Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Tichy-Rács István: Csepetetőtestek tulajdonságainak vizsgálata, ezek költségekre és az üzemeltetésre gyakorolt hatásai

tud minden esetben megfelelő üzemi nyomást biztosí­tani a nagy vízhozamú gépekhez. További problémát jelent az is, hogy az üzemelők a különböző öntözőberendezéseket a gyártó vállalatok, il­letve cégek katalógusaiban előírtaktól eltérően működ­tetik. Ilyen eltérés a nyomásmérés nélküli üzemeltetés és az, hogy a szárnyvezetékeket nem egységes szórófe­jekkel üzemeltetik, amely szintén eltérést jelent a sza­bályos üzemeléstől. A fenti szabálytalanságok eredménye, hogy a beren­dezések által kiadott vízhozam jelentős mértékben el­tér az üzemelés során tervezett és szükséges vízhozam­tól. Ennek a gazdaságtalan üzemelés mellett komoly agrotechnikai kihatásai is lehetnek (alul- vagy túlöntö­zés). A szivattyútelep által biztosított vizhozamlépcsők: 60 l/s, 120 l/s, 300 l/s, 360 l/s, 420 l/s, 600 l/s, 660 l/s, 720 l/s. Jól látható, hogy a szivattyúkkal kialakítható vízho­zamlépcsők túl nagyok ahhoz, hogy minden esetben gazdaságosan lehessen üzemeltetni a szivattyútelepet. Az üzemelés során nem minden esetben alkalmaz­nak egyszerre annyi öntözőberendezést, amennyi ép­pen leterheli a szivattyútelep teljesítményét. Ilyenkor a szivattyúk által szállított vízhozam egyrészét vissza­vezetik a szívócsőbe, ún. visszaforgatásos üzemet foly­tatnak. Ennek elkerülésére javasoltam, hogy az egyik DAK 250-es szivattyút a jövőben az energiapazarló visz­szaforgatásos üzemmódról fordulatszám szabályozásos üzemmódra alakítsák át. 2. Öntözőberendezések vizsgálata A feladat megoldásához első lépésben meg kellett vizsgálni az öntözőberendezéseket, hogy a hidraulikai számításokat helyes alapadatokkal lehessen elvégezni. A számítógépes hidraulikai szimulációt R—40. típusú számítógépen végeztem el. A program neve: IB1MP. A terv melléklete tartalmazza a program részletes dokumentációját. A program a Q—H jelleggörbe diszk­rét értékeit számolja és meg is rajzolja a görbét. A vizsgált berendezések a következők voltak: 5 db ÖBA szárnyvezeték (gépesített áttelepítésű), 5 db Gö szárnyvezeték (gépesített áttelepítésű), 8 db VMV szárnyvezeték (gépesített áttelepítésű), 3 db 085 mm-es alumínium szárnyvezeték (kézi át­telepítésű), 1 db CSSZV—90 szárnyvezeték (gépesített áttelepí­tésű) . A helyes üzemelés alapvető feltétele, hogy egy beren­dezésen azonos típusú szórófejek legyenek és a szóró­fejek közötti távolság azonos legyen. A vizsgálatok megállapították, hogy az öntözőberendezések nagyobbik részének felszerelése nem volt szabályos. A legtöbb esetben a fúvókák átmérője változott rend­szertelenül. A szimuláció során külön vizsgáltam az eredeti szó­rófej összeállítást és az általam javasolt szabályos ösz­szeállítást. Az eredmények részletes értékelésével dol­gozatomban foglalkoztam. 3. Szivattyútelep vizsgálata Alkalmazott géptípusok: 2 db TGT 200/0,3, 2 db DAK 250-es szivattyú. 4. Felszín alatti csőhálózat hidraulikai vizsgálata A korszerű öntözőberendezések gazdaságos üzemelte­téséhez szükséges vízhozamot az egyes mellékvezeték­szakaszok nem képesek szállítani, a csőátmérőre előírt maximális sebességkorlát miatt. A sebességkorlát be­tartása mellett a csővezetékben keletkező nyomásvesz­teség olyan nagy, hogy a berendezésnél nem áll rendel­kezésre a megfelelő nyomás. A hidraulikai vizsgálatokat a BME Vízgazdálkodási Intézet által kidolgozott NETSIM nevű szimulációs prog­rammal végeztem. A program Dobos Alajos_, grafikus módszerének alapötletét felhasználó numerikus mód­szerrel oldja meg a feladatot, a csőhálózatot szakaszon­ként, illetve hálózatrészenként vizsgáló dekompozíciós módszerrel. A program adott üzemállapot esetén meg­határozza a szivattyútelep és az üzemelő öntözőberen­dezések munkapontját. Az üzemállapotok vizsgálata során a következő kér­désekre kerestünk választ: — a csőhálózat teljes leterhelése esetén, melyik ré­szen van probléma, a jelenlegi csőátmérő összeál­lítás mellett; — a csőátmérő bővítése hogyan változtatja meg a hidraulikai feltételeket. összesen 10 üzemállapotot vizsgáltam. A szimulációból kiderül, hogy a mellékvezetékeken a 100 mm 0-jű csöveket 125 mm-esre, az eredetileg 125 mm-eseket pedig 150 mm-re kell kicserélni, így a szi­vattyútelep által kiadható vízhozam megnő és a szüksé­ges nyomás pedig csökken. Figyelembevéve, hogy a szimuláció és az üzemelés is nyomásszabályozás nélkül történt és ez nagyon sok üzemállapot vizsgálatát igényli, ezért szükségesnek tar­tom a nyomásszabályozásos üzemmódra való áttérést. Csepegtetőtestek tulajdonságainak vizsgálata, ezek költségekre és az üzemeltetésre gyakorolt hatásai* TICHY—RÁCS ISTVÁN Kertészeti Egyetem Uzemtani Tanszék Diplomamunkámban három különböző alapelven mű­ködő csepegtetőtest típus tulajdonságait vizsgáltam és hasonlítottam össze az ideális csepegtetőtestével. Laboratóriumi körülmények között mértem a vízszál­lítás értékeket adott nyomásértékek függvényében. A gazdaságosságot és egyéb üzemi tapasztalatokat Dán­* A MHT 1981. évi Diplomaterv Pályázatán egyetemi kate­góriákban III. dijat nyert diplomamunka kivonata. A diplo­mamunka a Kertészeti Egyetem Üzemtan Tanszékén készült. szentmiklóson, a Micsurin Mg. Tsz-ben, valamint a Kemecsei ÁG-ban vizsgáltuk és értékeltük. Az ideális csepegtetőtesttel szembeni elvárások: a) ingadozó nyomás esetén is azonos vízmennyiséget szállítson (tápanyagpótlásnál, csőhálózat tervezés­nél jelentős előny); b) ne legyen dugulásérzékeny (tág áramlási kereszt­metszet) ; c) kisméretű legyen és rugalmas; d) gyártása olcsó legyen és legyen tartós. Azt, hogy a gazdaságosságot milyen mértékben befo­lyásolja a csepegtetőtest vízszállítás értéke, azt az 1. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom