Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Pap Sándor: Hévíznyerési lehetőségek meddő szénhidrogénkutató fúrásokból

rásra igényt tartanak, nyilatkozatban lemondhatnak a rekultiválási igényről. Ez esetben a Kőolajkutató Vál­lalat a béléscsőben védő cementdugót helyez el, de a te­rületet nem rekultiválja. A hetvenes évek eleje óta az energiahordozók árai­nak robbanásszerű emelkedése a hazai természeti erő­források teljesebb, jobb, gazdaságosabb kihasználására, közöttük a hévíznek, mint geotermikus energiának a fokozottabb hasznosítására ösztönöz. A kérdéssel szá­mos állásfoglalás, határozat, cikk foglalkozott. Ennek kapcsán ismét előtérbe került a meddő kőolaj- és föld­gázkutató fúrások hévíznyerési célra történő hasznosí­tásának lehetősége és fontossága is. Elősegítésére a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és a Kőolajkutató Vállalat (illetve jogelődje a NKFÜ) id. Ló­czy Lajos szocialista brigádjai 1975-lben vállalták, hogy megyei csoportosításban megvizsgálják a meddő olaj­ipari fúrások hévízkútként való hasznosításának lehe­tőségeit. 1979-ben az NKFV brigádja megszűnt, azóta a munkát teljes egészében a Kőolajkutató Vállalat id. Lóczy Lajos szocialista brigádja végzi. 1981-ig a Szol­nok, Hajdú-Bihar- és Csongrád megyei összeállításokat készítették el. Jelenleg Békés megye feldolgozását ké­szítik. Ezzel előreláthatólag 1982 első felében készülnek el. Az elkészült tanulmányok szöveges részében ismer­tetik az adott megye vízföldtani adottságait, a hévíz­termelő fúrások felhasználás szerinti megoszlását, az eljárást meddő kőolaj- és földgázkutató fúrások víz­kúttá történő kiképzési igényekor, továbbá a három megyében levő 269 meddő kőolaj- és földgázkutató fú­rás vízkúttá történő kiképzési lehetőségének felmérésé­hez szükséges legfontosabb adatokat kutanként felso­rolva a következőket: a fúrás helye, a fúrás koordinátái és a toronyalap tengerszint feletti magassága, a fúrás mélyítésének vagy befejezésének időpontja, a fúrás ál­lal elért legnagyobb mélység, a fúrás műszaki kikép­zése, víznyerés szempontjából adatot szolgáltató réteg­megnyitások helye és vizsgálatuk eredménye, reciprok geotermikus gradiens, víznyerés szempontjából figye­lembe vehető legnagyobb mélység és réteghőmérséklet, víznyerés szempontjából figyelembe vehető rétegek, ré­tegöszletek, harántolt rétegek földtani korbeosztása, a fúrás vízkúttá történő kiképzéséhez szükséges munká­latok. Mellékelik valamennyi fúrás N 1/1000 léptékű PS-ellenállás szelvényét és a fúrások helyét vázlato­san feltüntető megyetérképet. A felsorolt adatok akkor is hasznosak, ha egy-egy adott fúrás műszaki álla­pota miatt nem képezhető ki víztermelővé, mert az adatok alapján a területen mélyítendő vízkutak min­den szempontból biztonságosabban tervezhetők. A tanulmányt 20 pl-ban készítették és elküldték azt az MSZMP illetékes megyei pártbizottságainak, a megyei VB-k általános elnökhelyetteseinek, a járási hivataloknak, a megyei termelőszövetkezetek területi szövetségeinek a Mélyépítő és Tervező Válalat hé­vízhasznosítási csoportjának, az illetékes vízügyi szer­veknek, a Kőolajkutató Vállalat és a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat vezetőinek. Az összeállítás nagy visszhangot váltott ki. Egyes kutakra, kútcsopor­tokra tervező vállalatok konkrét hasznosítási terveket készítettek és néhány fúrást hasznosítottak is. A ta­nulmányok másolati példányát 1981-ben megkapta a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet is, amely országos területrendezési terveiben kívánja felhasz­nálni. A Kőolajkutató Vállalat párt és gazdasági vezetői rendszeresen tájékoztatják az egyes megyék, járások, városok párt és gazdasági vezetőit, országgyűlési kép­viselőát a terület meddő szénhidrogénkutató fúrásairól és hasznosítási lehetőségeiről. Sok esetben külön is megvizsgáltatják egy-egy konkrét terület meddő fú­rásainak felhasználási lehetőségeit. A sok munka, erő­feszítés ellenére a hasznosítás egy kicsit felgyorsult ugyan, de mértéke még mindig igen szerény. A csak­nem 1300 meddő fúrásból eddig mindössze 130-at, azaz az összes meddő fúrás 10%-át hasznosították, vagy je­lentettek be rá hasznosítási igényt. Természetesen műszaki állapotuk miatt nem mind­egyik fúrás képezhető ki hévíztermelővé, de az arány még így is rossz. A meddő kőolaj- és földgázkutató fúrások hévízkúttá való kiképzésének előnyei: 1.A Vízkutató és Fúró Vállalat kapacitása hosszú időre lekötött, a meddő kőolajipari fúrások pedig rövid időn belül hévíztermelővé képezhetők ki. 2. Az elfekvő és egyébként nem hasznosítható nép­gazdasági érték aktivizálható. 