Hidrológiai tájékoztató, 1983
2. szám, október - A VÁCI VÍZSZENNYEZÉS SZAKMAI TANULSÁGAI TÁRGYÚ ANKÉT - Zábrák Sándor: A váci dunai csőáthúzás megszervezése és kivitelezése
tént. A hátralevő befejező munkálatok (földvisszatöltés, tereprendezés, hírközlési kapcsolatok stb.) szeptember elejére készültek el. Ez az átvezetés és a Vízművekhez való csatlakozás a vízbázis pótlásának első lépése volt csupán. A fogadó 500 m : l-es medence adta magassági viszonyok miatt a csővezeték teljes szállító kapacitásának kihasználásához szükséges intézkedéseket is ki kellett dolgozni. A július 24-én üzembehelyezett létesítmények mintegy 66 millió Ft költséget vettek igénybe. A beruházás tartalékkeretének felhasználásával lehetővé vált a teljes átvezetési kapacitás kihasználása. Ennek érdekében Vácon a Bányászati Aknamélyítő Vállalat egy 12 m mély fogadóaknát létesített, melynek magassági viszonyai már lehetővé teszik a teljes vízmennyiség gravitációs átvételét. A víz hálózatba juttatása érdekében a csővezeték részben bekötésre került, a „FORTE Vízműben" levő szivattyúaknába, új szivattyúk kerültek telepítésre. E létesítmények megvalósításával került sor a kiesett vízbázis kapacitásának teljes pótlására. A Fővárosi Vízművektől való vízátvétellel Vác város és a Dunakanyar balparti régió vízbázisa a korábbi tervekhez képest jelentősen módosult. Az új helyzet figyelembevételével a Vízügyi Igazgatóság, a DmRVV, az OVIBER és a VIZ1TERV felülvizsgálja a Dunakanyar balparti regionális rendszer vízbázisainak és a víz szétosztásának helyzetét és javaslatot tesz a régió víz szétosztás koncepciójának módosítására, illetve a további fejlesztésekre. összefoglalva: a Vác Déli Vízmű kútjainak 1981. február hónapban történt kikapcsolása után a megtett intézkedések és a beruházás megvalósításában közremű J ködök kifogástalan és segítőkész együttműködésének eredményeképpen nem egészen féléven belül sikerült a zavartalan vízszolgáltatást biztosítani, ezért — mint a fejlesztési munkák megvalósításával megbízott felelős — ezúton is köszönetet mondok mindazon közreműködő szerv vezetőjének és dolgozójának, akik munkájukkal segítettek abban, hogy a feladatot példamutatóan elvégezhettük. A váci dunai csőáthúzás megszervezése és kivitelezése* ZÁBRAK SANDOR Kőolajvezeték Építő Vállalat, Siófok A váci vízszenyeződés következtében szükségessé vált meder alatti csőátvezetés a Kőolajvezeték Építő Vállalat számára is hasznos tanulságokkal szolgált. A munka elvégzésére 1981. március végén kaptunk megbízást. A tervezés előkészítésére és a kivitelezés irányítására egy csoportot hoztunk létre hasonló feladatokra kiképzett vezető szakemberekből. A kereszlezési munka sürgősségére való tekintettel április közepéig elvégeztük a legfontosabb egyeztetéseket; a keresztezés helyének pontosítását, a part és meder felmérést. Ezzel egyidőben elkészítettük a kivitelezés beruzás terveit, felvázoltuk az alapvető technológiai megoldásokat és a kivitelezés konkrét előkészítését is megindítottuk. Már az előkészítés időszakában igénybe vettük az OVIBER, DmRVV és a Fővárosi Vízművekkel egyeztetett helyszíni tervezői művezetést. A kéthetes előkészítési időszakban az előttünk álló feladat műszaki vonatkozásait a következőképpen konkretizáltuk: Három hónap alatt meg kell terveznünk és építenünk a Duna 1694 + 650 fkm szelvényében egy meder alatti keresztezést a következő megoldással: 520 m hosszú, 1500x8 mm-es behúzólemezre szerelt 0 610x12 mm-es acélcsövet, mely kétsoros Hungikor rendszerű szigetelőfóliával passzívan, illetve 4 mm-es Graboflex műanyaglemezzel és 25,4 mm-es faléc borításai