Hidrológiai tájékoztató, 1982
2. szám, október - ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Dobos Irma: Dr. Alföldi László "Budapesti hévizek" (Könyvismertetés)
néklemez és oldalfalak vastagsága 1,8 m, a maximális üzemi vízszint 7 m. A belépő és a távozó vízmenynyiséget Venturi mérővel mérik. A távozó víz szabadklór koncentrációja 0,35 g/m 3. Az üzemelő medenceegységet 3 év alatt építették, beruházási költsége pedig 425 millió Kcs volt. Az esztétikára ennél a létesítménynél sem áldoztak sokat, de a monolit beton vízzárósága kiváló. A tanulmányút utolsó állomása Prága legújabb és legnagyobb víztermelő telepének, a várostól mintegy 60 km-re fekvő — és korábban már említett — Zselivkai vízbázisnak a megtekintése volt. Itt 50 m magas és 800 m hosszú föld völgyzáró gáttal egy 245 millió m : !-es felszíni tározót alakítottak ki, amelyet a Zselivka patak vize táplál. A tározó előülepített vizét egy árapasztó és fenékürítő műtárgyból álló kettős vízkivételi torony segítségével csapolják meg, egy szivattyúház közbeiktatásával. Az itt elhelyezett 25 m emelőmagasságú gépek feladata a víznek a tisztítóműig történő eljuttatása. A tisztítóműben derítés helyett — mivel a nyersvíz jó minőségű — rapidkoagulációt alkalmaznak. Flokulálószerként alumíniumszulfát szolgál. A vegyszeres víz tartózkodási ideje a keverő labirintusban 17 perc. PHkiegyenlítés és az agresszív szénsav csökkentése céljából mésztejet adnak a tisztított vízhez. A mésztej oldat készítéséhez por alakú égetett meszet használnak. Téli időszakban a flokuláció elősegítésére kénsavat is adagolnak a vízhez. A vízminőség további javítását káliumpermanganát bekeverésével végzik. A tározott víz általában íz- és szagrontó anyagokat nem tartalmaz, ezért por alakú aktívszenet csak igen ritkán használnak. Az utóbbi két évben erre csak két alkalommal került sor. Laboratóriumi mérés alapján automatikusan történik a vegyszeradagolás, boxer rendszerű excenter adagolókkal. A gyorsszűrők rétegvastagsága 1,6 m, vízborítása 0,6 m. A kvarc szűrőhomok szemcseátmérője 1,1—1,4 mm. Az átlagos szűrési sebesség 3,8—4,2 m/h. A szűrt víz alumínium ion koncentrációját folyamatosan mérik. Ha értéke meghaladja a 0,3 mg/l-t, akkor a szűrőket az érzékelő rendszer automatikusan visszaöblíti.' A szűrővezérlés elektropneumatikus armatúrákkal történik. A szűrők visszaöblítésére átlagosan 48—72 óránként kerül sor. A mosóvizet ülepítik, majd viszszavezetik a tározóba és a kivált iszapot szikkasztják. Fertőtlenítésre klórgázt használnak, amit Wallace and Tiernan berendezés mér és adagol. Ezenkívül 1 mg/l fluort is adnak a vízhez, 0,2% töménységű nátriumhexafluoroszilikát oldat formájában. A távozó víz szabadklór tartalma 0,35 mg/l. A Zselivkán termelt víz 52 km hosszú, 2640 mm átmérőjű, acélbetétes gravitációs alagútban jut el a jesenicei medencébe. Ennek a vezetéknek a kivitelezési költsége 2 milliárd Kcs volt. Befejezésül meg kell említeni, hogy a Prágai Vízművek kollektívája nagyszerű partnernak bizonyult, mind szakmai szempontból, mind pedig a vendéglátás terén. Szakmai felkészültségük és vendégszeretetük nélkül nem alakulhatott volna ilyen sikeresen és tartalmasan ez a tanulmányút. Természetesen köszönetet kell mondanunk a Magyar Hidrológiai Társaság és a Fővárosi Vízművek illetékeseinek is, akik igen nagy segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a tanulmányút lebonyolításra kerülhessen. A prágai és a budapesti vállalat között kialakult jó kapcsolat következő állomása az a viszontlátogatás volt, amelyen 15 'csehszlovák fiatal szakember vett részt — Vladimír Marousek igazgató elvtárs vezetésével — a Fővárosi