Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Domokos Miklós: Pillanatkép hidrológiai kutatásainkról

geket írt fel minden egyes folyószakaszra, figyelembevéve a határszelvényeken be- és kilépő víztömegeket, a meder- és hullámtéri tározódás változását, valamint a mesterséges vízkivételeket és vízbevezetéseket. Az 1978. év hónapjaira elvégzett vízforgalmi vizsgálat célja elsősorban a vízrajzi adatok fizikai ellenőrzése, de egyben jó tájékoztatást ad arról is, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben módosította az egyes szakaszok természetes vízforgalmát. Szldvik Lajos vízforgalml vizsgálata mintegy melléktermékként, a havonkénti (illetve dekádonkénti) konkrét vízkészlet—vízigényémérlegek sorozatát is szolgálhatja. Ha majd a tervezett utólagos alkalmazás eredményeként rendelkezésre áll a víztömegmérlegek eléggé hosszú (néhány évtizedes) sorozata, javasolnám ehhez a vízkészletgazdálkodási gyakorlatban alkalmazott vízmérleg-mutatók (pl. vízkorlátozási mutatók) sorozatának kiszámítását és statisztikai értékelését (pl. várható értékének előállítását). A kapott eredmények összevetése a hagyományos vízmérleg-metodikával számított vízmérleg-mutatókkal hasznos módszertani segítséget adhatna annak eldöntéséhez, hogy mekkora többletiníormáció várható attól, ha az eddigi ún. mértékadó vízmérlegek helyett konkrét vízmérleg-sorozatokat állítanak elő. 2.4. Vajk ödön hidraulikai úton víztömeg^mérlegeléssel a felszínesés időbeli változását érvényesíti, vagyis két független változós vízhozamgörbét alkalmaz. A CHÉZY-képletet négy tényezőre (felszínesés, eredő ellenállási tényező, mederfelület, nedvesített kerület) bontotta, majd — vízhozammérési és geodéziai felmérési eredmények felhasználásával — meghatározta az utóbbi három tényező és a vízállás kapcsolatát kifejező összefüggést. Az így előállított három függvénynek közös független változója lévén (a vízállás), összevonta őket és a CHÉZY-képlet szerinti hatványaik szorzatát medergörbének nevezte el. A vízhozam a medergörbe adott vízálláshoz tartozó értékének és a pillanatnyi tényleges felszínesés négyzetgyökének szorzataként száJ mítható. Kísérletezéssel jelölte ki azt a 10 km-es folyószakaszt, amelyen leolvasott felszínesés-értékekből a mérési eredményekhez legjobban illeszkedő vízhozamok számíthatók. A bemutatott eljárás, amelyre számítógépi program készült, gyakorlatilag bármely kisesésű folyószakaszra alkalmazható; történelmi vízhozam-idősorok élőállítására, illetve javítására azonban csak akkor használható, ha a helyi felszínesés rekonstruálható. 2.5. Végül Horváth Emil „Az évgyűrű-módszer hidrometeorológiai vonatkozása" című dolgozata a csapadék múltbeli adatsorainak észlelés hiányában való ren konstruálásához adhat támpontot. A dolgozat összefüggést közöl a tenyészidő csapadékösszege és az ún. csapadék-faélettartam tényező között. 3. Hidrológiai kutatási eredmények Ebben a fejezetben a már rendelkezésre álló vízrajzi adatok feldolgozásával, szintetizálásával kapott hidrológiai és vízgazdálkodási következtetésekről számot adó négy dolgozatot ismertetek. 3.1. Tudjuk, hogy még a csapadék szabványosított ombrométereinkkel mért pontbeli értéke is jelentősen eltér a ténylegesen talajt érő értékektől [1, 2]. Rohamosan tovább nő a bizonytalanság, ha a pontbeli értékekről — a hidrológiai számításokhoz leginkább igényelt — területi értékekre akarunk következtetni. Ehhez az áttéréshez szolgáltat értékes kutatási eredményeket Winter János tanulmánya, amely a Heves—Dél-tBorsodi belvízrendszer kb. 3000 km

2-es területén átlagosan 80 éve észlelő 13 csapadékállomás adataiból előállítja a havi és az évi csapadékösszegek eloszlásfüggvényparamétereinek területen belüli változékonyságát jellemző izovonalas térképeken. Kétségtelen, hogy a bemutatott összefüggések felhasználásával a hagyományos módszereknél (pl. a THIESSEN-poligonos módszernél) pontosabban számítható az adott 3000 km

2-es terület területi csapadéka. Kívánatos lenne azonban a kutatást tovább folytatni olyan általánosítható összefüggések feltárása érdekében, amelyek segítségével a területi csapadék értéke az ország más vidékein is az eddiginél pontosabban lenne meghatározható. 3.2. Kovács György arra mutat be példát, hogy egy tájjellemző vízgyűjtő viszonylag intenzíven észlelt, megbízható adataiból előállított egyszerű csapadék-lefolyás összefüggéseket hogyan lehet felhasználni a vízgyűjtő által jellemzett földrajzi régióban a havi középvízhozam adatsorok meghosszabbítására, vagy előállítására. A 207 km--es Rakaca-vízgyűjtő környezetében kb. 1800 km

2-nyi területet jelölt ki, amelyen a rakacai autó- és keresztregresszív összefüggések felhasználhatók az adathiánypótlásra. A világosan megfogalmazott dolgozat nagy érdeme, hogy meggyőző adalékot szolgáltat a magyar vízügyi szolgálatban az utóbbi éveken ismételten felbukkanó kérdés megválaszolásához, hogy érdemes-e, célszerű-e kísérleti és tájjellemző vízgyűjtőket működtetnünk. Ehhez a kérdéshez egyébként Kalavszky Károly-nak Vándorgyűlésünk I/b. szekciójába sorolt dolgozata is értékes adalékokat szolgáltat. E helyütt utalnom kell még a Vándorgyűlésünk I/b. szekciójába sorolt dolgozatok közül VARSA ENDRE dolgozatára, amely hidrológiai törvényszerűségek általánosítható lehetőségeivel is foglalkozik, ESZEKY OTTO és VIRÁG MIHÁLY tanulmányára, amely a vízrajzi információk területi általánosításának konkrét eredményére mutat be kitűnő példát, valamint a II. szekcióban tárgyalandó tanulmányok közül W/SNOVSZKY IVÁN és HAJNAL ERIKA dolgozatára, amely a záporból keletkező nagyvízhozamok számítási módszereit ismerteti. 3.3. A csapadékkal és a lefolyással foglalkozó előbbi két tanulmány után Rákóczi László dolgozata egy további vízrajzi elemről, a folyószabályozási tervezés szempontjából jelentős görgetett hordalékmozgásról közölt eredeti elméleti kutatási eredményeket. Részletes matematikai levezetéssel eljárást ad a kétmódusú szemeloszlási görbével jellemezhető mederanyag esetében végzendő számításra. 3.4. Többcélú vízgazdálkodási hasznosításra vonatkozó döntéselökészítő esettanulmány Gombás Istvánné: „A Cibaki Holt-Tisza hasznosítása és környezetfejlesz-í tési vizsgálata" c. dolgozata. Ismerteti a 4,5 millió m

3-es holtág adatait, majd felsorolja és jellemzi a hasznosítási igényeket (belvízbefogadás, öntözővíztározás, halászat, nádgazdálkodás, üdülés és sport, szenny vízbefogadás). Ezek közül a vízparti üdülési lehetőségeket összetevőire bontja (sporthorgászat, fürdés, csónakázás, vízisí, hétvégi és tartós üdülés), s ezeket a Bosznay Miklós által kidolgozott pontozásos rendszerrel értékeli. A dolgozat utolsó részében javaslatokat olvashatunk a holtág vízminősége további romlásának megakadályozására. 4. A hidrológiai módszerek fejlesztése Ezzel a kérdéskörrel foglalkozik Kőris Kálmán és Juhász István: „Kisvízfolyások csapadék-lefolyás modelljeinek fejlesztési irányai" c. tanulmánya. A tanulmány első részében igen értékes, térképes és táblázatos áttekintést ad a hazai hegy- és dombvidéki vízgyűjtők vízfolyásain levő vízhozamnyilvántartó szelvényekben rendelkezésre álló vízhozam-adatsorok hosszáról. A táblázatból kiolvasható információkat jól egészíti ki a VITUKI katalógusa [3], A tanulmány fő mondanivalója azonban a hazai kisvízgyűjtők lefolyásvizsgálatához szükséges modellfejlesz/tési elképzelések kifejtése. Csak egyet lehet érteni a kifejlesztendő modellel szemben támasztott jól átgondolt követelmények felsorolásával. A szerzők, bár utalnak a modell „belső tulajdonságaira" ezekkel kapcsolatban egyelőre nem közölnek határozott képzeléseket (pl. a linearitás, a stacionaritás, a bővíthetőség stb. vonatkozásában). Az igen átgondoltan, világosan megfogalmazott tanulmány Szerzői — nyilván a terjedelmi kötöttségek miatt — a szokásosnál több gondolkozásra és utánnézésre késztetik olvasóikat. Fontos lenne rámutatni a javasolt modell és a tervezett — ugyancsak univerzális igényű — „Európai Hidrológiai Rendszer" elnevezésű modellkomplexus kapcsolatára is [4], A feldolgozott tanulmányok jegyzéke (A tanulmányok a MHT II. Országos Vándorgyűlése anyagának I. kötetében találhatók) t 1. Barna Bertalan—Kardos Mária: Vízfolyások vízkészletgazdálkodási vizsgálatának vízrajzi vonatkozó. 2. Dávid László: A lefolyási viszonyok és a vízgyűjtőfejlesztés kölcsönhatása.