Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A törökországi Pamukkale hévforrás vízföldtani viszonyai

1. kép. A völgyoldalon képződött édesvízi mészkő 4. kép. Szószékszerű édesvízi mészkőformák 3* 35 1. ábra. Vázlatos helyszínrajz 1. Nagy vízhozamú karsztforrás. 2. Pamukkalei forrás A forrás vizének hőmérséklete 35—38 °C és a vízkémiai vizsgálatok szerint a nagy oldottsótartalmú vizek csoportjába sorolható. A kationok közül uralkodó a nátrium, de e mellett jelentős mennyiségű a kalcium és a magnézium is. Az anionok közül legtöbb a hidrogénkarbonát, de jelentős még a szulfát is. A víz gazdag még ritka elemekben. A vízzel feltörő gáz amely a pezsgést okozza, legnagyobb részben C0

2. Ennek alapján a forrásvíz a nagy sótartalmú nátrium, kalcium, hidrogénkarbonátos, szulfátos és szénsavas vizek csoportjába sorolható. A forrás kémiai összetétele alapján eltér a szokványos hazai karsztos hévizek összetételétől és a nagy CO, gáz is az eltérő keletkezési körülményekre utal. A forrás környezetében olyan földtani és vízföldtani viszonyok alakultak ki, amelyek ritkán adódó egybeesésének köszönhető e vegyes típusú forrás létrejötte. Egy részről a karsztos kőzetek karsztvízzel, másrészt erőteljes utóvulkáni működés C0

2 gáz szolgáltatással. Ezek alapján lerögzíthető, hogy a pamukkalei forrás vízíöldtanilag olyan karsztos kőzetből származó víz, amelyet erőteljes utóvulkáni hatás ért. Ezért lényegében olyan karsztforrásokról beszélhetünk, amelynek tápterületén erőteljes utóvulkáni működés van és ennek hatására alakul ki az a vízösszetétel, amely az ismert karsztos hévizektől megkülönbözteti. 2. kép .Egymás alatt sorakozó tetaráták egyik jellemző előfordulása 3. kép. Különböző formájú édesvízi alakulati formák együttes előfordulása