mechanikusan védett. Aktív védelem céljaként meg kell valósítani a külső áramkörös vasszilícium anódos védelmet is. A behúzólemezre el kell helyezni két 0 102x3,6 mm-ies acélcsövet a katódvédelmi és a hírközlő kábelek védelmére. A tényleges kivitelezést 1981. május 22-én kezdtük el. A víz alóli kotrást és parti munkákat behúzásra készen június végén, július elején fejeztük be. Ekkor a behúzás irányába állítva készen állt a Duna jobbpartján (A Szentendrei-szigeten) a 330 tonna súlyú szerkezet. A behúzási technológiaként a következőt valósítottuk meg. A Duna balpartján a behúzókötél egyik végét egy lehorgonyzó tömbhöz az ún. göröglyukhoz rögzítettük, majd a kötél másik végét a jobbparton levő behúzandó szerkezet elején levő behúzófejhez csatlakoztatott fordítókorongon keresztül visszafordítottuk a balpartra. így a behúzókötélben ébredő erő fele akkora, mint ami a szerkezet mozgatásához * Hozzászólásként elhangzott az MHT Vízellátási Szakosztály és a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Üzemi Szervezete 1982. március 17-i „Váci vízszennyezés szakmai tanulságai" tárgyú ankétján. 3* szükséges. A szerkezet behúzását a tengelyben nem lehetett megvalósítani a 2. sz. főközlekedési út miatt, ezért a visszafordított behúzókötelet egy másik lehorgonyzó tömbhöz rögzített fordítókorongon keresztül el kellett terelnünk Vác irányába, ahol megfelelő hely állt rendelkezésünkre a csigasor és a behúzási útvonal számára. Ez a technológia a későbbiekben említésre kerülő kötélszakadás miatt úgy módosult, hogy a behúzókötél felező áttételét megszüntettük és a kötés egyik végét a behúzó fejhez rögzítettük, a másik végét a balparton levő fordítókorongon keresztül csatlakoztattuk a csigasorhoz. A fentiekben említett technológiával a behúzás július 7-én kezdődött, majd a kötélszakadás után július 8-án fejeződött be. Több körülmény, illetve tényező is különlegesé tette számunkra a feladatot: A legnagyobb műszaki problémát a vezeték stabil lefektetése és szilárdságának megóvása jelentette. Ez abból adódott, hogy a keresztezés helyén meglevő szintkülönbség a védőgátak koronája és a meder alatti árok feneke között nagyobb volt, mint amit a vezetékcső önhajlóan követni tud. A hazai gyakorlatban szokványos méretezési eljárás alkalmazása azt eredményezte volna, hogy a védőgáttól a Duna irányába haladva mintegy 100 m hosszú, 20 m korona szélességű keresztirányú töltést kellett volna építeni a Dunába. Ebbe a töltésbe kellett volna kialakítani az átvezetés árkát. Egy ilyen töltés megépítése önmagában is több hónapot vett volna igénybe. A rendkívüli helyzetre való tekintettel úgy határoztunk, hogy a hazai méretezési gyakorlattól eltérően ezt a keresztezést határállapotra méretezzük. Ennek eredményeként a behúzás állapotában mintegy 70—80 m fesztávon szabad belógást engedtünk a vezetéknek. Ekkor az ébredő feszültségek elérték az anyag szakítószilárdságának 85"(,-át és folyáshatárának 105%-át. A kockázat nem a méretezésben, sokkal inkább abban volt, hogy szakembereiktől fokozott óvatosságot kellett megkövetelni az előfeszített cső kezelésében. Különleges problémát jelentett még a göröglyukak méretezése. A behúzás során a göröglyuk egységnyi hosszán fellépő terhelő erő 11,4 kN m, mely meghaladja a szakirodalomban közölt gerendákból kiépített göröglyukak terhelési adatait. Elemeztük a gerendákból épített göröglyukak teherviselésével kapcsolatos eddigi tapasztalatokat és arra a következtetésre jutottunk, hogy 2 db gyors technológiával építhető fagerendás lehorgonyzó elemmel és homlokfal megtámasztással kialakított göröglyuk elviseli 35
