Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Tóthné Németh Ildikó: A budai-hegységi dunai magaspartok építéshidrológiai viszonyai

2. ábra. Áttekintő építéshidrológiai szelvények 1. Felsőeocén karbonátos üledékek (mészkő, márga) jó és közepes vízvezető; 2. Alsó- és középső-oligocén (agyagmárga, agyag) rossz vízvezetö, vízzáró; 3. Negyedidőszaki dunai kavicsos üledékek, jó vízvezető; 4. Negyedidőszaki ártéri üledékek, gyenge vízvezető; 5. Feltöltés; 6. Talajvíz; 7. Termális karsztvíz; 8. Kevert vizek (talajvíz, termális karsztvíz); 9. Feltételezett vető. Hidrodinamikailag két nagy egységet lehet megkülönböztetni, amelyek egyes területeken kapcsolódnak egymáshoz. Az első ilyen önálló egység a dunai üledékek parti sávja, ahol talajvíz van. Ennek vízszín ingadozását döntően a folyó vízállása vezérli. Alacsony vízálláskor megcsapoló, árvízkor betápláló szerepet tölt be. Ez 1—3 m-es vízszín igadozást okoz. A kavicsos összlet vizét táplálja még a magaspartok felől jövő talaj- és résvíz is. Csak olyan részekről érkezik a talajvíz, ahol A víztartó rétegek feküjét vízzáró képződmények alkotják. Ha vízvezető kőzet van a feküben, ott a beszivárgó víznek nincs lehetősége a felhalmozódásra, tovább szivárog a rések, repedések mentén a mélybe. Ezért ilyen helyeken nincs talajvíz, mint pl. a Frankéi Leó utca mentén a budai márga kibukkanási területén. Legnagyobb mennyiség a Várhegy—Rózsadomb között kialakult völgyből származik, mert ez gyűjti és vezeti le a két oldalán húzódó lejtők talajvizét is. Kisebb menynyiség adódik át a József-hegy és a Várhegy északi részének keleti lejtői felől is. A Várhegy déli részén a budai márgából álló szakaszán résvizek átáramlása a talajvízibe valószínűsíthető. Talajvíz szállító völgy még az Ördög-árok is. Ez mélyen benyúlva a hegységbe, annak felszíni és felszínalatti vizeinek fő levezetője és kapcsolódva a parti sávhoz adja le vizeit közvetlenül vagy közvetve a folyónak. A Gellérthegy észak-lkeleti előterében e hidrodinamikai egység megszűnik. A második önálló hidrodinamikai egység a termális karsztvizekhez kapcsolódik, amelynek egyes kibukkanásaiból fakadnak a méltán híres gyógyforrások. Tehát e tájegység területen levő karsztos kőzetek mint a hidrodinamikai rendszer megcsapoló részeiként funkcionálnak. A termális források fakadási helyük alapján az erózió-bázison, illetve az alatt kilépő források csoportjába tartoznak. Egy részük mederforrás, mert a Dunában fakadnak, másik részük parti rézsű forrás, mert a partoldalban törnek fel. Ezek a típusos szubfluviatilis források csoportjába tartoznak. A harmadik részük a folyó üledékeken keresztül törve mint ártéri forrás jelenik meg (időszakosan szubfluviatílis forrás). A negyedik típusú források a Duna árvízszintje felett törnek a felszínre közvetlenül a víztartó kőzetből. A Gellérthegynél az első két típus az uralkodó, míg a Lukács-Császár fürdőre a másik kettő jellemző. A kilépési helyekből adódóan a folyónak helyileg befolyásoló szerepe van a hidrodinamikai rendszer megcsapoló részére. Ez részben közvetlenül, részben pedig közvetve érvényesül. A szubfluviatílis forrásoknál közvetlen öszszefüggés, kapcsolat alakult ki, így a Gellérthegy környékén, a Duna befolyásoló szerepe a legnagyobb. Alacsony vízállások idején több termálvíz áramlik ki a rendszerből, mint magas vízszintek alkalmával, amikor átmenetileg érvényesül a visszaduzzasztó hatás. A Lukács—Császár fürdőnél a folyó kis és középvizek esetén csak közvetve a talajvizén keresztül érvényesül, miután itt nem a folyóban, hanem az egykori ártéren vagy a felett fakadnak. Az árvizek a Lukács fürdői források egy részét természetes állapot mellet eldöntötték. Ahogy emelkedett a folyó vízszintje és közeledett a forrásokhoz, úgy növekedett hatása is. Az emelkedő talajvíz miatt csökkent az eláramló hévíz menynyisége, ez növekvő forráshozamot eredményezett. Megváltozott a helyzet, amikor az árvíz elöntötte a forrásokat. A növekvő víznyomás következtében az árvízi forrásoknál csökkent a hozam, viszont megemelkedett a hegy lábánál az árvizek felett fakadóké. Így a karsztrendszerben fellépő folyók által okozott dinamikai hatás átmeneti forráshozam átrendeződést idézett elő. Az árhullám levonulása után természetesen visszaállt az egyensúlyi helyzet. Az előzőekben vázoltak alapján a vizsgált építéshidrológiai tájegység területén két olyan önálló hidrodinamikai rendszer található, amelyek egymástól teljesen eltérő adottságokkal és viszonyokkal rendelkeznek, de helyileg — Lukács—Császár fürdő — kapcsolatban vannak, így hatást fejtenek ki egymásra. Közös adottságuk még az, hogy a Duna befolyásoló tényező. IRODALOM [1] FÖMTERV: Talajmechanikai és építéshidrológiai szakvélemények. Kézirat. FTV Adattár 1960—1982. [2] FTV: Talajmechanikai, vízföldtani, épitéshidrológiai szakvélemények. Kézirat. FTV Adattár. 1950—1982. [3] Horusitzky H.: Budapest Duna-jobbparti részének (Budának hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, 18. 1938. 1—342. [4] Horváth J.: Hidrogeológiai megfigyelések az Erzsébet-híd alapozásával kapcsolatos talajfeltárás alkalmából. Hidrológiai Közlöny, 33. 1953. 55—59. [5] Horváth J.—Horváth L.: A budapesti termál gyógyvizek összefüggése. Hidrológiai Közlöny, 37. 1957. 275—284. [6] Láng S.: A Budai-hegység geomorfológiája. In: Budapest természeti képe. Akadémiai Kiadó. Budapest, 149—245. 1958. [7] Paál T.: Mérnökgeológiai vizsgálatok az Apostol utcai csúszással kapcsolatban. Mérnökgeológiai Szemle, 5. 1967. 13—20. [8] Pécsi M.: A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1959. [9] Scheuer Gy.—Tóthné Németh I.: Adatok Budapest dunajobbparti részének (Buda) építéshidrológiai viszonyaihoz. Hidrológia Közlöny, 62. 1982. 458—468. [10] Schafarzik F.: Szökevény források a Gellérthegy tövében. Földtani Közlöny, 50. 1920. 80—85. [11] Szabó Gy.: Az 1965. évi dunai árvíz hatása a talajvízre, a fővárosban. Hidrológiai Közlöny, 57. 1967. 553—559. [12] Véghné S.-né—Szentirmai I.: Budapest építésföldtani térképezése. Rózsadombi, Gellérthegyi térképlapok és magyarázók. Kézirat. FTV Adattár. 1974—1975. [13] Wein Gy.: A Budai-hegység tektonikája. MAFI Kiadvány. Budapest, 1977.