Hidrológiai tájékoztató, 1982
1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Antal Tivadar: Az ipari vízgazdálkodás céljait szolgáló szakemberképzés
a -tízes években a rriai Kvassay-zsilip építésével kapcsolatban létesült cement-kísérleti állomás főként német nyelvű könyvanyaga. A Vízrajzi Osztály nemzetközi tekintélye és főként Hajós Sámuel külföldi kapcsolatai révén kerültek az állományba a svájci, bajor és osztrák vízrajzi intézet csere-kiadványai. Bogdánfy Ödön, Viczián Ede és Benedek József kívánságára szerezhették be az első világháborút megelőző években a vízerőhasznosítás és tározás irodalmát. Lapszéli megjegyzések árulják el az olvasók kilétét. Feltűnő volt az angol nyelvű művek szinte teljes hiánya. Pedig a Vízügyi Közlemények 1915 előtti füzetei tanúskodnak róla, hogy eleink közt többen is voltak, akik figyelemmel kísérték az angol nyelvű — főként amerikai — szakirodalmat. Az állomány gyarapítása meglehetősen ötletszerű volt. Amire a szolgálat tagjai igényt tartottak, azt meghozatták. De ennél több volt az olyan, nem-szakmai mű, amelyet a minisztérium elnöki főosztálya, a könyvkiadás támogatása címén több példányban vásárolt meg, és szétosztott a társfőosztályok között. A tervszerű könyvtárgyarapítás hiányán a könyvkereskedelem igyekezett segíteni. Állítólag Wolfner Józseftől, a neves Singer és Wolfner könyvkiadó vállalat alapítójától származik az akkori viszonyokra jellemző mondás, hogy „Magyarországon a könyvet nem veszik, hanem eladják". Erre alapította a főként műszaki könyvekre szakosodott nagymúltú Kilián-féle könyvkereskedés azt a szokását, hogy időnként egy-egy, a frissen megjelent szakkönyvekből összeállított csomagot küldött el betekintésre a vízügyi főosztály vezetőjéhez. A módszer bevált: a legtöbb könyvet megtartották. A visszaküldöttek alapján a cég fokozatosan pontos képet kapott a szolgálat érdekeltségi körének határairól. Nem említettem még a folyóiratokat. A Kilián-cég ügyességének köszönhetően több külföldi szaklap járt a főosztálynak. Olvasókban sem volt hiány .A folyóiratok kezelése azonban semmiképpen sem volt megoldva. A könyvtáros igyekezett az egyes évfolyamok számait az év végén összegyűjteni, egy részük azonban mindig elkeveredett valamelyik íróasztalon. Szinte bizonyos, hogy a régi, csonka évfolyamokból éppen azok a füzetek hiányoznak, amelyekben valamilyen fontos cikk jelent meg ... A könyvtárnak a törzskönyvön kívül csak szerzői katalógusa volt. Persze az akkoriban még általános füzetalakban. (Könyvalakú katalógust nyomatott még a műegyetem könyvtára is.) Nemcsak az volt a hátránya, hogy az újabban beszerzett művek szerzőinek bevezetése már nem történhetett a betűrendnek megfelelően, hanem az is, hogy a szerző megjelölése nélkül megjelent német nyelvű művek a névelő kezdőbetűjének megfelelően D-be, a franciák L-be kerültek. Az irodalomkutatásnak egyetlen lehetősége volt: a szekrények üvegezett ajtaján keresztül böngészni a könyvek gerincnyomását. A l'első polcokon sarokozókét székre állva ... A könyv(rak)tár könyvtárrá fejlesztésének első lépése kartoték-katalógus készítése, és az egyetemes tizedes osztályozás (ETO) bevezetése volt. Ez utóbbihoz litografált alakban már rendelkezésre állt a nemzetközi könyvtárügyi szervezet kiadásában francia nyelven megjelent részletes ismertetés magyar fordítása, amelyet a tízes években Szabó Ervin, a Fővárosi Könyvtár nagynevű vezetője készíttetett el, és alighanem elsőként vezetett be hazánkban. Műszaki vonatkozásban a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet Káplány Géza vezetése alatt álló könyvtára (a mai Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ elődje) szolgált példával. A Vízügyi Könyvtár korszerűsítése végül is Sajó Elemérnek, a Vízügyi Műszaki Főosztály akkori vezetőjének köszönhető. Mint a Lampl Hugóval közösen írott „A beton" című könyv társszerője, jól ismerte a könyvtár jelentőségét: a fejlődés nélkülözhetetlen eszközeként értékelte. „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában" című messze előremutató művének XIV. fejezetében sürgette, hogy a könyvtár fejlesztése érdekében az állami költségvetés külön alrovaton irányozza elő az ehhez szükséges fedezetet. Megértése biztosította a korszerűsítés lehetőségét. Köteles hálánkat azzal róhatnánk le, hogy a szakszerű könyvtári tevékenység megindításának 50 éves jubileuma alkalmából könyvtárunkat „Sajó Elemér Vízügyi Könyvtár"-nak neveznénk el. * * * A könyvtár igazi fellendülése már a szocialista kultúrpolitikának tulajdonítható. 1948-ban elfoglalhatta mai, méltó helyét, néhai de Chátel Rudolf személyében főfoglalkozású mérnök-vezetőt kapott, akit munkájában Bakondi István és Szíjj Erzsébet segített, és az állomány tervszerű gyarapítását most már bőségesen méretezett költségvetési keret biztosítja. Az 1968 óta a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet (VIZDOK) keretében működő könyvtár szakképzett személyzete, csaknem 30 000 kötetes könyvállománya és több külön-gyűjteménye egyaránt szolgálja a tudományt és a gyakorlatot. Dr. Lászlóffy Wuldemár Az ipari vízgazdálkodás céljait szolgáló szakemberképzés* ANTAL TIVADAR Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Vízgazdálkodási Intézet, Baja Az Országos Vízügyi Hivatal Elnöki Értekezlete 1977. június 6-án állást foglalt az ipari vízgazdálkodásban dolgozó szakemberek képzéséről és továbbképzéséről. Gondos előkészítés, főhatósági szintű egyeztetések után jelent meg az OVH Elnökének 2/1979. (V. 26.) OVH számú rendelete, mely az ipari üzemekben — a jól bevált energetikus! rendszerhez hasonlóan — megfelelően képzett hidrotechnológusok alkalmaztatását írja elő. *i A szerzőnek a MIIT Bács-Kiskun megyei Területi Szervezete és az Oktatási Bizottság 1901. március 11-i közös rendezésű előadóülésén elhangzott előadása alapján. A rendelkezés szükségessége A hazánk területére érkező jelentős (Szesztay Károly szerint évi mintegy 172 km 3) mennyiségű víztömegnek csak csekély része hasznosítható országunkban, a többi vízfolyásainkon keresztül távozik, illetve elpárolog. A rendelkezésünkre álló vízkészlettel — annak korlátozott volta miatt — szigorúan gazdálkodnunk kell. A lakosság vízfogyasztása (1980. évi adatok szerint) 3,4 km 3/a; a képződő szennyvízből csak 0,9 km 3/a mennyiség kap teljes biológiai tisztítást. A teljes ipari vízhasználat kb. 9,0 km ; ,/a, de ebből a frissvíz igény csak 4,5—5,0 km 3/a. A többé-kevésbé 7
