Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Csath Béla: 100 éves kezdődött a hódmezővásárhelyi Nagy András János-féle artézi kút fúrása

Tudományos képzés A felszabadulás előtt a jelentősebb tudományos fokozatokat az egyetemi doktori és magántanári címek, valamint az akadémiai levelező és rendes tagságok jelentették. Ma az egyetemi doktori címet az akadémiai kandidátusi és doktori címek egészítik ki, fenntartva az akadémiai levelező és rendes tagságot. A következőkben felsoroljuk a vízgazdálkodás eddigi legmagasabb tudományos fokozatát elérteket, az akadémiai tagságot viselőket, itt még nem törekedve teljességre : 1. Beszédes József, az MTA lev. tagja (1831: vízépítés) ; 2. Győry Sándor, az MTA rendes tagja (1836: matematikus, de vízépítés is); 3. Vásárhelyi Pál, az MTA rendes tagja (1838: vízépítés, folyószabályozás); 4. Temesi Reitter Ferenc, az MTA lev. tagja (1865: városrendező, de vízépítő is); 5. Zsigmondy Vilmos, az MTA levelező tagja (1868: mélyfúrások); 6. Horváth Ignác, az MTA rendes tagja (1874: mechanika, s ezen belül a hidraulika is); 7. Cholnoky Jenő, az MTA levelező tagja (1920: földrajz, s ezen belül a h'idrográfia is); 8. Sigmond Elek, az MTA rendes tagja (1925: talajfizika, s ezen belül a talajvízháztartás); 9. Véndl Aladár, az MTA rendes tagja (1931: geológia, s ezen belül a hidrogeológia); 10. Varga Lajos, az MTA levelező tagja (1940: limnológia): 11. Rohringer Sándor, az MTA rendes tagja (1941: hid-i raulika, vízépítéstan, talajvízkutatás); 12. Maucha Rezső, az MTA rendes tagja (1950: limnológia); 13. Winkler Lajos, az MTA rendes tagja (1950: hidrokémia); 14. Mosonyi Emil, az MTA rendes tagja (1952: vízgazdálkodás) ; 15. Bogárdi János, az MTA rendes tagja (1966: hidraulika, hordalékmozgás); 16. Kovács György, az MTA levelező tagja (1979: hidraulika, felszín alatti vizek mozgása); 17. Bérezik Árpád, az MTA levelező tagja (1982: limnológia). Dr. Salamin Pál, az MHT tiszteleti tagja IRODALOM [1] Endre A.: Az épületgépészeti oktatás története 1956-tól. Kézirat. Budapest, 1979/10. [2] Meszlényi Z.: Pollack Mihály Műszaki Főiskola. Épületgépészet. 1973/1. 38—40. [3] Meszlényi Z.: Pollack Mihály Műszaki Főiskola. Épületgépészeti Technika, 1973/4., 86—87. [4] Meszlényi Z.—Kassai J.: Épületgépész Tanszékek a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Épületgépészeti Technika, 1973/4. 82—85. [5] Rácz J.: Az Erdészeti vízépítés — vízgazdálkodás oktatásának történeti áttekintése. Kézirat, Sopron. 100 éve kezdődött a hódmezővásárhelyi Nagy András János-féle artézi kút fúrása A budapesti városligeti artézi kút fúrása után — az Alföld városi közül elsőként — Hódmezővásárhely fúratott közegészségügyének megjavítása végett nyilvános közhasználatra szánt artézi kutat, melyet Zsigmondy Béla vitelezett ki. A nagy faluváros vezetői kevésnek találták az első kút vízmennyiségét (954,5 hl/d) és a közel 10 000 házra növekvő város vízellátása miatt többlet vízmennyiségre volt szüksége a városnak és hogy a kút mégis elkészült, az a város egyik nagyszerű polgárának, Nagy András Jánosnak és hites társának, Mucsi Mária aszszonynak az érdeme. 1882 őszén, egy heti vásárnap alkalmával a tisztes, őszes Nagy András János (1. kép) virilista jelentkezett Ábai Károly polgármesternél, ahol az anekdota szerint a következő esemény játszódott le: „Megbeszéltük feleségemmel, hogy valami maradandót szeretnénk létrehozni, ami a város lakosságának a hasznát szolgálná. Arra gondoltunk, hogy építtetnénk a városba egy gimnáziumot, hogy a tanulni vágyó fiataloknok ne kelljen Szegedre bejárni, vagy más városba eljárni, vagy ha nem gimnáziumot, akkor egy artézi kutat készíttetnénk, mely szintén a közügyet szolgálná. Megkérdezem a polgármester urat, melyiket ajánlja, hogy csináljuk? Tessék megbeszélni a város többi vezetőjével, a jövő héten megint bejövök a heti piacra és akkor jelentkezem a válaszért." A következő héten jelentkezett Nagy András János és megkérdezte a polgármestert, melyiknek építését javasolja. A polgármester készen volt a válasszal, mondván, hogy megbeszélte a tanácsbeli férfiakkal: „Ügy gondoltuk ,hogy gimnázium építése volna fontosabb, mert sok tanulni vágyó ifjú van a városban." Nagy András János megértette a választ és így felelt: „Én is gondolkoztam rajta és a feleségemmel beszélgettünk az építésről, s úgy gondoltuk, hogy mégis csak jobb lesz az artézi kutat megépíteni, mivel sok már a tanult ember, sok az úr, aki hivatalból akar megélni, tehát úgy gondoltuk, hogy egy bővizű kutat furatunk a városnak. Ezért arra kérem polgármester urat, hogy legyen szíves érintkezésbe lépni azzal a Zsigmondyval és megbeszélni vele a kútfúrás dolgát. A költségeket mind mi viseljük és mindjárt el is hoztam az előleget". Hátranyúlt a tarisznyájához, mely a vállán át volt vetve, maga elé vévén, felnyitotta és kiemelt belőle egy zacskót, az asztalra tette a polgármester elé, mondván: „Itt van 10 000 forint aranyban, kezdjék el a munkát, ha ez kevés lesz, tessék nekem üzenni, majd jövök". Abrai polgármester nem tudott mit csinálni, inkább szerette volna a gimnázium építését, de bele kellett nyugodni a virilis döntésébe, mivel „az fizet, aki parancsol". így szólt az anekdota. A város jegyzőkönyvei e megható eseményt a következőkben örökítik meg: „Kivonat Hód-Mező-Vásárhely város törvényhatósági bizottságának 1882-ik évi november hó 14-ién s folytatva tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből. 496. sz. Nagy András János törvényhatósági bizottsági tag szóval előadja, hogy mielőtt az 1883-ik évre összeállított közköltségelőirányzat tárgyalása megkezdetnék, bejelenti a törvényhatósági közgyűlésnek, miszerint a tervbe vett s az új templom előtti téren, az úgynevezett kis piaezon fúrandó artézi kút költségei fedezésére nejével Mucsi Máriával együttesen 20 000 forintot ajánlanak fel azon kijelentéssel, hogy midőn a vállalkozó mérnök a kút fúrásához hozzá fog, ők a felajánlott összeget folyóvá teszik, a felmerülendő kiadást a jel-» zett összeg erejéig a kötendő szerződés feltételeihez 6