3. A meddő kőolaj- és földgázkutató fúrás hévízter­melővé történő kiképzése lényegesen olcsóbb, mint új kút fúrása és kiképzése. 4. A hévíz, illetve hőenergiatermelő fúrások által el­érhető megtakarítások milliós nagyságrendűek. A MÉLYÉPTERV számításai szerint a Szeged-mi­hályteleki „Újélet" és a csengelei „Aranyhomok TSz" növényház telepeinek, továbbá a Szeged Fel­sővárosi lakótelep fűtésének ellátására a hévízter­melővé kiképzendő 6 meddő kőolaj- és földgáz­kutató fúrással 36 MFt beruházási költség és évi 9000 t tüzelőolaj takarítható meg. A hasznosítás nehézségei, problémái: 1.A fúrásban kedvezőtlenek a földtani adottságok (nincs megfelelő víztároló réteg, nem várható be­lőle felszálló termelés). 2. A fúrás műszaki kiképzése kedvezőtlen (szűk bé­léscső átmérő, sok perforáció, cementdugó, nincs cementpalást). 3. Nagy a vízhozam kockázat. (A fúrások régiek, az alkalmazott iszaptechnológia kedvezőtlen hatású, közvetlen szűrőzés nem alkalmazható). 4. A fúrás a felhasználási lehetőségektől (község, üzem, mezőgazdasági létesítmény stb.) távol van. A járulékos beruházások (útépítés, hévíz elvezeté­se) sokba kerülnek. 5. A kiképzési lehetőség időpontja és a felhasználó anyagi lehetőségei nem találkoznak. 6. A szigorú környezetvédelmi előírások betartása, vagyis a környezetvédelmi feltételeket nem tudják elég gyorsan megteremteni. 7. A hévizek nagy sótartalmúak. A sótalanításhoz megfelelő eljárás van, de ez a beruházási, illetve felhasználási költségeket növeli. 8. A hévizeknek gyakran nagy a földgáztartalmuk. A gáztalanítás szintén növeli a költségeket, bár a kiválasztott gázzal a vizet újra, vagy nagyobb hő­mérsékletre lehet melegíteni. A hévízből nyerhető geotermikus energia felhaszná­lásának általános problémája, hogy a vizek hőener­giáját jelenleg nagyon kis hatásfokkal hasznosítják és a tárolók rétegenergiáját nem pótolják. Mivel pedig a kitermelt víznek megfelelő utánpótló­dása nincs, a termelés a rétegnyomást fokozatosan csök­Kenti, mint ahogy ez a Dél-Alföldön, az egyes kutakban pedig hosszabb idő után mindenütt már ma is megfi­gyelhető. Ennek a folyamatnak a megállítására, má­sutt pedig megelőzésére fontos feladat a kitermelt víz­nek a rétegbe történő visszanyomása (ez egyben kör­nyezetvédelmi feladatokat is ellátna), hasonlóan ahhoz, ahogy ezt termelő szénhidrogén mezőkben végzik. Ah­noz, hogy a hévíz szolgáltatta energiát nagyobb mér­tékben használjuk, ugyanakkor a rablógazdálkodást el­kerüljük a jelenlegi szétforgácsolt erők helyett egy olyan intézményt(?) hatóságot(?) kutatóintézeted?) stb. kell létrehozni, amely a geotermikus energia ku­tatással és gazdálkodással az ország egész terü­letére kiterjedően foglalkozik, vagy irányítja, ellenőrzi azt. [1] Magyarország hévízkütjai (hévízkataszter) — VITUKI. Bp. 1965. [2] Meddő olajipari fúrások termálkútként való hasznosítá­sának lehetőségei Békés megyében — Kőolajkutató Vállalat, Szolnok. Kézirat. 1982. [3] Meddő olajipari fúrások termálkútként való hasznosí­tásának lehetőségei Csongrád megyében. — Kőolajkutató Vál­lalat, Szolnok. Kézirat, 1977. [4] Meddő olajipari fúrások termálkútként való hasznosí­tásának lehetőségei Hajdú-Bihar megyében. — Kőolajkutató Vállalat, Szolnok. Kézirat, 1977. [5] Meddő olajipari fúrások termálkútként való hasznosí­tásának lehetőségei Szolnok megyében. — Kőolajkutató Vál­lalat, Szolnok. Kézirat, 1976. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom