Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Szalai György: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1980-1983. években végzett munkájáról

szerepet vállal e döntések végrehajtásában. Szervezi és irányítja a szakemberek tevékenységét a kutatásifejlesztési eredmények gyorsabb és szélesebb körű alkalmazása érdekében. Bővülő nemzetközi kapcsolatai révén részt vállal a külföldi tapasztalatok hasznosításában, eredményeink határainkon túli megismertetésében. Feladatai, és ezeknek megfelelő tevékenysége tehát meghaladja az egyesületi kereteket, ezért indokolt társadalmi szervezetté történő átminősítése." — Ezt követően a Magyar Népköztársaság Elnöki aTnácsa határozatot hozott [25/1983. (XII. 29.)] a MTESZ jogállásáról és állami felügyeletéről. Ennek alapján Szövetségünk „társadalmi szervezetként fejti ki alapszabályban meghatározott tevékenységét." Egyidejűleg törvényerejű rendelettel módosította az egyesületekről szóló 1981. évi 29. számú rendeletet, melynek értelmében országos egyesület és az országos egyesület helyi csoportja felügyeletét társadalmi szervezet is elláthatja. E kiragadott néhány momentum is igazolja a MTESZ tekintélyének folyamatos növekedését, azt, hogy munkája — a tudományos egyesületek együttes teljesítménye — alapján az állami és társadalmi szervezetek egyenrangú partnerévé vált s ez megfelelő keretet biztosít az egyesületi munka hatékonyságának fokozásához. A másik szempont, amit elöljáróban érinteni szeretnék, a magyar vízgazdálkodás, tevékenységünk célja és színtere. Anélkül, hogy a részletekbe mennék, annyit el kell mondani, hogy — a víz az elmúlt néhány évtized során megszűnt mindenkinek korlátlanul rendelkezésére álló természetes erőforrás lenni. Felhasználását az egész világon korlátozottnak tekintik s egyre nagyobb mértékben szabályozzák; — a vízkészletek olymértékben szennyeződnek, hogy ennek további növekedése a társadalmi-lgazdasági fejlődés akadályozójává válik. — A műszaki fejlesztést a környezetvédelmi követelmények miatt is a nyersanyagszegény, hulladékmentes, illetve hulladékszegény, nagy termelékenységű technonológiák irányába kell terelni. Tehát a vízgazdálkodás intenzív szakaszába érkeztünk, amikor a rendelkezésre álló, viszonylag kevés vízzel kell kielégíteni az egyre növekvő igényeket. A vízkészletgazdálkodás, a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás tehát népgazdaságunk minden területén elsőrendű feladat. Társaságunk jelenléte nemcsak a vízgazdálkodási ágban, hanem a többi népgazdasági ág vízgazdálkodási szakterületein is biztosítja számunkra a hatékony közreműködést az ezzel összefüggő mindennapi feladatok megoldásában. Szakmai tudományos tevékenységünket alapvetően az előzőben bemutatott háttér és ezzel kapcsolatban a Társaságtól várt közreműködés határozza meg. Az ágazaton belüli műszaki fejlesztésben való konkrét részvételünket szolgálja az az 1981-ben kötött együttműködési megállapodás, amely Társaságunk és az OMFB Közlekedési és Vízgazdálkodási Szaktitkársága között jött létre (az OMFB és a MTESZ közti együttműködés szellemében). E megállapodás értelmében többek között részt vállaltunk az ágazatot érintő K+F programok kialakításában, műszaki fejlesztési tanulmányok készítésében, véleményezésében, e tanulmányok anyagának terjesztésében, s ezzel a bennük foglalt új információk kiáramlásának és a gyakorlatban való elterjesztésének meggyorsításában (előadóülések, vitaülések, tanfolyamok). A műszaki fejlesztés mellett állandóan napirenden tartunk olyan általános érvényű, szemléletváltozást is igénylő témakört, mint vízi környezetvédelem, a takarékos gazdálkodás (vízzel, anyaggal, élőmunkával), vagy a vízi létesítmények karbantartása. Egyebek között különösen a vízépítőiparban, az ipari vízgazdálkodásban, a vízellátás és szennyvíztisztítás területén van erre sok lehetőségünk, s tervbe vettük a Vízgazdálkodási és Közgazdasági Szakosztályunk aktivitzálását is ezen a téren. Kiemelten kezeltük a beruházásaink jelentős