Vízműveknél 1981. májusában. Rawsky György ) v / KÖNYVISMERTETÉS Dr. Alföldi László: Budapesti hévizek (6 táblázat, 32 ábra, 32 fénykép) VITUKI Közlemények, 20. kötet. Bp. 1979. A 102 oldal terjedelmű mű 8 fejezetre tagolja mondanivalóját, amelyet kiegészítő magyarázatok és a teljességre való törekvés nélkül 492 irodalomfelsorolás, valamint orosz és angol nyelvű összefoglaló egészít ki. A tudományos munka jellegzetesen komplex mű, amely vizsgálatainál nemcsak a legújabb, de minden korábbi elméleti következtetést és gyakorlati megállapítást is figyelembe vett, amennyiben azok a kitűzött cél érdekében használhatók voltak. A komplexitás jól kifejeződik a mű felépítésében is. Eszerint a „Hévíztermelő helyek" (1), a „Problémafelvetés" (2), „A tároló képződmények földtani körülményei" (3), „A budapesti hévizek tulajdonságai" (4), „A hévízrendszer képződési körülményei" (5), „A budapesti hévízrendszer jellemzői" (6), az „Emberi beavatkozás hatása a budapesti hévizekre" (7) és a „Tézisek" (8) c. fejezetre tagolódik. Témája nemcsak a ma szakemberét, hanem az általános közvéleményt is erősen foglalkoztatja. Időszerűségét jelenleg különösen a Mány—Csordakúti medence barnakőszén- és bauxitkészletének termeléselőirányzata határozza meg. Mivel a tervezett bányaművelés vízszíncsökkentés nélkül nem valósítható meg, az így kialakuló depresszió hatására a budai hévforrások, illetve kutak elapadásának lehetősége merült fel. Éppen ezért sürgősen szükségessé vált a budapesti hévizekkel kapcsolatos ismeretanyag szintetizáló összefoglalása, illetve az áramlási rendszer térbeli modelljének olyan megalkotása, hogy a modellre a távhatások előrejelzését szolgáló matematikai modell ráépíthető legyen. A hévíztároló-képződmények földtani körülményeinek felvázolása során kizárólag a legújabb eredményeket használta fel a szerző, és az így kialakított rétegtani kép alkotta vizsgálatainak alapját. A triász időszaki karbonátos képződmények mellett a korábban már valószínűsített permi üledékek hévíztároló képessége (Szalai T.) továbbra is nyitott kérdés maradt annak ellenére, hogy újabban ezt számos földtani és kőzettani bizonyíték is igazolja. A budapesti hidrodinamikus vezérlésű geotermikus áramlási rendszer modelljének megalkotása és több, a karsztrendszerekkel kapcsolatos új tudományos megállapítások a 17 évi kutató munka eredménye. Ezek közül a legjelentősebb annak kimunkálása, hogy a karsztosodás mértéke nem arányos az idővel, az áramlási rendszerek három fő típusa (felszín közeli hidegvízű, sekélyáramlású langyosvízű, hidrodinamikus vezérlésű geotermikus áramlási rendszer) különböztethető meg a hasadékos kőzetekben és a vizsgált karsztos repedezett tárolórendszer hidrodinamikailag összefüggő egységet képez. A földtani alapra épült vizsgálódás tette lehetővé az emeletes és a karéjos áramlás létének valószínűsítését. Fz utóbbihoz a nyomásviszonyok, a hőháztartás, a vízkémia és az izotópvizsgálatok nyújtanak nagy segítséget. Az áramlás emeletes jellegének feltételezése pedig kizárólag hidrogeológiai elemzés útján történt, így bizonyítása még további vizsgálatot igényel. A hévizek szulfáttartalmának eredete (szénhidrogénmigráció) és a déli területen viszonylagos feldúsúlása korábbi (Dobos, 1971) és az újabb adatokkal (Apenta telepi hévízkút, 1980) is bizonyított. Végkövetkeztetésképpen szerző megállapítja, hogy a bányászati víztelenítés csak kismértékben befolyásolhatja a budapesti melegvizek utánpótlódását, a langyosvizeket pedig várhatóan közvetlenül érinti. Ügy tűnik tehát, hogy a bányászat és a hévíztermelés érdekei jól összehangolhatok lesznek a jövőben. Dr. Dobos Irma
