hogy az ásványvíz tisztaságát kizárólag a kút teljes felújításával lehetett biztosítani. 1979-ben az azbeszt- és a kőagyagcső kiépítése, majd bővítő fúrás után az 1200 mm 0-jű acélcsövet 1,20 m-ig, az 1000 mm 0-jű üvegszálas poliésztergyantából készült csövet pedig 3,9 m-ig helyezték el. A csövek és a lyukfal közötti részt — a szennyezés kizárására — kicementezték, a talp tisztításával a nagyobb vízbeáramlást lehetett biztosítani [3, 4], A kitermelt ásványvíz mennyiségének fokozatos növekedését az alábbi adatok bizonyítják: (1903) (1957) (1961, 1966) (1979) 0,21 l/p 4 l/p 5—6 l/p 7,5—8,0 l/p A nagyobb vízmennyiség kinyeréséhez feltétlenül hozzájárult a már 1957-ben javasolt nagy átmérőjű kút létesítése [5], Ezzel és a két 400 literes műanyaggal bélelt tartály beállításával a tárolótér jelentősen megnőtt, s így a palackozás folyamatosságát is biztosítani lehetett [4], E műveletekkel párhuzamosan 30 m mélységig fúrásos kutatás is kezdődött. Az 1. sz. kutatófúrás a NagyCsevicétől nyugatra kb. 60 m távolságra mélyült. MH után a tervmélységen belül a kitűzött célt nem sikerült elérni, ezért a fúrást 65 m-ig tovább mélyítették, majd a kútkiképzés után a tárolótér növelésére a felső szakaszt 6,0 m-ig kibővítették. A földtani feldolgozás 2 m negyedidőszaki agyagréteg alatt 12,5 m-ig felsőpannoniai (?), 65 m-ig pedig oligocén kiscellien (rupéli), esetleg egerien (kattá) képződményeket valószínűsített. A Kis-Csevicétől délre kb. 20 m-re mélyült 2. sz. kutatófúrás, mivel majdnem teljes egészében magfúrással mélyült, már lényegesen megbízhatóbb adatokat adott a földtani felépítésről. A Nagy-Csevice forrás „kültőjének" anyagával megegyező konglomerátumot itt 6,0—8,0 m között sikerült harántolni. Széles Margit a 13,6—14,5 m közötti agyagmárgában Limnocardium sp. töredékes példányait határozta meg, és ezért az 1,6—16,0 m közötti szakaszt feltételesen a felsőpanno-l niai aljának, esetleg az alsópannoniai tetejének minősítette. E területről eddig ismeretlen pliocén képződmények új megvilágításba helyezhetik a földtani felépítést. A végleges rétegtani kép kialakításához természetesen még további vizsgálatok szükségesek. A 16 m alatti képződményeket (agyagmárga, homokkő, meszes agyag, agyag) a közbetelepült bontott vulkáni tufa alapján feltételesen a miocénba sorolta az anyagfel1 1. ábra. A parádsasvári források, kutak és kutatófúrások helyszínrajza 1. Források és kutak az 1903. évben, 2. Tervezett kutatófúrás és -akna az 1953. évben, 3. Kutatófúrás és kút az 1977—78. évben. 34