részét lekötő vízi közművesítésí feladatokat, ezen belül is a nagyobb fejlesztés előtt álló csatornázási, szennyvíztisztítási problémákat, illetve az ezzel összefüggő szakterületeket. Szakmai közvéleményünk már egy ideje felismerte ennek a kérdésnek a jelentőségét: az utóbbi években egyre nőtt a szennyvíztémával összefüggő legkülönfélébb rendezvényeink, előadóülések, vitaülések, ankétok, tanulmányutak, szemináriumok), munkabizottsági feladataink (koncepciók kidolgozása témára és területre, technológiai elképzelések, üzemrend), valamint oktatási munkáink száma, s örvendetes a rendezvények átlagon felüli látogatottsága. Külön kiemelésre érdemes az ipari vízgazdálkodás tématerülete, mivel vízkészletgazdálkodási szempontból sok fejlesztési lehetőséget nyújt, vízminőségi oldalról pedig sok problémát okoz. A kérdést feszegető sok rendezvényünk közül az 1980. októberében Salgótarjánban rendezett Ipari Vízgazdálkodási Ankétot emeljük ki, amely mind vízkészletgazálkodási, mind szennyvíztisztítási és vízminőség-szabályozási szempontból figyelemreméltó következtetésekkel zárult. A továbblépést ezen a területen az Ipari Minisztériummal kialakítandó, folyamatban levő együttműködési megállapodásunk jelenti, amelynek elsődleges célja aktív részvételünk az ipari üzemekben dolgozó, mintegy 2500 főt számláló víztechnológusok továbbképzésében, szemléletük kialakításában, formálásában. A mezőgazdasági vízgazdálkodás terén fontos feladatot jelent a részfeladatok egységes rendszerben való értékelésének elterjesztése, a korszerű, új szemlélet bevitele a koncepció kialakításánál az üzemelésig ter

J jedő teljes rendszerbe. Az elmúlt években több kezdeményező lépést tettünk, kidolgoztuk és széleskörű szakmai vita alapján véglegesítettük a teljes fogalomrendszert, jelenleg pedig a melioráció teljes lebonyolítási rendszerének műszaki irányelv-szintű kimunkálásán dolgozunk. Valamennyi kiemelten kezelt témáról e helyen részletesen beszámolni nem lehet, de a felsorolásban szerepelnie kell a felszíni és felszín alatti vízkészletek védelme, a hidrológiai folyamatok kutatása és a melioráció terén folytatott tudományos, illetve fejlesztő munkának is. Széles körű munkát végzünk a vízügyi ágazatban is nagy jelentőségű egységesítés területén 1979 óta, szervezetten. 1982-ben az OVH elnöki értekezlete nagyra értékelte ezt a munkánkat, melynek keretében Társaságunk végzi a magyar ágazati szabványok és műszaki segédletek kidolgozását, illetve a KGST szabványok honosítását. Álátalánosságban azt mondhatjuk el, hogy Társaságunk a tudományos egyesületek szinte valamennyi tevékenységi formájában rendszeresen, s a visszajelzések szerint általában eredménnyel végzi azokat a tudományos, szakmai, érdemi fejlesztő, ismeretterjesztő (információs), oktatási, tudatformálási és szervező feladatokat, melyeket az ágazat, az ágazaton kívül jelentkező vízgazdálkodási problémák megoldási igénye velünk szemben felvet. Hagyományainknak megfelelően már egy ideje folyik a vezetőségválasztó küldöttközgyűlést előkészítő munkának az a része, amely szervezeti egységeink beszámoltatása kapcsán értékeli két közgyűlés közötti időszak munkáját. Így módunk van minden részletet megismerni, s ahol szükséges megfelelő ajánlásokat is tenni. Emellett általában rendszeresen megkapjuk az éves beszámolókat is, melyek az információn túl, a munkatervek kialakításában is segítenek. Ennek az önként vállalt fegyelemnek az alapján vezetőségünk folyamatosan, jól tájékozódhat. Itt nincs arra módom, hogy ezt részletesen taglaljam, de talán egy-egy lényeges teljesítmény vagy szempont felvetésével is be tudom mutatni azt az egész magyar vízgazdálkodást érintő nagy munkát, ami Társaságunkban folyik. Az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztály egyike legegyenletesebb színvonalon dolgozó egységeinknek. Az elmúlt időszakban különösen nagy érdeklődést váltott ki a folyószabályozási művek építésével foglalkozó bajai (kiadvány), valamint az árvízvédelmi töltésfeltá43